A szomszéd srác

23.

*Taehyung POV*

Már azokkal a rohadt macskafülekkel felhúzott, aztán kéjesen belenyávogott a fülembe, aztán ez a tökéletes dominancia, amivel felvezette ezt az egészet... azt hittem, felrobbanok, mire egyáltalán megengedte, hogy levetkőzzek. És egy rohadt gőzfelhőnyi gondolatom sem kavargott a ködös agyamba arról, hogy ilyenre képes. Hogy képes majdnem három órán keresztül nyúzni úgy, hogy mindig a tökéletes pillanatban fejezete be, bármit is csinált, hogy a farkam lüktessen a kielégületlenségtől és hogy a sírás szélére kerüljek attól, hogy mennyire vágytam már arra, hogy végre engedje már, hogy elérjem a gyönyör kapuját. 

- Lisa, kérlek! - Nyöszörögtem, a párnába vetett fejjel és már majdnem kigördült egy könnycsepp a halántékomra tehetetlenségemben.

A lány mellém mászott és négykézláb, ártatlan szemekkel rám nézett, majd ez az arckifejezés egyetlen pillanat alatt váltott át dühösbe.

- Én is kértelek valamire - Morogta a fülembe. - Megtetted?

Alkaromat a szemeim elé tettem és nem bírtam már tovább. Levezettem az egyik kezemet, hogy magamhoz nyúljak, mert már semmi nem érdekelt. 

- Kérdeztem valamit! - Ütötte el a kezemet még a hasamon.

A biztonság kedvéért átlendítette a lábát a csípőm felett és így hajolt le hozzám, négykézláb állva felettem, hogy blokkolja a férfiasságomat saját magam elől.

- Nem - Válaszoltam reszketeg hangon a korábbi kérdésére. - Sajnálom.

Elvettem a karomat a szemem elől, hogy találkozzak Lisa mérges, de elégedett arcával. Bólintott egyet, aztán megmozdult, éppen annyira, hogy a feneke alig érjen hozzám, de már erre a kis érintkezésre is elégedetlenül mordultam fel. A lány szája egy félmosolyra húzódott. Tudta és értette a dolgát és ezért átkoztam magam. 

- Kérlek - Suttogtam újból összeszorított szemekkel.

Hangosat nyögtem és felpattantak a szemeim, ahogy végre megéreztem magam körül azt, amire egész hajnalban vágytam.

- Csak hogy tisztázzuk - Sziszegte az arcomba, miközben mozgott, hogy megadja nekem a végső löketet. - Nem miattad csinálom, csak már nem szeretnék tovább itt lenni.

Egy utolsó, erőteljes lökéssel felhördültem és még a lányból is kicsaltam egy halkabb sóhajt. Szinte azonnal lemászott rólam és az ágyról is. Pihegve néztem utána, ahogy hihetetlen sebességgel magára kapja a bugyiját és a melltartóját. A cicafüleket és a többi kiegészítőjét a markába fogta és egy szó nélkül indult meg ki a szobából.

- Baszd meg! - Motyogtam az orrom alá.

Felpattantam az ágyról, de egy pillanatra meg kellett állnom, mert elszédültem a csodálatos másodpercektől és gyors helyzetváltoztatástól. Sietve megráztam a fejem, hogy még utolérjem a lányt, mielőtt ismételten visszazárkózna a házába és semmilyen csellel nem tudnám kicsalni onnan.

Az előszobában értem utol, ahol már a kardigánját akasztotta le a fogasról. Hosszú, megnyújtott léptekkel sétáltam felé és az sem izgatott, hogy még mindig anyaszült meztelen voltam. Lisa meghallotta, hogy érkezem és unottan felém fordult. Keresztbe tette a karjait és bevárta, hogy elé érjek.

- Mit tegyek még, hogy megbocsáss nekem? - Emeltem fel a hangom egyből, ahogy elé értem.

Lisa meglepettnek tűnt, de nem veszítette el a rideg kisugárzását. Magára vette a kardigánját és nyugodtan elrendezgette magán.

- Szóval te szeged meg a szabályaimat és még neked áll feljebb? - Küldött egy grimaszt felém.

- Miért olyan fontos ez? - Tártam szét a karom tehetetlenül. - Oké, hozzád értem, beismerem, hogy nem kellett volna. De bocsánatot kértem.

- Bocsánatot kértél - Bólintott. - Meg van bocsájtva. De ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettem.

Idegesen felnevettem és megingattam a fejem.

- Mi a faszom van a hajaddal, amiért ennyire idegesít, hogy hozzáértem? Hm? - Csípőre tettem a kezem és felvont szemöldökkel néztem rá.

