the flower which didn't grow anymore

3. rész - Jasmine

"Üdv ismét itt, Skylar!

Pár nappal a szülinapod után járunk, igaz? Nem is tudom hol kezdhetném, hisz annyira mindent szeretnék elmesélni! Szeretném, ha mindent tudnál, minden apró részletet. Hol kezdjem a mesélést? Jó lenne, ha most képesek lennénk a könyven keresztül kommunikálni, de kissé képtelenségnek tűnik. Kezdem a születéseddel, hisz onnan érint téged minden. Ha a házasságunkról vagy kapcsolatunkról szeretnél hallani, kérdezd Aaliyaht vagy apádat, ezeket a sztorikat rájuk hagyom. Szóval, csapjunk a lovak közé, mert nincs annyira sok időm, hisz épp leraktalak ebéd utáni szunyókára titeket, de bármikor felkelhettek és akkor úgyis elveszitek a figyelmemet.

Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, én is és apád is kicsattantunk az örömtől! 2022. szeptember 13-án történt. Emlékszem, otthon maradtam, mert rosszul voltam napok óta. Apád nem igazán akart aznap elmenni a stúdióba dolgozni, de erőltettem, hisz nem voltam halálos beteg. Felhívtam Aaliyaht, aki fél óra múlva itt is termett. Elmondtam mi a bajom, és azt akartam megtudakolni tőle, hogy szerinte menjek-e orvoshoz, vagy elég lesz valami reklámtabletta. Azért is kértem ki a véleményét, mert akkor volt orvosi egyetemen. Töprengett kicsit, majd újra átgonoldva a panaszaimat, megkérdezte mikor jött meg utoljára. Nem is igazán figyeltem, sok volt a munka, a stressz, és örültem, ha kevesebb bajom volt. A telefonomon lévő periódnaptárt végigvizsgálva bizony rádöbbentem, hogy 2 hónapja nem volt mentsruációm. Szóval, megvettem a tesztet, pozitív lett. 10et csináltam. Aztán el is mentem nőgyógyászhoz még aznap, hogy 100%osan biztos legyek benne. És igen, terhes voltam. Veled, kincsem. Amint Shawn hazaért, a nyakába ugrottam és elmondtam. Nem kell mondjam, hogy az volt életünk egyik legboldogabb pillanata!

Hogy milyen is a terhesség? Imádtam! Jó, az utolsó hónapokban már csak azt kívántam, hogy végre megszüless, mert szenvedtem, de egy gyönyörű folyamat. Remélem egy nap neked is megadatik az a lehetőség, hogy átéld.

Na a szülést már nem imádtam. Nagyon fájt, pokolian! De megérte, és akár még 100-szor is átélném újra érted. Hajnali 2-kor ébredtem arra, hogy erős fájdalmaim vannak. Kimentem pisilni, aztán rá kellett jönnöm, hogy az nem pisi volt. Hanem a magzatvíz. Na ordítottam apádnak, aki úgy pattant ki az ágyból, mint a nikkel bolha. Majdnem nadrág nélkül indult el a kórházba velem, annyira siettünk. Hajnal 5-kor, pár óra vallyudás után te, Skylar Lucrezia Mendes megszülettél. Gyönyörű voltál! A legszebb baba a világon (az öcséd mellett). Ahogy a kis testedet tartottam a karjaimban, akkor éreztem igazán, hogy mi a szerelem első pillantásra. Hisz azt éreztem, hogy senki mást nem tudnék jobban szeretni. Nagyon szeretlek, hercegnőm. Mindig is foglak, ha ott leszek, ha nem. Ezt ne felejtsd el!

2029. augusztus 30., Toronto"

— csuktam be a naplót, ahogy a mai levelem utolsó sorait leírtam. Egy apró sóhaj kiséretében raktam el az éjjeliszekrényem mélyére. Több, mint két hónapja vagyok beteg. Nem érzem még magamon, hogy az lennék, csak a tudat az, ami erősíti rajtam ezt. A csendes házban szinte a légy zümmögését is lehetne hallani most. Shawn nincs itthon, épp Andrewal találkozik. Az órára pillantok, délután három van, ideje felkelteni a gyerekeket az ebéd utáni szundiból. A nappali felé indulok, ahol természetesen megtalálom őket. Skylar a kanapén alszik békésen, míg Nolan a fotelben is kényelmesen elfér. Ahogy látom, az imént említett tökmag már nyitogatja a szemeimet, így puha takarójából kiemelve őt, az ölembe veszem.

