A szomszéd srác

46.

A kedvem ezerszer jobb lett, miután Taehyung bevallotta, hogy kedvel és érdekli őt, mi van velem, nem csak a hálószobába kellek neki, hanem a hétköznapjaiba is. A vigyor letörölhetetlen volt az arcomról, hiszen én is pontosan ugyanígy éreztem iránta, de még mindig közénk állt a munkám. Persze egy csettintéssel befejezhettem volna, de sajnos egy csettintéssel nem lehetett volna visszahozni, ha esetleg valami rossz dolog történik.

- Lisa! - Hallottam meg a nevemet az előszobából.

Megráztam a fejem és megtöröltem a kezem.

- A konyhában vagyok - Szóltam vissza Taehyung-nak hangosan. - És gyere be, persze - Tettem hozzá, inkább csak magam elé motyogva.

Sóhajtottam, hiszen már megszoktam, hogy a férfi úgy járt ki és be a házamban, mintha otthon lett volna. Én mondtam neki, hogy nyugodtan jöhet, ha kedve tartja, de úgy gondoltam, hogy miután kopog vagy csenget és beengedem. Úgy látszik, nem értettük meg egymást, de ez már mindennapossá vált, nem igazán törődtem vele. Ledobtam a konyharuhát a pultra és ellöktem magam a szerkezettől.

- Mi jót csinálsz? - Jött be Taehyung mosolyogva a konyhába.

A hátam mögé néztem és felvontam a szemöldököm. A pulton hús és zöldségek hevertek, a tűzhelyen már párolódott a rizs, én pedig a konyhában vagyok.

- Nem elég egyértelmű? - Kérdeztem vissza.

Taehyung gyerekesen felkuncogott és megmutatta azt a kerek, észveszejtő vigyorát, majd felhúzta a vállát.

- Nem figyeltem - Közölte vigyorogva.

- Mégis mi vonta el a figyelmedet egy ekkora helyen? - Tártam szét a kezem, hogy az aprócska konyhámra tereljem a figyelmét.

Taehyung megnyalta a száját és biccentett egyet felém.

- Te - Felelte.

Majdnem elpirultam, de szerencsére tudtam, hogyan kell reagálni ezekre a dolgokra és vissza tudtam fogni az arcom színezékét egy sima, halvány mosollyal. Bár azt nem tagadhattam, hogy lelkileg egy kicsit meginogtam, amikor ilyeneket mondott nekem.

- Mit akarsz? - Kérdeztem mosolyogva.

Visszafordultam a pult felé és a kezembe vettem a korábban letett kést és folytattam a zöldségek karikázását és kockázását.

Taehyung mellém lépett és a fenekével a pultnak támaszkodott, így nézett rám. Gyorsan kivett egy karika répát a felszeletelt zöldségek közül és a szájába tette. Csak mosolyogtam és megingattam a fejem. Taehyung úgy derült rajta, mint egy kisgyerek, akinek sikerült túljárnia a szülei eszén. Újabb répáért nyúlt, de én már elhessegettem a kezét. Szerencséjére sikerült a szájába dobni a narancssárga karikát, mielőtt elvettem volna tőle. Letettem a kést és csípőre tettem a kezem, mint egy rágalmazni készülő anyuka.

- Ha megeszed, miből lesz vacsorám? - Kérdeztem.

Taehyung mosolyogva ropogtatta a zöldséget, miközben gyermeki lelkesedéssel kuncogott.

- Elviszlek kajálni - Válaszolta.

- Szeretem a házi kosztot - Közöltem vele.

- Az éttermit nem? 

- Mikor voltam én utoljára étteremben - Legyintettem nevetve, majd visszavándoroltam ismételten az előkészítéshez.

- Mikor? - Kérdezte.

Megvontam a vállamat és halványan elmosolyodtam.

- Talán még kisgyerek koromban - Feleltem.