A szomszéd srác

59.

Gyermekeim már most kezdhetitek a szavazást a következő fici főszereplőjére, hogy legyen elég időtök harcolni egymással! :) Aki új és még nem olvasta a történeteimet, annak mondom, hogy minden sztori végén lehetőséget adok, hogy ti magatok válasszátok ki az új történet főszereplőjét, hogy olyanról tudjatok olvasni, akit szerettek. Kommentekben és privát üzenetekben egyaránt várom a neveket.  <3

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bekopogtam az iroda ajtaján és vártam, hogy Taehyung felnézzen a papírjaiból. A napokban elég sok dolga volt, közeledett egy fontos időszak. Valamikor a közeljövőben kell átadnia a következő kollekciót az egyik nagy cégnek, hogy egy divatbemutatón közszemlére tegyék, később pedig a nem túl extrém darabokat többszörös gyártásra fogják és ruhaüzleteknek eladják. Taehyung feszült volt, hiszen ha akár egy órát is késett volna a határidőkkel,  nem fogadták volna el a munkáját, ez pedig azt jelentette volna, hogy egyrészt egy hatalmas bevételtől elesett volna és a cég jövője és fenntartása veszélybe került volna, másrészt pedig az egész, több hónapos munkája neki és az egész csapatnak kárba veszett volna.

Taehyung nagy nehezen elszakította a tekintetét az iratokról és felnézett, hogy meglesse ki kopogtatott az ajtaján. Egy széles mosoly terült ez az arcán, amikor meglátta a halvány mosolyomat, amivel várakoztam rá. Kinyújtotta a bal kezét, amiben éppen nem volt sem papír, sem toll és az ujjait hajlítgatva jelezte, hogy sétáljak közelebb.

- Mondtam, hogy gyere be nyugodtan - Mondta halkan, de tisztán hallhatóan.

Megvontam a vállam és leültem az ölébe, ahogy szavak nélkül kérte. Bal kezét átfonta a derekamon és jó szokásához híven a combomon pihentette a tenyerét, aztán visszafordult kettőnkkel az asztal felé. Jobbjában egy toll volt, az asztallapon pedig temérdek papír hevert szerte széjjel, félig egymáson és fejjel lefelé is. 

- Nem akartalak megzavarni - Válaszoltam végül.

Taehyung kicsit kihajolt mögülem, hogy rám tudjon nézni. Én is felé fordultam és oldalra néztem, hogy találkozzon a tekintetem a kérdő, de mosolygó arcával.

- Tudod, hogy mit fogok mondani - Húzta szélesebb mosolyra telt ajkait.

Elnevettem magam és megingattam a fejem.

- Hogy sosem zavarok - Feleltem.

- Így van - Bólintott határozottan a férfi.

Visszafordultunk az asztal felé és Taehyung újból nekiesett a papíroknak. Maga elé húzott egyet közelebb, hogy jobban lássa és csendben olvasni kezdte. Egy külön papírra számokat firkantott egymás alá, aztán kis időközönként számológéppel összeadta az éppen leírt számokat. 

- Ez micsoda? - Böktem a fejemmel a lapok felé, ahol tollal számok voltak felírva, tele firkákkal  meg áthúzásokkal.

Taehyung még leírt egy utolsó számjegyet és átnézett a kérdezett iratra.

- Összeírom ennek a projektnek az összes kiadását és a tervezett bevételeket, hogy még alakítani tudjak az árakon, ha nagyon szarul jönne ki a nyereség - Magyarázta.

Felvontam a szemöldököm és bólintottam.

- Ez nem a titkárnőid dolga lenne? - Kérdeztem.

Taehyung halkan felnevetett.

- Inkább én csinálom.

Igen, végül Taehyung visszavette azt a nőt, akit kirúgott a viselkedése miatt. Bár csak a fele fizetését kapja az eddiginek, nem igazán tud visszailleszkedni, hiszen mindenki tudja, milyen, ráadásul ott lóg a feje felett, hogy akármelyik pillanatban kirúghatják megint, hiszen Taehyung lefektette, hogy az első rossz szavánál nem gondolkozik, csak kipenderíti innen újból, egy picit sem változott. Sem a ruhái, sem a viselkedése, sem a fölényes, nagyzolós flörtölései, semmi.

- Megértem - Sóhajtottam.

