the flower which didn't grow anymore

4. rész - Shawn

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Morogtam egyet, majd az éjjeliszekrényhez nyúltam, hogy válaszoljak a hívásra.

— Haló? — szóltam bele rekedten a szemeimet dörzsölve.

— Jó reggelt álomszuszék! — hallottam meg Kiara nevetését a vonal másik végén.

— Oh, jó reggelt! Mikor jössz haza? Jobban van már anyukád? — kérdeztem felülve, és a hátamat az ágytámlának támasztottam.

— Épp ezért hívlak, tüdőgyulladása van, szóval itt maradnék még pár napot. Ugye okés? Sajnálom, hogy lemaradtam Sky szülinapi bulijáról — mondta sóhajtva.

— Persze, hogy okés. Addig maradsz, amíg kell. Hiányoltunk, de mindenki jól érezte magát egyébként. El sem hiszem, hogy már 16 éves! — időközben kikeltem az ágyból, és a konyha felé indultam, hogy kávét készíthessek magamnak. A gyerekek minden bizonnyal alszanak még, hisz alig múlt fél 9.

— Gyorsan telik az idő, az egyszer biztos — nem láttam az arcát, de éreztem, hogy elmosolyodik.

— Hát igen, te is elég öreg vagy már — nevettem fel jóízűen.

— Héj! Nem vagyok idős! Eleve, te vagy az öregebb, szóval a helyedben elhallgatnék — nevetett fel ő is — Jaj, most viszont megyek. Hiányoztok nagyon, nem sokára találkozunk!

— Szeretünk, várunk vissza! Majd hívj, ha ráérsz — mondtam mosolyogva, majd egy gyors "szia" után bontottuk a hívást. A kávémat kortyolgatva néztem a nappaliban lévő tv-t, amin épp a reggeli hírek mentek, amikor Skylar valamilyen könyvet bújva lépkedett be a konyhába.

— Jó reggelt kicsim, hogy aludtál? — kérdeztem meg mosolyogva, de ő nem válaszolt, szinte észre se vett — Skylar Mendes, figyelnél apádra egy pillanatra? Skylaaar! — ekkor végre felpillantott a sorok közül.

— Jaj, bocsi apa, csak belemerültem — nevetett fel — Amúgy jó reggelt! — sétált oda hozzám, majd megölelt — Jól aludtam, na és te?

— Én is. Hogy hogy ilyen "korán" felkeltél? — kérdeztem, miközben egy pohár teát raktam elé. Nem szeretem ha kávézik, jobb neki a tea. De persze ő ezzel nem ért egyet.

— Nem tudtam aludni. Kiara mikor jön vissza? — kérdezte belekortyolva az italába.

— Hát a héten már nem hiszem. Nolan fel van már? — és épp ekkor sétált be a kócos hajú kisfiam is a konyhába.

— Ezek szerint igen. Miért vagy ilyen kócos, te hülye? — nevetett fel Sky az öccse hajába túrva, aki egy morcos pillantással rá csapott a nővére kezére és lehuppant mellé a pulthoz.

— Szépen beszélj az öcséddel, Skylar! — szóltam rá, miközben elkezdtem készíteni a reggelijüket.

— Csak azt mondtam, hogy hülye! — mondta felháborodva.

— De ezzel megbántod az érzéseimet, Skylar! — kapott drámaian a szívéhez Nolan, amit nővére egy hatalmas szemforgatással díjazott — Egyszer fent fognak akadni a szemeid, annyit forgatod őket! — nevetett fel.

— Legalább akkor nem kell látnom téged többet — mosolyodott el gúnyosan Skylar.

— Jó, elég volt. Nyugodjatok meg és próbáljatok kicsit éretebbek lenni! 16 és 13 évesek vagytok, nem kell egymást marni minden reggel — néztem rájuk, ők pedig csak unott pillantásokat vetettek felém. A reggel további része békében telt, 5 perccel a civakodásuk után már vígan beszélgettek. Mosolyogva figyeltem őket, persze tudtam, hogy ezek a kis kötözködések csak pár perces haragot generálnak, hisz én és Aaliyah is ugyanilyenek voltunk. De egyébként remek testvérek és nagyon szeretik egymást. A délután folyamán Nolan elment foci edzésre, Skylar pedig a nagyszüleivel tölti a délutánt az állatkertben. Hívtak engem is, de elég sok dolgom van, így nemet kellett mondanom. Nagyon örülök, hogy mind a négy nagyszüleikkel jó viszonyt ápolnak. Persze, Jasmine szüleivel nehezebb, hisz Ottawában élnek, de imádják a kölyköket, és akár éjszaka 3-kor is kocsiba pattannának, ha szükségük lenne rájuk. Én is rendkívül szeretem őket, rengeteget segítettek nekem mindig. Pláne az után.