Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudj...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Meg kellett igazítanom a nyakkendőmet, mert nagyon fullasztó lett az idő az irodában. Kezdtem úgy gondolni, hogy sem nekem, sem a nadrágomnak nem volt jó ötlet az, hogy idebent próbálja fel a ruhákat. Rohamosan éreztem, hogy a vászonnadrágom varrása vagy nem lesz elég erős vagy le kell, hogy tépjem magamról, mielőtt magát tépné el.
Lisa, modelleket megszégyenítő alakkal rendelkezett és ahogy hajolgatott a ruhákért vagy ahogy igazítgatta magán az anyagokat, egyszerűen meg kellett markolnom a forgószékem kartámaszát. Kidomborodott a kerek feneke, megnyúltak a combjai, megmozdította a feszes melleit, mindegy volt, ha csak egyszerűen lélegzett, már akkor is éreztem a vesztemet. Már rég elkaptam volna, hogy a kanapéra hajítsam, letépjem róla a fehérneműjét és jól elszórakozzak vele, csak hát az volt a bökkenő, hogy kettőnkön kívül még öten álltak az irodámban, hogy megnézzék a ruhákat. Lisa csak egyszerűen bent volt nálam és pont kapóra jött, mert így nem kellett várni két vagy három napot, hogy egy modell felvegye a ruhákat, hanem ő elvállalta. Így tudtuk, hogy milyen a szabás, hol kell igazítani és mennyivel másképp néz ki egy emberen a tervezett és megvarrt ruha, mint a papírokon. Sokszor ilyenkor egy rakat ruhát dobtunk ki a kukába, mert ami a terveken és a varrógépben jól nézett ki, az egy nőn vagy egy férfin valami fantasztikusan ocsmánynak bizonyult.
- Na, ez milyen? - Kérdezte az egyik tervező, amint Lisa-nak sikerült magára operálnia a ruhát.
Ötletelgetni kezdtek, de nem hallottam semmit, mert minden, amit láttam az Lisa undorodó arckifejezése volt, én pedig alig bírtam visszafogni a nevetésemet.
- Főnök? - Szólítottak meg.
Megköszörültem a torkomat és ráböktem a lányra.
- Szerintem neki jobb tapasztalatai vannak - Válaszoltam. - Végül is rajta van a ruha.
Lisa egy pillanatig habozott, amíg végignézett magán.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Bátran, nem bántasz meg senkit - Noszogattam.
- Oké - Sóhajtott és kihúzta magát. - Először is, rohadt kényelmetlen.
Már itt majdnem felröhögtem, ahogy a tervezők és kivitelezők csoportja mennyire furcsán nézett a lányra, mintha egy főbűnt követett volna el.
- Ez itt felesleges - Mutatott a mellkasánál kihagyott lukra. - Maximum arra jó, hogy mindenki belásson. Másodszor, a sok tüll szúr és kényelmetlen, és nem utolsó sorban úgy néz ki ezzel a sok fodorral a ruha, mint valami habos sütemény. O, és az öv felesleges, ha már szűk a szabása. Ha mindenképp kell valami ide, az se piros legyen, mert a kéktől nagyon elüt és úgy érzem magam, mint egy vérző, orbitális áfonya.
Ennyi volt, hangosan, teli torokból felröhögtem. Nem érdekelt, ki néz hülyének és ki nem, csak előre dőltem és a fejemet az asztal lapjára döntöttem, a keresztbe tett kezeimre. A hangos röhögésemtől rázkódott a vállam és betöltötte a csendes irodát.
- Vedd le! - Mutogattam könnyes szemekkel Lisa felé, aki szintén mosolygott. - Átszabatjuk, az ötlet jó, a kivitelezés szar.
Egyszerű közlésmódomtól kissé meghátráltak a bent lévők, de csak egyetértőn bólogattak, mint általában mindenki, ha velem beszél.
