4.

3.6K 299 1
                                    

Nem tagadhattam, bejött ez a srác. Vicces volt és értette a kissé szarkasztikus nyelvet, amit beszéltem és nem sértődött meg olyan megjegyzéseken, amiket játékosnak vagy viccesnek szántam annak ellenére, hogy nem úgy hangzottak. Ő is velem nevetett és beszállt a játékba, felvette a stílusomat- ami talán az övé is volt, hiszen nagyon jól csinálta-, és jókat nevettünk. Dante is imádta őt, ahogy ő is a macskámat és már-már kezdtem azt hinni, hogy miatta jár át hozzám. Na jó, nem kezdtem hinni, már tudtam. Nem mellesleg nagyon jóképű férfi volt, de fogalmam sem volt, hogyan tudja egy másodperc alatt a férfias, markáns, kacér mivoltát egy teli szájú mosolyú, aranyos kisfiúra cserélni. Amikor elnevette magát, képtelen voltam én is visszafogni az én kacajomat, mert csak rá kellett nézni az arcára és még a síró embernek is megjött az életkedve.

Ráadásul nem élt vissza a helyzettel, hogy egy prostival beszélgetett, nem akart mindenáron leteperni és kérkedni a pénzével, hogy meg tudta volna venni azt a pár órát

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ráadásul nem élt vissza a helyzettel, hogy egy prostival beszélgetett, nem akart mindenáron leteperni és kérkedni a pénzével, hogy meg tudta volna venni azt a pár órát. Teljesen hétköznapi emberként kezelt és viselkedett velem, nem nézett le a munkám miatt és nem kellett szégyenkeznem előtte. Valahogy annyira természetesnek tűnt, hogy bármiről beszélgethettünk, mintha már évek óta legjobb barátok lettünk volna. Ha nem tudom, hogy milyen neves igazgató és pozíciót betöltő személy, valószínűleg egy játékos kisfiúnak gondoltam volna csak. Valójában nem tudtam elhinni, hogy ő tényleg felelősségteljesen vezeti azt az egész céget, de be kellett látnom, hogy két oldala van. Az egyik a keményen dolgozó, célratörő férfi, hozzá tartozik a kemény arcél, a markáns, igéző szemek és a komoly beszéd. A másik a kisfiú a buta mosollyal és az aranyos gügyögéssel a macskámmal, aki az első alkalommal hasra vetette magát a szőnyegemen, hogy megdédelgesse az állatot.

A nappalim közepén ültünk és egy tányérból süteményeket ettünk két pofára. Dante az én ölemben feküdt, de ez Taehyungot nem zavarta, ugyanúgy lehasalt és simogatta az állatot tovább. 

- Te hogyhogy ehetsz ilyeneket? - Nézett fel rám, mikor lenyelt egy falatot.

- Hogy érted? - Kérdeztem vissza.

- Hát, nem kell az alakodra vigyázni vagy ilyesmi? 

Legyintettem és egy grimaszt vágtam.

- Nehogy már idegen faszlógatók fontosabbak legyenek, mint a saját magam kielégítése - Feleltem.

Taehyung elnevette magát és egy újabb csokidarabos kekszet tömött a szájába.

- Helyes - Bólintott tele szájjal.

- És te? - Kérdeztem vissza.

Taehyung felnézett rám és felvonta a szemöldökét kérdőn.

- Nem félsz, hogy elhízol és a divatcéged rossz reklámja leszel?

- A cégem nem a kinézetemtől fut jól, hanem a divatérzékemtől és a kemény munkától - Magyarázta. - Az, hogy jól nézek ki, egy plusz image.

Széttárta a karjait és elmosolyodott, mire felnevettem.

- És ha nem fogsz tetszeni a nőknek bent az irodában? - Kérdeztem mosolyogva. - Mi lesz, ha elhagynak és kereshetsz újabb munkaerőt?

- Ha emiatt hagynak el, úgy kell nekik - Mosolygott ő is. - És nem érdekel, ki mit gondol rólam, főleg nem bent a nők. Mind a pénzre hajt.

Félrebiccentettem a fejem és leporoltam a kezem. Megtámaszkodtam a hátam mögött és kényelembe helyeztem magam. 

- Honnan tudod, hogy nincsenek tényleg komoly érzéseik? - Kérdeztem a hülye kérdést.

