the flower which didn't grow anymore

37. rész - Shawn

2039. augusztus 19., péntek
(5 évvel később, ott vagyunk, ahol a könyv kezdetekor)

Skylar kevesebb, mint két hónapja töltötte be a 16-ot. Nem elég trauma ez nekem, de most kitalálta a barátaival, hogy bulizni mennek! Nem akartam beadni a derekamat, de ő és Kiara összefogtak és meggyőztek. Tudtam, hogy csak az apai féltés beszél belőlem, és ennek ellenére ő egy fiatal lány, aki elég felelősségteljes, hogy elmenjen szórakozni a barátaival. Nolan is menni akart minden áron, de még csak 13 éves, nem odavaló.

— De aztán nehogy igyál, kisasszony! — álltam a szobájának ajtajában, miközben ő a sminkasztala előtt kente magára a vakolatot. Minek a smink? Olyan szép anélkül is!

— Jól van, apa! Nem kell ezerszer elmondani — forgatta meg a szemeit, mire én rosszallóan ráztam a fejemet. A kislányom felnőtt, el kellett fogadjam. A rózsaszín, hercegnős szobája is mára már fehér falakkal rendelkezik és az esztétika csak úgy sikít róla. Ő rendezte be magának, minden egyes részletre figyelve. Szép lett, de nekem a hercegnős jobban bejött. Skylar Nolan szobáját is átrendezte. Az öccsét nem különösebben izgatta, neki mindegy volt, hogyan néz ki a "barlangja".

— Picit nyugodj meg, szívem! — nevetett fel Kiara, mikor ő is megjelent az ajtóban.

— Én nyugodt vagyok! — rivalltam rá rögtön — Kik is lesznek ott, Sky? — kérdeztem meg ezt is már vagy századjára.

— Apa, többször felsoroltam már! Tudod te is! Igen, lesznek fiúk, mert vannak fiú barátaim. Nem, nem lesz ott ismeretlen ember, nem kell félned, hogy bántanak vagy bármi ilyesmi — sóhajtotta Sky.

— Gyere, Shawn, igyunk egy teát! Amúgy is fel kéne hívnod Niallt, hogy megkérdezd, megszületett-e már a baba — simította meg a karomat Kiara. Csak szemet forgatva bólintottam, és követtem a konyha felé. Ő elkezdte forralni a vizet, én pedig tárcsáztam Niall Horan barátomat, akinek ma születik a harmadik gyermeke. Már 46 éves, de a feleségével nehezen jött össze nekik, az első gyermeküket örökbe fogadták, a második pedig öt éve született, nagyon sok év próbálkozás után. Ez pedig elmondása szerint "becsúszott", de a világért sem vetette volna el a felesége, mert élnek-halnak a gyerekekért.

— Na haver, van valami fejlemény? — szóltam bele a telefonba. Pár órája írt, hogy elment a magzatvíz és bementek a korházba, így már bármikor várható a baba.

— Még semmi. A fájásai sem olyan durvák még, de én így is tiszta ideg vagyok!

— Nyugi, nem kell annyira izgulnod! Egyszer már átélted ezt, nem kell aggódni — próbáltam nyugtatni szegényt, de szinte lehetetlen volt. Nem csodálom igazából, egy leendő-apukát ezekben a pillanatokban nem lehet megnyugtatni. Tapasztalat.

Beszéltünk pár percet, de utána a szülei is hívták, így leraktuk a telefont.

— Én is menni akarok, apa! Skylar barátnői olyan jól néznek ki, pláne miniszoknyában! — jött be hisztizve Nolan a konyhába.

— Fiam, 13 éves vagy! — mondtam neki, miközben megpróbáltam nem hangosan nevetni. Kiaranak ez már kevésbé sikerült.

— Kiara, segíts!!! — nézett rá Nolan boci szemekkel.

— Sajnálom, tökmag, de apádnak igaza van — ölelte át mosolyogva. Nolan megforgatta a szemeit, majd viszonozta Kiara ölelését, miközben halkan motyogott az orra alatt.

— Na indulhatunk! Siessünk, apa, nem akarok elkésni! — futott Sky az előszobába, majd gyorsan venni kezdte a cipőjét.

— Okés, nyugi, nyugi! — nevettem fel — Ti maradtok? — kérdeztem Kiarat és Nolant, mire ők bólintottak.