A szomszéd srác

63.

- Jössz? - Mosolygott le rám Haneul. 

Visszamosolyogtam rá és én is felálltam a székből, hogy egy szinten legyünk.

- Nem, most nem - Ingattam a fejem. - Van még egy kis dolgom.

- Micsoda? - Kíváncsiskodott.

- Azt hiszem, hogy a vizsgákkal meg a tudnivalókkal kapcsolatos - Legyintettem.

Elindultunk kifelé a teremből, mivel már csak mi voltunk bent. Általában a parkolóig együtt megyünk, ott én kocsiba szállok, ő pedig a másik irányba buszozik.

- Aha - Bólogatott. - Akkor hétfőn - Integetett mosolyogva.

- Szia - Integettem vissza, miközben bólogattam, hogy hétfőn találkozunk.

Kifújtam magam és a lifthez sétáltam. Szerencsére pont a földszinten várakozott, úgyhogy gyorsan beugrottam, mielőtt elhívták volna előlem és órákat kellett volna várnom valamelyikre, hogy megérkezzen, miután körbe cikázta az egész épületet. Megnyomtam a megfelelő gombot és nekidőltem a lift hideg oldalának. 

Arra eszméltem fel, hogy egy apró, csilingelő hang jelzi a megérkezésemet. Ellöktem magam és kisétáltam a dobozból. Mosolyogva köszöntem mindenkinek az emeleten és célirányosan mentem a folyosó vége felé. Az ajtó nyitva volt és kopognom sem kellett, mert Taehyung már előbb felnézett és meglátta, ahogy sétálok az irodája felé. Mosolyogva integetett, hogy menjek be, amit boldogan fogadtam.

- Szia - Köszöntem neki.

Ledobtam a táskámat a kanapé elé és odasétáltam a főnökhöz. Mintha már napi rutin lenne, beleültem az ölébe oldalt, hogy a combjai másik oldalán lógjanak le az én lábaim és hagytam, hogy körbefonja a karjait a derekamon. Én is átkaroltam a nyakát és leborultam a vállára. Taehyung halkan felnevetett és jobb kezével beletúrt a hajamba. A mozdulattal felemelte a fejemet, hogy bele tudjon nézni a szemembe. Mosolyogva néztem a mélybarna, meleg szemeket, amik belekapcsolódtak az álmos tekintetembe.

- Fáradt vagy? - Simított végig mosolyogva az arcomon.

- Hm - Bólogattam.

Mosolyogva fogadtam puha érintését az arcomon, ahogy egy vagy két ujjával, alig hozzámérve simított végig az arcélemen, fel az arcomon a homlokomig, le az orromon egészen a számig. Ott ujjat cserélt és a hüvelykujját nyomta neki az alsó ajkamnak, míg a másik néggyel az államat tartotta. Belenézett a szemembe és elmosolyodott.

- Hogy megy a suli? - Kérdezte halkan.

- Jól - Válaszoltam, de ujja még mindig a szám alján pipiskedett és apró mozdulatokkal cirógatta azt.

- Ügyes voltál a vizsgán - Dicsért meg mosolyogva. - A tiéd lett az egyik legjobb munka.

- Köszönöm - Húztam mosolyra a számat. - Nagyon jók a többiek.

- Nem hiába vannak itt - Bólintott egyet értően a férfi.

- Igaz - Sóhajtottam.

- Jól kijössz velük? - Kérdezte.

Halkan felnevettem és belenéztem a meleg szemekbe.

- Mi az? - Kérdezte értetlenül.

- Olyan vagy mint egy apuka aki az első napja után várja haza a gyerekét - Kuncogtam.

Ő csak elmosolyodott.

- Szeretném majd - Váltott komolyra a hangja. - Imádom a gyerekeket.

Bólintottam és mosolyogtam.

- Én is - Vettem egy mély levegőt.

Taehyung arca felragyogott és megjelent az arcán egy pajzán mosoly. 

- Na nem! - Ingattam meg a mutatóujjamat a szeme előtt. - Nem, nem,nem és nem! Fiatal vagyok még ahhoz, hogy szüljek, ráadásul alig vagyunk együtt pár hónapja, kizárt, hogy én most teherbe essek!

