A szomszéd srác

40.

*Taehyung POV*

Boldogan néztem, ahogy falatozza a reggelit az irodámban, törökülésbe húzott lábain tartva a kis edényt, amiben az étel van. Örülök, hogy ilyen könnyen beadta a derekát, hogy továbbra is velem legyen. 

Én az asztalomnál ültem, miután már befejeztem a reggelimet és a papírokat próbáltam átnézni, de mivel már második napja nem aludtam, folyamatosan csak ásítgattam és törölgettem a szemeimet, hogy a homályos, álmos látásomat kitisztítsam, de nem igazán ment. A fejem is majdnem leesett, néha már azt vettem észre, hogy arra eszmélek fel félálomból, hogy a tenyerembe támasztott fejem elkezd lecsúszni.

De ha belegondolok, mennyivel jobb dolgot csináltam én alvás helyett, máris felvillanyozódik egy kicsit a kedvem és éberebbnek érzem magam. Lisa persze olyan, mintha nagyon is ki lenne aludva, holott mondta, hogy azelőtt feküdt le két órával, mielőtt én felzargattam volna, vagyis nem sokkal aludt többet, mint én. Ő mondjuk hozzá lehetett szokva, hogy alszik és felébresztik, ha éppen kanos kutyák hívják, de akkor sem tudtam elhinni, hogy lehet ennyire friss és szép két óra alvás és több, mint két óra szex után. Én teljesen lecsapoltam az energiáimat és bár otthon maradhattam volna, meg kell csinálnom pár iratot, amiért muszáj volt bejönnöm, de amint végzek velük, hazahúzok, az biztos.

------

*Lisa POV*

Vettem egy mély levegőt és felálltam. Odasétáltam az asztalhoz, ahol Taehyung egy papír fölött görnyedt már egy órája és nem láttam, hogy akár egy sorral is tovább jutott volna a szeme. Szerintem már nyitott szemekkel aludt, homlokát a tenyerébe támasztva az asztalon. Még azt sem vette észre, hogy mögé léptem. Csak akkor ugrott meg ijedtében egy kicsit, amikor a tenyeremet a vállára fektettem. Elmosolyodtam és végigsimítottam az ingbe bújtatott karján. Csodáltam ezt a munkamorált, de nem akartam, hogy kinyírja magát alvásmegvonással.

- Feküdj le! - Mondtam halk hangon.

Hangosan sóhajtott egyet és fáradtan elmosolyodott.

- Ezt be kell fejeznem - Morogta rekedtes hangon a kimerültségtől.

- Nem igazán haladtál vele az elmúlt órában.

- Tudom - Sóhajtott és hátradőlt a székében.

Tenyerével megdörzsölte az arcát és felmosolygott rám. És lesimítottam a mellkasáig, majd vissza, mire ő megfogta a kezemet és a szájához emelte mind a kettőt. Kézfejeimre egy-egy puha csókot adott, majd visszatette a tenyeremet magára, hogy folytassam. Elmosolyodtam és nagyon jól esett ez a kis gesztus, mint a legtöbb, indokolatlan, de aranyos megmozdulása.

- Feküdj le, aludj pár órát - Hajtottam őt a kanapé felé. - Utána jobban fog menni.

Taehyung engedelmesen felállt és elbattyogott a kanapéig. Levágódott rá és szétterpesztett lábakkal és kitett karokkal hátradőlt, aztán sóhajtott egyet. Megingattam a fejem és felnevettem.

- Feküdj le normálisan! - Mutattam a kanapéra.

- Ha én most elalszom, nem kelek fel holnap reggelig - Figyelmeztetett.

Vettem egy mély levegőt és hangosan kifújtam.

- Majd felkeltelek - Ajánlottam.

Taehyung elmosolyodott és eldőlt a díványon.

- Itt maradsz? - Kérdezte mosolyogva, már félig lehunyt szemekkel.

Megrántottam a vállam.

