the flower which didn't grow anymore

40. rész - Shawn

2068. május 15., kedd
(7 évvel később az utolsó részhez képest)

Így 70 évesen elmondhatom, hogy az életem csodálatos volt. Rengeteg álmom valóra vált, a gyermekeim boldogan nőttek fel, az egész családomnak jó élete van és szeretjük egymást. Ezek a legfontosabbak számomra. Van 3 gyönyörű unokám, boldog házas vagyok, és még mindig azzal foglakozom, amit szeretek; a zenével.

Mégis ezek ellenére vannak napok, mikor nem éppen vagyok vidám. Ilyen a mai nap is. Ma van 38 éve, hogy meghalt a volt feleségem. Sok idő 38 év, azóta szinte az egész életem teljesen más, de nem felejtettem el őt. Hogy is tudnám? Ránézek Skylar-re és mintha az édesanyja tükörképe pillantana vissza rám. Mindenben hasonlít rá kívül-belül. Nolan? Nolan már inkább rám hasonlít, de a szemeit és az orrát az anyjától örökölte. Gyönyörűek a gyermekeink, és vannak napok, mikor bármit megadnék azért, hogy láthassam Jasminet. Végig szerettem volna nézni, ahogy megöregszik. Ahogy együtt öregszünk meg, kéz a kézben. Ahogy játszik az unokáival. Szerettem volna Őt látni minden reggel.

De az élet máshogy döntött. Nem mellette öregedtem meg. Bánom-e? Igen is, meg nem is. Szomorú vagyok, mert ő volt az életem értelme sok éven keresztül. Viszont megismertem Kiarát, aki akár egy angyal, összeragasztotta széttört szívemet és újra boldogságot hozott az életembe. Már 34 éve együtt vagyunk, majdnem a fél életemet vele töltöttem. A mai napig szeretem és szerelmes vagyok belé. Ez pedig nem fog változni sosem.

Sokan kérdezték már, hogy ki az életem szerelme, ő vagy Jasmine. Én pedig mindig az válaszoltam, hogy mindkettőjük. Szerencsés ember vagyok, mert kétszer is eljött a nagy szerelem az életemben. Mindkettő szerelem más volt. Általában így fejezem ki magamat:

Jasmine-nel a szerelmem olyan volt, mint egy tengerparti nyaralás. Megismerkedtünk és rögtön szerelembe estünk. Az a 12 év, amit együtt töltöttünk maga volt a paradicsom. Az utolsó egy évtől eltekintve minden emlékem vidám, szeretettel és boldogsággal teli. A tengerparti nyaralás "közepén" jött egy nagy zivatar, ami mindent elrontott. Nem állt el az eső. Csak jött és jött. Így volt ez a való életben, hogy a rossz hírek csak jöttek és jöttek, nem várva arra, hogy feldolgoztuk-e az előzőket. És a mi tengerparti nyaralásunk abbamaradt a közepén. Nem éltünk át sok mindent, amit kellett volna. Túl hamar és túl váratlanul hagyott itt engem. A fájdalom, amit éreztem, mikor elment, kegyetlen volt. Olyan volt, mintha a szívem egy részét kiszakították volna. Csak a tátongó űr maradt utána.

És ekkor lépett Kiara a képbe. Megmentett. Hitet adott, hogy igenis képes vagyok szeretni újra. Segített legyőzni a gátlásaimat, lerombolta a körém felépített falakat. Kiara is egy zivatarként jött, de ez egy jó féle esőzés volt. A nagy szárazság utáni első esőzés, ami boldogságot és reményt hozott. Belém szeretett a törött szívű, gyászoló énembe, és kitartott mellettem tűzön-vízen keresztül. A legjobb barátom, a lelki társam, a szerelmem lett. Segített felnevelni a gyermekeimet, és úgy szereti őket, mintha a sajátjai lennének.

Sok mindent elnézett nekem Kiara, amit mások talán nem tettek volna. Mikor megkértem a kezét, nem akartam esküvőt, mert nem akartam, hogy elvegye Jasminetől a Mrs. Mendes nevet. Később kiderült, hogy fel sem akarja venni a nevemet. Tudom, butaság volt ezért tartanom az esküvőtől, de ezek olyan dolgok, amik nehezek egy özvegy férfi számára. Mikor végül azt mondtam, hogy legyen esküvőnk, először azt mondtam, hogy nem vagyok képes levenni a régi jegygyűrűmet. Kiara beletörődött, azt mondta, nem baj, majd a miénket hordom a másik gyűrűsujjamon. Ő mindent megértett. De be kellett látnom, hogy most már el kell engednem Jasminet. Muszáj a mostani, új életemre fókuszálnom elsősorban. Így lett hát, hogy levettem a régi gyűrűmet, és inkább egy láncra raktam, és a nyakamban hordom. A Kiaraval közös gyűrűnket pedig az ujjamon. Láttam, hogy Kiaranak jól esett és sokat jelentett, hogy őt helyeztem végre előre. És meg is érdemelte.

Sok kiborulásomat is elviselte. Jasmine szülinapja, az évfordulóink, a halálának évfordulójának napjai mindig kemények voltak. Néha rideg voltam vele azokon a napokon, de ő nem szólt egy szót sem; tudta, mennyire rosszul érzem magamat. Tényleg úgy ismer, mint a tenyeremet. Mindig tudja, hogyan kell felém viszonyulnia.

Szeretem az életemet. És büszke vagyok magamra, mert képes voltam valóra váltani minden álmomat, és képes voltam egyedül átvészelni olyan dolgokat, amikről meg voltam bizonyosodva, hogy nem fog sikerülni.

Még ha a Jasmine-nel való virágom el is hervadt túl hamar, körülötte egy egész virágoskert nyílt. Egy nap, mikor itt az ideje, hogy itt hagyjam ezt a földet, hiszem, hogy újra látom majd Jasminet. Alig várom, hogy átöleljem újra. De addig is, gondoznom kell a virágoskertet, mert ők az én örökségem, és nekem sincs még itt az időm, hogy "elhervadjak".

Szeretlek, Jasmine.
És téged is szeretlek, Kiara.
Mert igenis lehet újra szerelembe
esni. Nekem is sikerült.

T H E    E N D