A szomszéd srác

67.

- Csak a tojás sárgáját - Utasítottam Taehyung-ot a konyhában. - Mondom a sárgáját, te nagyon szakács!

A tenyerembe temettem az arcomat és nevettem, ahogy néztem, ahogy bénázik. Nem is tudom, hogy meghatódtam, hogy sütni látom, vagy saját magamért aggódtam és a testi épségeinkért. Egyszerre volt az évtized humor-showja és a legaranyosabb és legszexibb dolga. Úgy értem, egy szál alsónadrágban, félmeztelenül sütni azért nagyon is attraktív látvány, és ha kell, akkor nyolcszor csináltatom vele másképp a receptet, elhitetve vele, hogy rossz, csak minél tovább láthassam így. 

Taehyung is sírt már a nevetéstől, ahogy újabb adag tészta került a kukába. Visszatette a tálat a pultra és a kezére tette a fejét. Csak a sűrűn rázkódó vállak jelezték, hogy még mindig nevet magán, de annyira, hogy hangot nem adott ki. Kezdtem aggódni érte, hogy megfullad.

- Taehyung, biztos, hogy ezt így este fél tizenegykor szeretnéd csinálni? - Kérdeztem, még mindig küszködve a nevetésemmel.

- Igen! - Egyenesedett fel hirtelen és újból nekiállt leolvasni a sütemény hozzávalóit.

- Segítsek? - Kérdeztem sóhajtva. - Mielőtt elhasználsz fölöslegesen még két kiló lisztet és tojást?

Egy hatalmas, kerek vigyorra húzódott a szája, ami teljes ellentétben volt a félisteni testével és bólogatott. Leugrottam a konyhapultról és mellé sétáltam. Elkezdtem átolvasni a receptet és bólintottam. Taehyung mögém állt és átkarolta a derekamat, az állát pedig a vállamra hajtotta, onnan figyelte, hogy mit csinálok. Sűrűn hümmögött, ahogy realizálta a saját, elkövetett hibáit az én mozdulataim után. 

Mosolyogva csináltuk a süteményt, ő is néha megfogta a kezem és mint egy jó apuka, aki segít a gyerekének, velem csinálta a dolgokat. Természetesen jóízűen arcon röhögtem, amikor majdnem magára öntötte az egészet, mert maga főlé tartva akarta megnézni, hogy elég kemény e már a tészta, összekeverve a tojásfehérjével. Amikor elmagyaráztam neki, szinte kiejtette a kezéből a tálat, úgy dobálta magát a konyhában, miközben szinte ordítva röhögött.

------

Jóízűen falatoztuk a négy óra alatt elkészített, egyébként fél óra alatt megsüthető süteményt. Ahhoz képest, hogy mennyire rosszul nézett ki, Taehyung eléggé kitett magáért és végül csak megszülte ezt a bonyolult receptet.

A kanapén ült, én pedig a fejemet az ölébe hajtottam, ahogy elfeküdtem a kényelmes díványon. Az ő egyik keze finoman, lágyan, megállás nélkül cirógatta, tekergette és túrt a tincseimbe, a másikat pedig csak szimplán leejtette a hasamra, és néha meg-megmozdítva az ujjait, megsimogatta a kis területet, amíg elértek az ujjbegyei. Én csak néztem fel rá és nem érdekelt az a helyszínelős sorozat, amit éppen Taehyung nézett. Sokkal jobban lefoglalt a férfi állcsontja és ahogy élesen keretezte a puha bőrét, hogy kiadjon egy férfias, markáns arcot. Még mindig csak egy alsónadrágban volt, így sokkal jobban élvezhettem a felsőtestének látványát, ami pontosan az orrom előtt volt, ha egy kicsit felé fordultam, sőt, talán még az orrom hegye hozzá is érhetett volna a kidolgozott, kockákkal tarkított hasához, ha aprót nyújtok a nyakamon. Mellkasa lassan és egyenletesen járt fel és le, ahogy teljesen belemélyedt a rendőrségi nyomozásba és a gyilkos feltárásába. Ujjai még meg is feszültek egyszer-egyszer a hajamban, ahogy izgalmában rákoncentrált a részekre és a nyomokra. Csak mosolyogtam rajta.

Vettem egy mély levegőt és ránéztem a faliórára. Már este tizenegyet is meghaladta a mutató, úgyhogy úgy döntöttem, kellően elfáradtam aznapra.

- Megyek, Taehyung - Sóhajtottam egyet.