Taehyung jóízűen felnevetett és bólogatott.

- Nem most gondoltam - Nevetett még mindig.

- Jó - Sóhajtottam megkönnyebbülten.

Taehyung visszatette a hüvelykujját a számra és óvatosan végigsimított rajta párszor. Szemével követte az ujja mozgását, aztán felnézett rám.

- Most komolyan - Szólalt meg ismét. - Szereztél barátokat?

Mosolyogtam és bólintottam.

- Mindenki kedves velem - Válaszoltam. - Főleg Minje és Haneul.

- Menje? - Vonta fel a szemöldökét. - Az egy fiú? Mit akar?

Felnevettem.

- Barátkozni? - Válaszoltam egy kérdéssel.

- Lisa, tudod, hogy nem szeretem, ha mások indulnak rád - Mondta halkan. - Így is túl sokan fordulnak meg utánad.

Elszakította a tekintetét az enyémtől és olyan arcot vágott, mint aki most sértődött vérig, kiengesztelhetetlenül. Mosolyogtam a kisfiús durcázására és megingattam a fejem. Elvettem a kezemet a nyakából és tenyereimet az arcára támasztottam. Magam felé fordítottam, hogy rám nézzen azokkal a szigorú és sértődött szemeivel.

- Taehyung - Mondtam mély hangon. - Van eszed, használd néha! Szerinted kellene nekem valaki?

Ő csak lesütötte a szemét és megrántotta a vállát, mire felsóhajtottam.

- Nézz rám, kérlek - Suttogtam.

Felemelte a szemeit és találkozott a tekintetünk. Halványan elmosolyodtam és megsimogattam az arcát.

- Nagyon jól tudod, hogy hadilábon állok a kapcsolatokkal - Vallottam be. - Azt is tudod, hogy milyen félelmeim vannak.

Taehyung bólintott egyet, amennyire a kezeim engedték, amiben a fejét tartottam, hogy rám nézzen végig.

- Szerinted, ha ennyi mindent feladtam és rohadtul rettegek a jövőtől, akkor majd itt foglak hagyni egy bizonytalan kis puncivadászért, akit nem is ismerek? - Felvontam a szemöldököm, ahogy kérdőn néztem rá.

Taehyung végre elmosolyodott és megingatta a fejét. Elvettem a kezeimet az arcáról és visszavezettem a nyakába.

- Jó - Bólintottam egyet egy sóhaj kíséretében.

Taehyung visszatette karjait a derekam köré és közelebb hajolt hozzám. Fejét a mellkasomra hajtotta és aprókat forgott a székével.

- Csak félek - Sóhajtott a mellkasomba.

Halványan elmosolyodtam és ráhajtottam a fejem az övére. Megsimogattam a haját és adtam a feje búbjára egy puszit.

- Nem kell - Válaszoltam.

Taehyung bólogatott és vett egy mély levegőt. Azt hiszem, hónapok óta ez volt az első érzelmes, normális beszélgetésünk az érzelmeinkről, azóta, hogy bevallotta, mit érez. Mosolyogtam, mert nagyon jól esett, hogy ennyire tart attól, hogy elhagyom, holott nagyon jól tudja, hogy nem fogom. Benne van az egyetlen reményem azért, hogy nem végzem egy újságpapírból és kartondobozból összetákolt királyi várban az utcán, miután otthagytam cakkot-pakkot miatta. Nem bántam meg, hiszen sokkal jobbnak ígérkezett ez a kapcsolat dolog, mint azt gondoltam. Jól éreztem magam vele és szinte semmit nem kellett változnom és változtatnom. Ugyanúgy éltem az életem, bár egy kicsit több szabadidővel, most a suli lefoglal. Hála neki, ezt is megcsinálhatom. Mindenem megvan, ahogy eddig is, csak most egy személlyel több lett az életemben. Bár rohadtul aggódtam, ha eszembe jutott, hogy mi van, ha szakítunk, ez egyre kevesebbszer jutott eszembe. Úgy éreztem, hogy teljesen jól megvagyunk, és senkit nem tudtam volna elképzelni, aki ennyire türelmes lett volna a hülyeségeimmel és az aggályaimmal.