A szomszéd srác

48.

Taehyung házába mentünk, mert úgy gondoltam, hogy jobb, ha a macskám nem tereli el a figyelmét és rám tud figyelni. A hazafelé vezető út csendes volt, inkább nem szóltunk egymáshoz, leszámítva egy-két mondatot, erről a témáról.

Leültünk a kanapéra, én ledobtam a magassarkúmat és vettem egy mély levegőt. Taehyung is leült mellém és felhúzta az egyik lábát, hogy tejes testével felém tudjon nézni. Sóhajtott és felvonta a szemöldökét, ahogy várta, válaszoljak még az étteremben kijelentett mondatára. Az az igazság, hogy én is piszkosul akartam őt, de nem volt mit tenni, szenny világban éltünk, ahol leszarják, ha kidobott a csávód és csak a dugáshoz értesz, nem adnak semmit ingyen.

- Tudod az okaimat, nemde? - Szólaltam meg végül.

- Tudom - Felelte.

- Akkor miért kell tovább taglalni? - Vontam fel a szemöldökömet.

Taehyung vett egy mély levegőt és megvonta a szemöldökét. Mélybarna szemei horogként akadtak az enyémekbe, ahogy belenézett az én íriszeimbe. 

- Mert hülyeség, amit csinálsz - Jelentette ki.

Felnevettem és megráztam a fejem.

- Csak nézz magadra, amikor velem vagy - Arcán egy féloldalas mosoly ült. - Nem értek túlságosan az emberekhez, de virít rólad, hogy ugyanúgy érzel, mint én. 

Nyeltem egyet, hiszen igaza volt. Álltam a pillantását, de egyre nehezebb volt nem sóhajtani és megadni magam.

- Azt akarom, hogy csak az enyém legyél és senki másé - Folytatta.

Nyitottam a számat, de ő feltartotta az ujját, hogy maradjak csendben. Arca szigorú és majdhogy nem dühös volt, ezért csendben maradtam és figyeltem rá.

- Tudod, hogy keresek annyit, hogy ha befejezed ezt a szart, el tudnálak tartani - Folytatta. 

- Nem akarok eltartott nő lenni - Szóltam közbe hirtelen. - Nem akarok függni tőled, ezért tartózkodom ettől. 

- Tudom - Szakított félbe most ő. - Ha elhagysz vagy elhagylak, nem lesz semmid - Ismételte a már sokat hallott mondatot. - De én ezt leszarom, mert ha kell, akkor vállalom, hogy fizetem a házadat és ellátlak azután is, ha szakítanánk.

- Ez nevetséges - Ingattam meg a fejem mosolyogva.

- Nézd, semmi nem tart örökké - Sóhajtott. - A tested szépsége sem, vagyis a munkád sem. Így akarsz élni? Egyedül?

- Nem tudom, mi lesz tíz vagy húsz év múlva, Taehyung - Közöltem. - De azt tudom, hogy ha most abbahagyom, nem lesz visszaút.

- Nem is kell - Rázta a fejét. - Komolyan így képzelted el az egész életedet? Escortként dolgozva?

- Nem, természetesen nem - Válaszoltam. - De mit csináljak, ezt dobta az élet. Nem születtem sem milliomosnak, sem örökösnek, sem géniusznak és még azt a rohadt iskolát sem tudtam befejezni. Gondolkozz, manapság egy sima érettségivel hol a jó istenbe alkalmaznának?

Taehyung sóhajtott egyet és megdörzsölte az arcát, mielőtt komolyan visszanézett volna rám.

- Befejezed a sulit - Közölte.

Felnevettem és megdörzsöltem az orrnyergemet.

- Miből és mikor?

- Amikor végre belátod a faszságaidat és engedsz belőlük, akkor szépen abbahagyod ezt a munkát, helyette elmész suliba, amit én állok, ahogy az ellátásodat és mindenedet, amíg nincs munkád - Magyarázta a tervét.