Nagy erőkkel próbáltam visszafojtani a nevetésemet és letörölni a könnyeimet a szemem sarkából, amíg Lisa lefejtette magáról a ruhát és a következőért nyúlt.
---------
*Lisa POV*
Ahhoz képest, hogy ezt kemény munkának nevezik, amióta Taehyung először kikérte a véleményemet, végig, az utolsó ruháig elmondtam, ő pedig végigsírta az egészet, akkor is, ha csak annyit mondtam, hogy 'jó' vagy 'ez tetszik'. Képtelen volt befejezni a röhögését, ami átragadt mindenkire és a nap végére már mindenki mosolyogva nyilvánított véleményt a magamra aggatott ruhákról.
- Elfáradtam - Huppantam le a kanapéra.
- Én is - Sóhajtott Taehyung és követte a példámat.
Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Te is? - Kérdeztem mosolyogva. - És te miben?
- Tudod, hogy fáj a hasam a sok nevetéstől? - Simogatta meg a pocakját.
Lebiggyesztettem az ajkamat és én is rátettem a tenyeremet az izmos, ingbe bújtatott hasára.
- Szegény - Mondtam tettetett szomorúsággal.
Taehyung elkapta a csuklómat és egy mozdulattal a kanapéra lökött, maga alá gyűrve. Ő a csípőm két oldalán támaszkodott a térdein, kezeivel pedig az én csuklóimon, amiket a fejem fölé szegezett.
- Ne gúnyolódj velem - Mosolygott le rám.
- Soha - Ingattam a fejem visszafojtott nevetéssel.
Taehyung is elmosolyodott, aztán megnyalta a száját és komoly lett az arckifejezése. Lassan elvágta a tekintetét az enyémből és levezette a mellkasomra, majd onnan a csípőmig, ameddig a saját takarásáig látott. Visszavezette a szemeit az arcomra és visszakapcsolta mélybarna szemeit az enyémekbe. Egy féloldalas mosolyt villantott, mire én csak kihívóan felvontam a szemöldökömet, szintén egy félmosoly kíséretében.
- Tetszik ez a póz - Közölte félrebiccentett fejjel. - Kipróbáljuk?
Felvontam a szemöldököm. Végignéztem magunkon, ahogy én Taehyung alatt fekszem, a kezeimmel a fejem fölött, teljesen kiszolgáltatottan neki, miközben ő teljes magabiztossággal néz le rám, férfiasan és dominánsan. Megnyaltam a számat és élesen beszívtam a levegőt.
- Hogy gondoltad? - Kérdeztem.
Taehyung elgondolkodott és újból végigvezette rajtam a tekintetét.
- Mondjuk a csuklóidat összeköthetném - Elgondolkodott egy pillanatra, majd megjelent az arcán egy ördögi vigyor. - A nyakkendőmmel.
Ismét megnyaltam a számat és helyezkedtem egy picit, ahogy kezdett nagyon meleg és kényelmetlen lenni a szűk hely a férfi alatt.
- Neked semmi dolgod nincs - Tájékoztatott és lehajolt hozzám, hogy az orrunk szinte összeért. - Csak élvezd.
Megakadt a levegő a tüdőmben. Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
- Mit szólsz? - Kérdezte.
Elmosolyodtam, ahogy még ilyenkor is figyelt arra, mit szeretnék és mit nem, nehogy olyanra kényszerítsen, amiben nem lennék benne. Bár már ott tartottam, hogy csak megszólalt, megéreztem őt a közelemben és annyira leblokkolt az agyam, hogy szinte bármit mondhatott vagy csinálhatott.
Lassan bólintottam egyet, mire ő csak szélesebben elmosolyodott. Felállt rólam és az ajtóhoz ment, hogy bezárja azt. Visszafelé egy határozott mozdulattal szétszedte a nyakkendőjét és egy hátborzongatóan szexi mosollyal az arcán térdelt vissza hozzám.