Hátradőltem Taehyung mellkasának és hátraejtettem a fejem a vállára. Ő mosolyogva szorosabbra húzta a karját a derekam körül és a fejét az enyémnek döntötte, miközben egy pillanatra sem szakította el a szemét az olvasott dokumentumokról. Felnéztem, amennyire tudtam, hogy láthassam az arcát oldalról. Figyeltem a kemény arcélét, a komoly tekintetét és a koncentráló szemeit, ahogy az iratok és a saját maga által készített feljegyzések között ugrál. Jobb kezemmel végigsimítottam a derekamon körbefonódó balján, mire a szája egy halvány mosolyra kunkorodott fel. Egy másodpercre lenézett rám, aztán vissza a papírokra.

- Tudok segíteni valamiben? - Suttogtam, hiszen a füle szinte a szám előtt volt.

Taehyung leírt egy újabb számot és a homlokát az enyémnek támasztotta, ahogy oldalra fordult felém. Halvány mosolyt engedett el és vett egy mély levegőt. Lehunyta a szemeit és megingatta a fejét egy picit, amennyire az enyém engedte neki. Letette a tollat az asztalra és a jobb, most már szabad kezével is megölelt és följebb húzott az ölében, hogy még közelebb legyünk egymáshoz. Megfogta a lábamat és egy határozott mozdulattal oldalra fordított az ölében, így már nem háttal ültem neki. Lehajtottam a fejemet a vállára és orromat hozzásimítottam a nyakához, mielőtt egy puszit nyomtam volna a meleg bőrére. Taehyung sóhajtott a cselekedetemre és ujjaival végigszántott a combomon. Jobb kezemmel a nyakába kapaszkodtam, hogy ne csússzak el a combjain, balommal pedig az ingén keresztül simogattam az izmos hasát. 

- Nem akarsz egy kis szünetet tartani? - Motyogtam a nyakába.

Megnyaltam a számat és egy nedves csókot nyomtam az érzékeny területre. Válaszul egy hangos sóhajt kaptam és egy apró bólogatást.

- Mindig tudod, mi kell, igaz? - Susmogta a hajamba.

Elmosolyodtam és kibújtam a meleg bőréből. Ránéztem és találkoztam egy mélybarna, vágyakozó szempárral. Lassan megvontam a vállam. Taehyung felemelte a jobb kezét és lassan elmerítette az ujjait a tincseimben. Újonnan elég sűrű és jó szokása lett a hajamban játszadozni, bár nem bántam, nagyon jól esett és szerettem is, ha csinálta. Ő is élvezte a szabadságot, amit nyert ezen a területen és élvezte a szabályom áthágását, kiélvezte a lehetőségeit. 

- Ez a munkám - Válaszoltam.

- Ez volt a munkád - Nyomta meg a múlt időt a férfi, miközben szemei egy árnyalatot sötétedtek, ahogy szóba került az otthagyott hivatásom.

Lassan megingattam a fejem és én is megengedtem magamnak, hogy az ujjaimmal végigszántsak a frissen mosott, mentolos illatú, puha tincsek között. A bőrömet csiklandozta a selymes hajszálak süvítése az ujjaim között és még többért esedezett, így megadtam magamnak az örömöt és újabb meg újabb köröket szántottam a hajában.

- Még mindig ez a munkám - Közöltem.

Taehyung arcéle megfeszült. Szemem levándorolt az ideges feszületre és a hajából kihúzott kezemmel most oda vándoroltam és mutatóujjammal átsimítottam az éles csonton. Visszanéztem rá és egy féloldalas mosolyt villantottam.

- Csak most egy emberre koncentrálok - Folytattam.

Taehyung látványosan leengedett és egy mosolyt villantott. Lehunyta a szemeit és vett egy mély levegőt. Ujjai, amik előző mondatomra megdermedtek a hajamban, most újra elindultak és végigsimítottak a hullámos hajamban, egészen a végéig.

- Megijesztettél - Sóhajtott egyet mosolyogva, majd felnyitotta a szemeit és rám nézett.

Lágyan felnevettem és közelebb dőltem dőltem hozzá. Megöleltem, mire ő is szorosan körém fűzte a karjait és magához húzott, hogy szinte eltört a derekam az erősségtől, amivel tartott. 

- Bocsi - Kuncogtam a nyakába.

Ő csak megingatta a fejét és belebújt a hajamba. Egy picit ringatózott jobbra-balra a széken, ahogy még szorosabban tartott magánál. Én csak mosolyogva fogadtam a szokatlan, de lassan mindennapossá váló ölelést és kedvességet.