— Ébresztő, kicsim! — mosolyodok el, apró puszikat adva selymes bőrére. Ugyanúgy néz ki, mint Shawn. A göndör fürtök, az arcíve, a szeme formája, az ajkai... Talán tőlem az orrát örökölte egyedül. Pár percig babusgatom a még mindig kómás kisfiamat, majd mikor elege lett a nyálas puszijaimból, elengedem. Skylarhez guggolok le, és apró hátán végigsimítva halkan odaszólok neki, hogy ideje lesz felkelni. Egy-két minutum elteltével felébred, majd őt is babusgatom kicsit. Mikor neki is elege lesz ebből, átmegyek a konyhába, hogy uzsonnát készítsek nekik. Hallom, ahogy azon vitáznak, hogy mit is játszanak. Örülök, hogy ilyen jó testvérek, és hogy ennyire szeretik egymást már most. Gondolataim átterelődnek a férjemre, és azon agyalok, hogy mi tarthat neki eddig. Ebben a pillanatban fonódik a derekam köré két kar, én pedig ijedten ugrok egyet.

— Héj, csak én vagyok szívem! — nevet fel lágyan a fülemhez hajolva, majd egy puszit nyom az arcomra.

— Sajnálom, csak annyira elmerültem a gondolataimba, hogy nem is hallottalak megérkezni. Épp most agyaltam, hogy hol lehetsz ilyen sokáig — néztem fel rá egy pillanatra mosolyogva, és egy puszit nyomtam puha ajkaira — Kérsz mogyoróvajas szendvicset?

— Igen, hogy is mondhatnék rá nemet? — nevetett fel — Egyébként meg tudod, hogy Andrew rettentően sokat tud beszélni, na meg sokszor el is tértünk a tárgytól, szóval ez volt az oka. A gyerekek felébredtek már, ahogy hallom, igaz?

— Mhmm, pár perce keltettem fel őket. Köszönj nekik, addig én befejezem ezt! — mondtam, mikor épp a kenyér héját vágtam le Nolan számára. Nem barátkozott meg még vele, pedig próbálom rávenni. Skylar már megszerette, de az öccse korában ő is ellenezte, így nem csodálkozom. Shawn el is tűnt a konyhából, és ahogy a nappaliba ért, nagy kacajok és sikítások miatt visszhangzott a szoba. Imádják az apjukat, ahogy ő is őket. Tálcára raktam az uzsonnájukat, majd bevittem a nappaliba, ahol az általam 3 legszeretetebb személy épp a kanapén ült, Shawn pedig bőszen mesélt nekik valamit.

— Ha végeztetek a mesedélutánnal, itt a kaja — nevettem fel lágyan, miközben helyet foglaltam velük szembe. Nolan odatipegett hozzám, útközben felkapva a szendvicsét. Felültettem az ölembe, ő pedig boldogan majszolta az ételt. Skylarre pillantottam, aki hatalmas szemekkel meredt az apukájára, és figyelmesen hallgatta amit mond.

— Aztán elestünk mindketten, és Brian bácsi eltörte a kezét. Szóval mi a tanulság, Skylar? — tűrt egy barna hajtincset a kislányunk füle mögé Shawn.

— Hogy nem szabad Brian bácsival játszani? — nézett kicsit értetlenül fel az apjára.

— Neeem, nyuszi. Hanem hogy sosem szabad ketten felülni egy biciklire, mert balesetveszélyes — nevetett fel a férjem lágyan.

— Apa, ezt már rég tudtam! Már 6 éves vagyok, mit vársz? Én okos vagyok, és ilyeneket tudok! Igaz, anya? — nézett rám az őzike szemű szépség.

— Így van. Shawn, azért tisztában lehetnél vele, hogy egy érett kislány ül melletted — néztem mosolyogva rá.

— Hölgy, anya, hölgy! Kishölgy vagyok! — javított ki Skylar, mire én és Shawn csak hangosan felnevettünk. Nolan pedig zavartalanul evett tovább az ölemben csücsülve. Az ilyen családi pillanatokért bármit megadnék.

elég rövid, de remélem tetszik❤️