Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...
Reggel már korán felkeltem, hogy átmenjek Taehyung-hoz és elkezdjük elkészíteni a dolgokat, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen szórakozni vele. Természetesen csak és kizárólag Dante társaságában tudtam bejutni a házba, mert szó szerint addig nem engedett be, amíg a macska a kezemben nem volt.
- Gyere, üljünk ki előbb - Biccentett a hátsó rész felé Taehyung.
- Oké - Bólintottam.
Átmentünk a hatalmas előszobán, aminek a végén a lépcsősor mellett, valamivel hátrébb egy nagy üvegajtó volt, ahol a kertbe lehetett kimenni. Nem volt óriási, de éppen elég ahhoz, hogy a tizenöt vendége kényelmesen elférjen majd. Középen egy kis utacska húzódott, ami a kert végében lévő berendezett, kinti nappalihoz vezetett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ezt is te tervezted? - Kérdeztem mosolyogva, miközben a kanapé felé sétáltunk.
- Itt mindent - Bólintott büszkén.
- És nem ázik el? - Mutattam a szivacsokra.
Taehyung megrázta a fejét és a fa pavilonra mutatott, ami három oldalról keretezte a helyiséget.
- Ebből ki lehet húzni a tetőt - Mutatott a leghátsó falra. - Ha esik, akkor sincs baj. Bentről is tudom távirányítóval behúzni, általában úgy van hagyva, ha nem vagyok itthon. De most szép idő van, szóval jó neki így is.
- Nagyon klafa - Vigyorogtam rá.
- Foglalj helyet! - Mosolyogva kitárta a karját a kanapé felé.
Boldogan ültem le a puha szivacsra, ami a rattan, fonott kanapét keretezte. Nagyon kényelmes volt kerti bútor létére és még az asztal mögött, velem szemben lévő két szék is hasonlóan kényelmesnek tűnt, habár semmi extra nem volt rajtuk.
- Egy kávét? - Állt meg előttem a férfi, zsebre dugott kezekkel.
- Nem, köszönöm, otthon már megvolt - Utasítottam vissza.
- Oké - Bólintott és végül leült mellém. - Akkor mit főzünk?
Elgondolkodtam és végigfuttattam a fejemben a tegnap talált és még bevásárolt összetevőket.
- Mit szólnál valami salátához? - Kezdtem bele. - Mivel meleg van, jól fog esni mindenkinek. Mondjuk egy zöldségsaláta.
- Jól hangzik - Bólintott mosolyogva.
- Azt a húsok mellé is tudják enni - Folytattam. - Mi lenne, ha grilleznénk?
- Én nem megyek a grillsütő közelébe - Emelte fel védekezőn a két karját Taehyung. - Túlságosan szeretek itt lakni ahhoz, hogy felgyújtsam.
Felnevettem és megráztam a fejem.
- Majd segítek, de nem nagy kunszt - Ajánlottam fel.
- Köszönöm - Biccentett hálásan.
Csak mosolyogtam, de inkább tovább pörgettem a fejemben az ételek lehetőségeit.
- Valami édesség? - Kérdeztem.
- Mire gondolsz? - Félrebiccentette a fejét, ahogy kérdőn nézett rám.
Hümmögve hátradőltem a kanapén és csücsörítettem, ahogy gondolkoztam.
- Gőzöm sincs - Nevettem fel. - Mit szeretsz?
Taehyung is elgondolkozni látszott, majd úgy felragyogott az arca, mint egy kisfiúnak, aki cukrot kapott.
- Csokis muffin - Vigyorodott el azzal a kerek mosolyával.
- Oké - Bólogattam nevetve. - Akkor hozzá is kezdhetek, ha nem akarom az utolsó pillanatra hagyni.
- Segítek - Állt fel velem együtt.
Bólogattam, majd együtt beindultunk a konyhájába.
--------
*Taehyung POV*
Olyan otthonosan mozgott a konyhámban, mintha régóta itt élne velem. Bár, ahogy így elnéztem az alakját, amit egy otthoni, régi rövidnadrágba és egy félvállas pólóba bújtatott és úgy mozgott, akár egy profi, el tudtam volna viselni minden nap, hogy ilyen látványra induljak el itthonról és térjek is haza a munkából. Máris elszállna minden feszültségem, amit a cégnél okoztak nekem, hiszen a lány folyamatosan megnevettet és oldja a mérgemet. Ráadásul eszméletlenül néz ki, tud főzi is és kétségem sincs afelől, hogy az ágyban is hihetetlen.
- Kész vagy? - Kérdezte.
Még mindig nekem háttal állt és éppen a húsokat fűszerezte be a grillhez, ami út közben kint melegedett a kertben. Kiengedtem az alsó ajkamat a fogaim közül, amit izgalmamban beharaptam és megköszörültem a torkomat.
- Ö, igen - Bólintottam és beleöntöttem a vágódeszkán maradt paradicsomkockákat a hatalmas tálba, a többi zöldség mellé.
- Szuper - Mosolyodott el, ahogy egy pillanatra hátra nézett rám. - Akkor csináld meg a szószt rá.
- Hogyan? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
Lisa sóhajtott és megtörölte a kezét a konyharuhában maga mellett. Tett egy lépést felém, ugyanis ő a pulton, míg én a konyha közepén lévő kis szigeten dolgoztam, egymásnak háttal állva.
- Ezt és ezt összekevered egy külön tálban - Adta az utasítást, miközben elém pakolta a joghurtokat és a saláta öntetporokat. - Aztán ráöntöd a zöldségekre és összekevered.
- Oké - Mosolyogtam rá.
- Menni fog? - Vigyorgott.
- Ne legyél szemtelen - Nevettem fel halkan.
Lisa visszatért a saját munkájához, mire én is nekikezdtem az enyémnek. Lassabban ment, mint azt gondoltam. Bár lehet, hogy akár egy perc alatt is meg lehetett volna csinálni, ha nem nézek folyamatosan a hátam mögé, hogy meglessem a csábosan, légiesen mozgó lányt.
Tényleg nem bántam volna, ha minden nap ezen látványra térhetek haza, de azt is tudtam, hogy ezt ő semmiképpen nem teljesítheti nekem. Volt munkája, ami miatt nem fogadta volna el a kérésemet, miszerint legyen az egyszemélyes bejárónőm, szakácsom és ágyasom, valamint elég érthetően kifejtette, hogy nincs szüksége senkire, mert a munkáját nem fogja feladni egy bizonytalan kapcsolat miatt. Bár én elfogadtam úgy, ahogy volt és nem gondoltam undorítónak, biztos voltam benne, hogy az első adandó alkalommal megkérném, hogy költözzön hozzám és fizetek neki mindent, csak hagyja ott a többi férfit és csak velem foglalkozzon. Valamint azt is tudtam, hogy ezért a sárga föld alá ásna és kiröhögne, hogy hogyan is gondoltam. Nem is tudtam, miért is akartam én ezt, de valahogy utáltam a gondolatot, hogy egy ilyen gyönyörű nő egy ilyen környezetben dolgozzon, ki tudja, kikkel. Sosem tudhatta, milyen nyomorékokkal vagy beteg emberekkel hozza össze őt a sors és neki mindent el kellett viselnie a pénzéért és élveznie kellett, még akkor is, ha az esetek nagy részében ez csak színészkedés volt. Én biztos voltam benne, hogy akkor is eljuttatnám a csúcsig, ha beledöglök is, de nem hagynám lógva, ha már volt olyan szíves és elfáradt hozzám, hogy kielégítse a vágyaimat, ahogy azoknak a férfiaknak tette.