- Ugyan, kérlek! - Nevetett fel halkan. - Igazi érzéseket nem úgy fejezünk ki, hogy megkérdezzük a bankszámlám súlyát és a házam, valamint az autóim összegét. És nem utolsó sorban nem a farkam mérete, ami számíthatna egy igazi érzéseken alapuló kapcsolatban.

- Miért ne? - Kérdeztem vissza nevetve. 

Taehyung elmosolyodott és a hátára fordult.

- A szex fontos - Ismerte be. - Ezt te is tudod. De nem építhetek arra, hogy a farkamból éljek. Nekem kellenek az érzések.

- Csak a gond van velük - Sóhajtottam és fellöktem magam, vigyázva, hogy a cica ne kelljen fel az ölemben.

- Te sosem vágytál egy kapcsolatra?

Megráztam a fejem határozottan.

- Miért nem? - Kíváncsiskodott.

- Mert rögtön azzal jönnének, hogy undorító a munkám, én is az vagyok és ultimátumot adnának, hogy vagy befejezem, vagy ők mennek el - Foglaltam össze. - Nekem pedig kell a pénz és nem tudok olyan munkát, ami ilyen jól fizetne, ennyi melóért. 

Taehyung elmosolyodott, mire megforgattam a szemem.

- Kivéve, ha jó helyre születsz - Egészítettem ki a mondandómat.

- Az sem minden, Lisa - Sóhajtott és ismét a hasára gördült. - Én is jó helyre születtem, milliókat keresek. De nem ülök otthon, karba tett kezekkel. Keményen dolgozok a pénzemért.

- Igen, értem - Bólintottam sóhajtva. - De nem ez a lényeg. Dante az egyetlen férfi az életemben, aki megért és ez elég is.

- És én? - Vonta fel a szemöldökét. - Én is megértő vagyok.

- Igen - Nevettem el magam. - De nem vagy a pasim, csak a szomszédom, aki tudja, hogy mivel keresem a kenyerem. Teljesen más.

- Miben lenne más? 

- Ne legyél értetlen, Taehyung! - Ingattam meg a fejem. - Mi nagyon jól elbeszélgetünk és elszórakozunk. De ha, gondolj bele, hogy ha a barátnőd minden nap másik pasival feküdne le, aztán pedig hozzád jönne haza... minden nap megcsal, ha úgy veszed. Aztán jön a veszekedés, a csapkodás és a szakítás. Nem éri meg.

- Igaz - Bólogatott Taehyung. - És ez az egész nem folyik bele a magánéletedbe?

Megingattam a fejem.

- Nagyon vigyázok és semmi személyes adatomat nem tudhatják a vendégek - Feleltem.

- A nevedet? Számodat? Elérhetőséget? Hogy találnak meg?

- A nevem nem az igazi, ami alatt dolgozom - Magyaráztam. - Nincs szükségem, hogy azt hallgassam, hogy a nevemet nyögik. Nyögjenek és kiáltsanak egy hülye nevet, ami nem is létezik. A telefonszámomat tudják, így veszik fel velem a kapcsolatot, de a címemet az istenért sem adnám meg. Még a végén a nyakamra járnának és nem lenne nyugtom.

- Akkor hogy találkozol velük? - Kíváncsiskodott tovább.

- Az már az ő feladatuk. Vagy a saját lakásukra megyek vagy saját költségen bérelnek egy szobát - Vontam vállat.

Taehyung bólogatott és csücsörített, ahogy gondolkozott, lenne e még valami, amire kíváncsi lehet.

- És ha felismernek? Látnak az utcán és látják, hova jössz haza?

- A sminkemmel tudok játszani - Válaszoltam. - A felismerhetetlenségig tudom pakolni magamra a vakolatot, itthon pedig jobban szeretek anélkül mászkálni.

- Jobb is - Mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam.

- Még valami? - Nevettem fel.

Ő a kezébe vette a telefonját, aminek a kijelzője villogni kezdett.

- Még gondolkozom, de most mennem kell - Sóhajtott.

Feltápászkodott a földről és rám mosolygott.

- Legyél jó - Kacsintott egyet.

- Soha - Válaszoltam.

Taehyung mosolyogva visszafordult, majd elhagyta a házat. 

A szomszéd srácWhere stories live. Discover now