A szomszéd srác

65.

A telefonom megrezdült a padomon, mire mind a ketten odanéztünk Haneul-lal. A kijelző Taehyung nevét villogtatta és láttam, ahogy a lány szemei elkerekednek. Tátott szájjal fordult vissza felém, miközben némán a mobilomra bökött. 

- Ez az a Taehyung? - Mutatott a plafon felé, jelezve a legfelső emeletet, hogy a nagyfőnökről beszél.

Mosolyogva megrántottam a vállam.

- Ne mondd el senkinek! - Suttogtam, mielőtt fogadtam volna a hívást. - Szia.

- Héj, Lisa-baba! - Ordított a készülékbe Taehyung. - Bent vagy már?

- Igen - Nevettem fel a becézésre és a túlcsorduló energiájára. - Hány kávét ittál már?

- Csak egyet - Nevetett azzal a kisfiús kuncogással vegyítve, ami folyamatosan megnevettetett. - De csak három órát aludtam.

- Miért? Mit csináltál? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Dolgoztam - Válaszolt. - Meddig tart az órád?

- Te csináltad az órarendet - Válaszoltam unottan, hogy neki tudnia kellene.

- Nem figyelhetek mindenre - Válaszolt és láttam magam előtt, ahogy mosolyogva legyint.

- Egykor végzek - Válaszoltam a korábban feltett kérdésre.

- Szuper - Lelkesedett. - Utána feljössz?

Sóhajtottam és elgondolkodtam.

- Meglehet - Feleltem.

- Oké, várlak - Azzal letette a telefont.

Felvont szemöldökkel néztem a mobilomra, majd eltettem a táskámba.

- Lisa, ez az a.. - Kérdezte ismét Haneul, de elcsendesítettem, mutogatva neki, hogy fogja be.

- Légyszi, ne mondd el senkinek - Kértem halkan.

- De miért? - Hajolt előrébb a székében, hogy halkabban is érthessük egymást. - Ez tök jó.

- Tudom, de nem akarok belőle hírt csinálni.

- Miért?

- Mert akkor az lenne, hogy engem csak amiatt vettek fel, meg csak miatta akarnának velem lógni - Magyaráztam.

- Dehogy, szerintem ez tök cuki - Mosolygott rám.

Felnevettem és megdörzsöltem az orrnyergemet.

- Akkor is tartsuk titokban - Felé nyújtottam a kisujjamat, hogy ígéretet kérjek.

Haneul izgatottan mosolyogva az enyém köré kulcsolta az ő kisujját és megráztuk nevetve.

-------

- Volt ma valami érdekes? - Kérdezte Taehyung, amint landolt a fenekem a combjain.

Kényelmesen elhelyezkedtem az ölében és megvontam a vállam.

- Csak megtanultam szép azték mintát rajzolni - Mosolyogtam, ahogy elújságoltam a híreket.

- Az nem rossz - Bólogatott Taehyung. - Menő az idén, és ahogy nézem, elég sokáig az lesz.

Bólogattam.

- Nekem is vannak olyan cuccaim - Ismertem el. - Tényleg jók.

- Nem hiába mondtam - Mosolygott rám.

- Jó, tanulok - Nevettem fel halkan.

- Helyes - Bólintott vigyorogva Taehyung. - Azért vagy itt.

Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet. Ujjaimmal lassan játszottam a hajával a tarkóján, amire ő csak jóleső, apró sóhajokkal felelt. Elmosolyodtam, ahogy néha lehunyta a szemeit egy-egy másodpercre, amikor az ujjaim hegyei vagy a körmöm jobban megkaristolta a fejbőrét, megmasszírozva ezzel őt. Elég közel voltam hozzá ahhoz, hogy tökéletesen magamba szívhassam az arcának a gyönyörű kontúrjait. A szeme csillogását és fekete rajzolatát, mintha sminkkel lenne kiemelve, pedig a szempillái sora díszítette körbe a mélybarna szemeket, orrának lecsapott, pisze formáját, ami összeráncolódott egy kicsit, amikor nagyon nevetett és felhúzta azt. Végül az ajkait, amik természetellenesen rózsaszínnek tűntek, csillogtak az iroda mesterséges lámpái alatt, miután Taehyung megnyalta őket, teltek voltak és hihetetlenül kívánatosak. Ha már megtörtént volna az első csókunk, abban biztos lehettem volna, hogy soha többé nem szakadtam volna el ezektől a pufi csodáktól. Még nem tapasztaltam, de olyan puhának és finomnak tűntek, mint valami túlhajszolt, ragacsos vattacukor, amit történetesen ki nem állhattam, de biztos, hogy ha megkóstolja az ember, nem tud leszállni róla.