Lisa lesütötte a szemét és a földet kezdte kémelni. Vett egy mély levegőt, majd megfordult, hogy a hátát mutassa nekem. Tett egy lépést az ajtó felé, mire én is tettem egyet. A tenyeremet a bejáratra támasztottam, hogy ne tudjon kimenni addig, amíg nem válaszolt. Felcseszett, hogy lógva hagyott.

- Legalább hadd tudjam az okát, amiért rohadtul baszol rám - Morogtam a fülébe hátulról, idegesen.

A lány megfordult és a hátát az ajtónak támasztotta. Felnézett rám, mert egy fejjel magasabbnak bizonyultam nála, főleg úgy, hogy alig volt köztünk pár centi távolság, ahogy az ajtónak feszültem. Csípőre tette a kezét és beharapta az alsó ajkát, majd elmosolyodott és megingatta a fejét.

- Nem kell tudnod semmiről, Taehyung - Nézett rám keményen. - Te is ugyanannyit tudsz, mint mindenki más, mégis te vagy az egyetlen, akinek nem sikerült betartania két kibaszott szabályt.

- Én nem vagyok mindenki más! - Dörmögtem mély, reszelős hangon kettőnk közé. - Velem tartottad a kapcsolatot az ágyon kívül is és tudni akarom, miért ignorálsz most.

- Miért?

- Mert nem hiszem el, hogy egy kibaszott érintés miatt így kellene haragudnod rám - Magyaráztam az elméletemet idegesen. - Mi a gond vele? 

- Hogy megtetted - Sziszegte az összeszorított fogai között.

- Igen, megtettem és kibaszottul tetszett - Emeltem fel megint a hangomat. - Ezért akarom tudni, hogy miért nem érezhetem megint? Mi a faszom bajod van vele? Mire emlékeztet? Mihez kapcsolódik? Rossz emlék? Féltet a hajad? Valami szar szokás? Nem érdekel, csak mondj már valamit! - A végét már az arcába kiabáltam és észre sem vettem, mennyire ijesztő lett a mély, tekintélyt parancsoló üvöltésem.

Lisa lesütötte a szemét és nehezen vette a levegőt. Szép, Taehyung, nem elég, hogy mérges rád, most még félni is fog... Hülye farok!

- Az utolsó érintésre emlékeztet - Suttogta halkan.

Nyeltem egyet, ahogy végre meghallottam a hangját, ami törékeny és halk volt, szöges ellentétben a percekkel korábbi dominának.

- Ki csinálta? - Kérdeztem és már én is szinte suttogtam.

Nyelt egyet és ismételten hátat fordított nekem. A kilinccsel szemezett, amikor vett egy mély levegőt.

- A szüleim.

- És mi történt, amikor utoljára megérintettek? - Mosolyodtam el halványan, ahogy végre megnyílt nekem.

Nekem gyakran simogatták a hajamat, amikor megdicsértek vagy amikor el akartak altatni. Szerettem azt az érintést, ahogy bármilyen simogatást a testemen, mert édesanyám mindig úgy altatott el, hogy simogatott.

Lisa arca elkomorult és oldalra fordította a fejét, hogy tudjam, hozzám beszél, de nem fordult meg. Kezét a kilincsre tette és visszafordította a fejét az ajtóra.

- Meghaltak - Közölte nyersen.

A tüdőmben rekedt a levegő. Meghaltak? Lisa egyedül maradt? Mikor? Mi történt? És ezt a sebet most én szakítottam fel a rohadt kíváncsiságommal, mert közelebb akartam hozzá kerülni.

- Engedj ki - Kért halk hangon, ahogy a kilincs lenyomásával még mindig nem nyílt az ajtó, mivel egész testemmel nekifeszültem.

Zavartan lesütöttem a szemem és nem tudtam, mit mondhatnék.

- Kifizetlek - Mondtam a sok lehetőség közül azt, amelyik a legkevésbé tartozott a témához és amivel nem folytattam a sebe szaggatását. 

- Csak engedj ki - Kérte megtörten és újból lenyomta a kilincset.

- Várj meg, fizetek - Hangom elmélyült, ahogy próbáltam visszafogni a heves érzelmeimet, amik egyszerre tódultak a fejembe.

- Nem kell, csak engedj már ki ebből a kibaszott házból! - Kiáltotta és rángatta az ajtót.

Elvettem a kezem róla meglepetésemben, mire az ajtó feltépődött, ő pedig ismét elhagyta a házamat, ugyanolyan dühösen, ahogy legutóbb, én pedig ismételten ott álltam, tehetetlenül, ahogy legutóbb.