A férfi felocsúdott a nyomozók bűvköréből és egy felhúzott szemöldökkel válaszolt a mondatomra. Arckifejezése kissé zavart és kérdő volt, ahogy a semmiből megszólaltam.

- Miért? - Kérdezte végül.

- Mert késő van - Válaszoltam. - És álmos vagyok.

Taehyung nyelt egyet és elmosolyodott.

- Tudom, hogy nemet fogsz mondani - Kezdett bele és már tudtam a mondat folytatását, de hagytam, hogy befejezze -, de itt is aludhatsz.

Én is elmosolyodtam halványan és megsimogattam a kezét, amelyik a hasamon pihent.

*Taehyung POV*

Felnézett rám és egy halvány mosollyal pislogott felfelé. Ujjai lassan cirógatták a kézfejemet, amelyik a hasán pihent, másik kezemmel pedig lassan a haját piszkáltam. Szerettem a puha és hosszú tincsei között kutakodni az ujjaimmal, úgyhogy nagyon élveztem, hogy végre túl vagyunk ezen az akadályon és csinálhattam. Nem szólt semmit, csak nézett és egy pillanatra lehunyta a szemét, majd vett egy mély levegőt.

- Nincs nálam semmi alvós cucc - Mondta végül.

Számat enyhén elnyitottam, hiszen nem erre a válaszra számítottam. Bámultam le rá és megkérdőjeleztem magamban, hogy tényleg ezt mondta e. Már lelkileg felkészítettem magamat a kiabálásra és arra, hogy újból elmondja a miérteket. Erre ezt kapom? Nincs alvós cucca?

- Mi az? - Kérdezte mosolyogva.

Megráztam a fejem és elmosolyodtam. Úgy éreztem, hogy lassan sikerül megtörnöm ezt a jégfelületet is, mielőtt teljes testemmel a tóba eshetnék a kemény felszín alatt és eljuthatok a csókjáig is. 

- Adok pólót és alsónadrágot - Válaszoltam, még mindig mosolyogva.

Lisa megingatta a fejét.

- Dante-t sem hagyhatom egyedül - Kifogásolta ismét.

Vállat vontam és a hasáról átvezettem a kezemet a nyakára. Lassan simogattam és néha az arcára is feltértem az ujjaim végével.

- Hozd át őt is - Oldottam meg fejben a problémát.

Lisa nem válaszolt, csak nézett. Megnyalta a száját és szemeim között cikáztak az ő szemei, ahogy gondolkodott. Hatalmasakat, láthatóakat nyelt, ahogy a gombócot leküzdötte magában. Rákulcsolta az ujjait a csuklómra, amelyikkel a nyakát simogattam és szinte már elfehéredtek az ujjai, ahogy megszorította a kezemet. Nem reagáltam, nem húztam ki a kezemet, habár már a vérkeringésem lassan megadta magát, hagytam, hogy átgondolja az egészet.

- Ha kell, akkor most azonnal elalszom - Szólaltam meg végül halkan. - Reggel pedig addig nem nézek rád, amíg te fel nem keltél rendesen - Ajánlottam mosolyogva.

Tudtam, hogy nem az itt alvás a legnagyobb félelme, hanem az, hogy látom őt aludni, ebben a teljes kiszolgáltatott, öntudatlan állapotában. 

Lisa is elmosolyodott egy kicsit az ajánlatomon. Kerek szemekkel, szinte már remegve vártam, hogy mit fog mondani. Bár hiába reménykedtem ennyire, tudtam, hogy úgysem tehetem még meg ezt a lépést. Kemény dió volt a lány, de nem bántam, legalább minél többet küzdöttem valamiért, annál édesebb volt a gyümölcse, amikor sikerült elérnem.

- Oké - Suttogta végül.

Megállt a levegő a tüdőmben, megdermedtek a kezeim a simogatásban és csak bámultam le rá.

- Hogyan? - Kérdeztem vissza hitetlenül.

Azt hittem, hogy csak az agyam szórakozik velem, ezért biztos, ami biztos, megismételtettem vele. Lisa halkan felnevetett és megforgatta a szemeit.

- Maradok - Mondta megint.

Elvigyorodtam, és mint aki most tudta meg, hogy milliókat nyert, a levegőbe bokszoltam és elkiáltottam magam örömömben. Nevetgélve lehajoltam, amennyire tudtam és magamhoz öleltem az ölemben fekvő lányt. Megszorongattam és hihetetlenül hálás voltam a bizalmáért és azért, hogy végre enged miattam a szabályaiból.