55.

2K 146 4
                                    

Egy sima, fekete rövidnadrágot vettem fel és egy bővebb, fekete-fehér mintás ujjatlant. Meleg volt és ahogy gondoltam, a nap nagy részét úgyis a kertben kell töltenünk a vendégekkel, így hát nem akartam sem megsülni, sem kényelmetlenül érezni magam a nagy melegben. Felültem Taehyung konyhapultjára, a kis szigetre a konyhája közepén, amíg néztem, ahogy ő háttal nekem, a fő pulton próbál meg süteményt csinálni, ahogyan azt eltervezte. Egy sima, fekete szabadidő nadrágot viselt egy régebbi, szaggatott pólóval. Folyamatosan mosolyogtam, ahogy néztem őt. Arca komoly volt, ahogy a tévéből leírt receptet nézte, amit egyébként egy cellux ragasztóval függesztett ki a konyhaszekrényre, hogy jól láthassa. Közben kezeivel csinálta a feladatokat, de valahogy olyan viccesnek tűnt. Jól csinálta, már amennyire egy első sütést lehet jól csinálni, mégsem tudtam levakarni a vigyort az arcomról.

- Jó ez így? - Mutatta felém a tálat.

Kicsit előrébb hajoltam, ameddig tudtam anélkül, hogy leesnék a pultról és bólintottam a lisztes, tojásos, minden félés masszára. Taehyung büszkén vigyorogva visszafordult és letette maga elé. Felnézett a receptre maga előtt és leolvasta a következő utasítást.

- Összekeverni - Mondta hangosan a következő lépést.

Kihúzott egy fiókot és elővett egy kanalat.

- Taehyung - Szóltam rá mosolyogva.

Ő felém fordult, kezében a kanállal.

- Kézzel - Adtam hozzá a saját tanácsomat a leírt recepthez.

Taehyung felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett a tésztára, majd rám. Bólintott és visszatette a kanalat a helyére. Bal kezével megfogta a tálat, hogy egy helyben tartsa, jobbjával pedig belenyúlt a masszába és elkezdte forgatni azt, hogy összemixelje. Vigyorogva, majd nevetve csinálta, miközben fura hangokat adott ki. Én is felnevettem és a kezembe temettem az arcomat, ahogy figyeltem a férfit. Emelgette a nyúlós tésztát, miközben kidugta a nyelvét és undorodó hangokat adott ki, de egy másodpercre sem hagyta el a száját a vigyor. 

- Taehyung - Ráztam a fejem nevetve.

- Ez tök buli - Nevetett fel és tovább játszott.

Én már nem tudtam, hová dőljek, annyira nevettem. Már szinte nem kaptam levegőt, a hasam is belefájdult a sok röhögésbe. Észben kellett tartanom, hogy sokszor süttessek valamit Taehyung-gal, mert ez nagyon szórakoztató.

*Taehyung POV*

- Csak tedd bele abba - Mutatott Lisa a virág alakú, mély formára, amit ő hozott át, hogy tudjak normális alakú süteményt csinálni.

Lassan beleöntöttem a lisztes formába a masszát, amire a kezemmel rásegítettem. Tök buli ez a sütés, nem is értem, miért nem kezdtem el előbb. Lisa majdnem lefordult a pultról, úgy nevetett rajtam, és nagyon tetszett, hogy így élvezte. Imádom a mosolyát, a nevetését és a mélyről jövő röhögését, ezért észben kellett tartanom, hogy sokat süssek még, hiszen mind a ketten nagyon élvezzük, ahogy bénázom. 

- Oké, tedd be a sütőbe - Adta a következő utasítást a lány, amik már nem voltak a receptemre felvésve. 

Kinyitottam a sütő ajtaját és azonnal megcsapott a meleg, nem mintha amúgy nem lett volna már rohadt jó idő. Megfogtam a formát a benne lévő sárgás tésztával, amiben apró csokidarabok voltak és lehajoltam, hogy betoljam a sütőbe.

- Óvatosan! - Figyelmeztetett a lány, mint valami aggódó anyuka.

Mosolyogva tettem be sülni a masszát, szerencsére egyetlen egy égési sérülés nélkül. Bezártam a sütő ajtaját és felnéztem az órára.

- Fél óra - Bólintottam, amikor leolvastam az időt.

- Akkor addig menj és zuhanyozz le - Ugrott le a pultról Lisa.

Mosolyogva bólintottam és közelebb léptem hozzá.

- Nem csatlakozol? 

Lisa csak elmosolyodott és a mellkasomra tette a kezét.

- Szeretnék, de akkor biztos, hogy ez a süti odaég - Mutatott sóhajtva a sütőben pihenő adagra.

Elvigyorodtam és a derekára tettem a kezeimet, amit már megmostam. Közelebb húztam magamhoz és vettem egy mély levegőt.

- Lehet, hogy igazad van - Mosolyogtam rá.

Lehajoltam és egy gyors puszit adtam a homlokára. Lisa ezt egy halvány mosollyal nyugtázta. Nagyon szerettem volna már tudni, milyen érzés is megcsókolni, milyen puhák az ajkai és milyen íze van, de tudtam, hogy erre még várnom kellett. Nem voltam telhetetlen, hihetetlenül örültem annak is, hogy a kis puszijaimat nem hessegette el és ennyit is megengedett.

- Na húzás! - Tolta meg a mellkasomat egy kicsit mosolyogva.

Rákacsintottam és elengedtem. Még utoljára végigsimítottam a rövidnadrágba bújtatott fenekén, mielőtt az emelet felé vettem volna az irányt. 

Ha belegondoltam, hogy ismételten több férfi fogja körülvenni és ismételten alig lesznek női kollégáim itt, kirázott a hideg. Már most féltékeny voltam, pedig nem az, hogy még ki sem kezdtek vele, hanem még itt sincsenek! Megingattam a fejem és beléptem a zuhanyzóba. Annyi viszont rendesen lenyugtatott, hogy végre az enyém volt és most ezt mindenki tudhatja. Nem kellett attól félnem, hogy valaki elveszi tőlem, vagy másokkal van, véglegesen csak velem lehetett és ez hatalmas mosolyt eredményezett az arcomra. Boldog voltam és örültem, hogy megtette értem -értünk- ezt a hatalmas lépést.

A szomszéd srácWhere stories live. Discover now