A szomszéd srác

51.

Letöröltem magam a netről, az oldalról, ahol escort lányok hirdették magukat, hogy többet ne találjanak rám. Nemet mondtam az összes hívásra és közöltem, hogy ez a vonal már nem él, nem dolgozik többet Viola. Amilyen nehéznek tűnt az elején, annyira könnyűnek ígérkezett megcsinálni az első lépéseket. Nem hittem volna, hogy ennyire felszabadító érzés, hogy nem kell többet undorodva lefeküdnöm senkivel, nem kell színészkednek, hogy élvezem és nem kell elviselnem senkinek sem a játékait és a mocskos fantáziáit. Mostantól csak egyetlen egy férfira kellett koncentrálnom és az ő fantáziájára és játékaira, annyi különbséggel, hogy ez az egy mellett tényleg élveztem a dolgokat és kényelmesen éreztem magam vele.

Sóhajtva ledőltem a kanapéra és a mellkasomra tettem Dante-t. Mosolyogva megsimogattam a fejét, amire ő hangos dorombolással válaszolt.

- Gondoltad volna, hogy ez lesz? - Kérdeztem tőle. - Hm?

Megvakargattam a fülét, aztán feljebb csúsztattam a mellkasomon, hogy egy gyors puszit tudjak neki adni. 

- Megígérem, hogy semmi nem fog változni - Mondtam neki. - Ugyanannyira foglak szeretni és ugyanúgy te maradsz életem első szerelme.

A cica belebújt a tenyerembe még több simogatásért, mire felnevettem.

- Újra tanulni fogok - Sóhajtottam. - Folytatom a sulit, gondoltad volna?

Még azt sem tudtam, melyik iskolába mehetnék, felvesznek e és tudom e folytatni. Vajon folytathatom a harmadiktól vagy elölről kell kezdenem az egészet? Vajon be fognak fogadni az osztályban? Hiszen három évvel idősebb vagyok náluk. Tudok majd barátokat szerezni?

------

A telefonom megcsörrent és nyeltem egyet, mielőtt utána nyúltam volna. Csak remélni tudtam, hogy nem megint egy ügyfelet kell lemondanom, mert ma már hárman túl voltam. Nagyon jó érzés volt, amikor letettem és tudtam, hogy ismét egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy eleget tegyek ennek az új és kissé ijesztő helyzetnek, de amikor hosszú percekig magyaráztam, hogy már nem él a telefonszám és megpróbáltam elhitetni a hívókkal, hogy nem én vagyok az, aki egyébként vagyok, az elég gyalázatos volt.

Felvettem és bele sem tudtam szólni, amikor már el kellett tartanom a mobilt a fülemtől, hogy ne szenvedjek tartós halláskárosodást.

- Nem tudom megrajzolni ezt a rohadt ruhát! - Kiáltott bele nyafogó hanggal a mobilba Taehyung.

Felnevettem és a szabad kezembe temettem az arcom.

- Komolyan?

- Komolyan - Válaszolt. - Próbálom már két órája és egyszerűen nem megy!

- Úgy értem komolyan ezért hívtál fel? - Javítottam a kérdésen.

- Ja - Gyermekien belenevetett a telefonba. - Igen.

- Jézusom - Sóhajtottam. - Mi nem megy rajta? - Kérdeztem inkább, mielőtt még eldobtam volna a mobilomat.

- Nem tudom - Nyafogott újra. - Rajzolom, de sehogy se jó. Túl nagy, túl kicsit, túl széles vagy egyszerűen szar.

Ismét sóhajtottam egy nagyot.

- És most, ha megérzéseim nem csalnak, a következő mondatod az, hogy nem akarok e menni - Közöltem cinikusan.

Ismét belekacagott a telefonba, ami hasonlított a gyerekek gagyogva nevetésére még babakorban.

- Igen - Válaszolta.

Felnevettem és megráztam a fejem.

- Dolgom van - Válaszoltam.

Taehyung elcsendesedett a vonal másik végén és hallottam, ahogy morogva kifújja a levegőt.

- Lisa, azt hittem, otthagyod a munkádat - Hangja komoly és kemény lett.

Halkan felnevettem.

- Éppen azon dolgozom - Válaszoltam. - Letöröltem a profilomat és utasítgatom a telefonhívásokat.

A megkönnyebbült sóhaj hatalmas levegőjét szinte a fülemben éreztem.

- Majdnem hirtelen szívröttyenést kaptam - Közölte.

- Micsodát? - Nevettem fel.

- Nem tudom, csak eszembe jutott - Kacagott fel ismét. - De akkor nem jössz?

Sóhajtottam és megvontam a vállam, habár ezt ő nyilván nem láthatta.

- Nem tudom - Mondtam.

- Hozhatnád Dante-t is - Hangja mosolygós volt.

Megforgattam a szemem és sóhajtottam.

- Kezdem feltenni magamnak a kérdést, hogy velem akartál lenni vagy inkább a macskámmal?

- Veled - Vágta rá Taehyung azonnal. - De a macskáddal is.

Nevetve megráztam a fejem. Jó volt hallani ezeket a dolgokat, de egyszerre nagyon furcsa is. Soha nem mondták nekem ezeket, de még hasonlókat sem. Ráadásul úgy együtt lenni vagy beszélni Taehyung-gal, hogy a tudatában vagyok, hogy együtt vagyunk, nagyon más. Semmit nem csinálok másképp, mégis máshogy érzem magam. Valahol feszélyez a dolog, hiszen mégis csak egy kapcsolatba csöppentem és rá vagyok utalva a férfira, de a másik oldalról pedig hétköznapinak és kényelmesnek mondható a vele töltött idő.

- Csak várj egy órát - Nevettem fel és megráztam a fejem.

- Oké - Lelkesedett és magam előtt láttam a kerek vigyorát.

Letettük a telefont és eldőltem a szőnyegen. Dante mellém sétált és felkapaszkodott a mellkasomra. Örültem, hogy könnyű cica volt a hatalmas kinézetéhez képest, mert eléggé rászokott az emberre ugrálásra és a kérdés nélkül felmászkálásra, hogy ha egy kiloval nehezebb lenne, összeesne a tüdőm alatta.

- Megyünk Taehyung-hoz - Közöltem a cicával.

Ő érdektelenül leült a hasamra és ide-oda lóbálta a farkát, ami csikizte a kilógó hasamat. Mosolyogva megsimogattam a macskát és magamhoz öleltem, hogy ne essen le, ahogy oldalra dőltem vele. Adtam neki egy puszit és megsimogattam, mielőtt rávettem volna magam a zuhanyzásra és a készülődésre.