- Ha nem lesz munka - Válaszoltam. - De ha lesz, akkor majd felhívlak. Úgyis olyan idegesítően cseng a mobilod, hogy biztosan felkelsz rá.

Taehyung erőtlenül felnevetett, aztán se kép-se hang. Szinte azonnal elaludt, ahogy normálisan elhelyezkedett. Felvettem a telefonját az íróasztala mellől és letettem mellé a kanapéra, hogy biztos, ami biztos a közelben legyen, ha mennem kellene. Bár semmi kedvem nem volt dolgozni, a férfival töltött hajnal és reggel teljesen leszívta minden energiámat. Féltem, hogy nem lennék képes sem megszólalni, sem színészkedni a hangokat és az élvezeteket, csak feküdni, maximum elaludni szex közben. 

Elmosolyodtam, ahogy ránéztem Taehyung-ra. Nagyon aranyosan aludt és megérdemelte. Keményen dolgozott itt is, aztán otthon is velem.

Leültem mellé és egy percig legeltettem rajta a szemem. Az angyali vonásain, amik férfiasak, mégis annyira visszafogottak voltak, a szája vonalán és az orrán, mintha az egész arca egy tökéletesen kivitelezett grafika lett volna vagy egy gyönyörű mesehős. Halkan szuszogott a kimerültségtől és meg sem moccant. 

Felemeltem a kezem és óvatosan letettem a karba tett kezeinek egyikére, amelyik felül volt éppen és lassan, vigyázva, hogy ne keltsem fel végigsimítottam félig az ingén, félig a csupasz karján. Egy nagyobb levegővételen kívül semmi választ nem kaptam. Elmosolyodtam és végighúztam a kezemet a derekán, át az övén és a combján, követve a teste izmos, markáns vonalait. 

Vettem egy mély levegőt és felálltam mellőle, hogy ne zavarjam tovább és nehogy eszembe jusson bármi más, mint megsimogatni, mert nem akartam felkelteni. Inkább teljesen becsuktam az ajtót és csak imádkozni tudtam, hogy legalább két vagy három óráig kibírják az alkalmazottai nélküle és senki nem fog benyitni, hadd pihenjen. Az íróasztalához sétáltam és leültem a kényelmes forgószékbe. Hátradőltem és mélyet lélegeztem, miközben egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy élvezzem a csendet, ami beállt a helyiségbe. Én is azonnal el tudtam volna aludni, de nem lehetett, mert akkor tényleg mind a ketten itt ragadtunk volna, ráadásul nem akartam, hogy bárki is meglásson alvás közben. Taehyung tudta, hogy mennyire háklis voltam arra, hogy bárkivel együtt aludjak, az túl intim volt, elmagyaráztam neki is. Ha lát valaki aludni, a legkiszolgáltatottabb pillanatodban, amikor nem tudsz magadról és védekezni sem tudsz, a legrosszabb, ami történhet, ha meg akarod óvni a magánéletedet a külvilágtól.

Előszedtem egy papírt és megragadtam egy ceruzát és helyette rajzolgatni kezdtem, hogy elüssem az időmet valamivel, meg a céget is előrébb vigyem egy kicsivel. Két legyet egy csapásra.

Mire feleszméltem egy óra múlva, észre sem vettem, mit kezdtem el rajzolni, de már egy félig kész Taehyung arc nézett vissza rám a papírról. Meglepődve néztem a rajzot és a grafittal összekent kezemet, ami azt bizonyította, hogy valójában én csináltam, csak rohadtul nem tudtam róla.

Felvont szemöldökkel néztem és nyugtáztam magamban, hogy egész jó lett. Megráztam a fejem és felnéztem az órára. Már három órája csinálom? És nem vettem észre? Fel kell keltenem Taehyung-ot is, remélem elég volt neki ez a három óra ahhoz, hogy életben maradjon. Csekkoltam a mobilomat is a kanapé felé menet, mert azt is el tudtam képzelni magamról, hogy a hangos csörgést is átaludtam nyitott szemmel, amíg őt rajzoltam.