the flower which didn't grow anymore

36. rész - Shawn

2034. december 24, vasárnap

A szenteste mindig kettős érzetet ad, mióta Jasmin elment. Már nem olyan az ünnep, mint volt. Mindig is lesz egy űr a szívemben, és ilyenkor, a család és a szeretet ünnepén még jobban hiányzik a jelenléte. Viszont az idei egy picit más! Hisz Kiara is velünk lesz, mint a család szerves tagja most már. 2 hónapja vagyunk együtt, és eddig minden maga a paradicsom.

— Szóval csak holnap megyünk a szüleidhez? — kérdezte Kiara kora reggel, mikor a gyerekek "ünnepi reggelijét" készítette. Igazából ez egy átlagos, hétvégi reggeli volt, csak talált a Ebay-en egy rénszarvasos palacsintaformát, és annak a segítségével készítette a palacsintát.

— Igen. Ez az első szenteste, amit nem velük töltök. Viszont Elisa és Luke náluk vannak, és azt mondták, nem bánják.

— Rendben. Ha meggondolod magadat, csak fél óra az út, szóval nem lesz gond — mosolyodott el Kiara — Felkelted a gyerekeket? Addig megterítek.

— Uhum, megyek is — állok fel a székből.

— De az úgy nem jó! — mondta Skylar, miközben a fát díszítettük.

— Miért ne lenne jó? Az a gömb odavaló! — feleltük Nolannel egyszerre.

— Szerintem se szép ott — állt Kiara Skylar oldalára.

— Nem nektek kellett becipelni ezt a nehéz fát az ajtón, szóval ne szóljatok bele abba, hogy hol van ez az átkozott gömb! — mondtam nekik, mire Skylar a szemét forgatta, Kiara pedig csak mosolygott rajtunk. Mikor végeztünk a fadíszítéssel, Skylar, Nolan és Kiara elvonult a konyhába, hogy együtt süssenek. A recept Kiara nagymamájáé volt, már párszor elkészítette ezt a süteményt, és el kell mondjam, isteni! Én ez idő alatt rendet raktam a nappaliban, mert sok gömböt nem használtunk fel, pár el is tört, valamint a fenyőfa is hullajtotta a leveleit, amiket össze kellett porszívózni. Miközben a gömböknek használt dobozt pakoltam el, észrevettem, hogy egy fontosat benne felejtettem. Ez egy különleges gömb volt. Egy kép volt rajta, amin Jasmine és én szerepeltünk 2022 karácsonyán. Abban az évben házasodtunk össze, és akkor ősszel derült ki, hogy várandós Skylarrel. 2023 karácsonyára ezt a gömböt adta nekem ajándékul. Ez lett a kedvenc gömböm onnantól.

— Nem akarsz segíteni? Csak mert Nolan elég béna a süti formázásban — jött be Kiara nevetve, de mikor megpillantotta, hogy milyen elkeseredett arcot vágok, levette a kötényét és mellém ült.

— Tudom, hogy hiányzik. Az egész családodnak hiányzik — simította meg a karomat.

— Sajnálom, nem éppen neked kéne vigasztalnod — sóhajtottam fel.

— Dehogynem! Attól, hogy együtt vagyunk, ugyanúgy a barátod is vagyok. Én megértem, miért érzel így. Mikor az apukám meghalt, anya ugyanezen ment végig. Hiába találkozott a mostohaapámmal, az nem változtatott a tényen, hogy apa milyen sokat jelentett neki.

— Szeretlek, Kiara! — néztem a szemébe. Meglepődött, mikor meghallotta, hogy tényleg kimondtam. De így éreztem. Szerettem őt. Nem úgy, mint Jasminet. Ez egy másfajta szerelem volt. Új, érdekes és teljesen különböző.

— Én is szeretlek, Shawn! — ejtette ki boldogan, majd hevesen megcsókolt. Mindketten belemosolyogtunk, újra úgy éreztem magamat, mint egy kisfiú, aki először elmondta egy lánynak, hogy tetszik neki. Egy apró csókot adtam Kiara ajkaira, majd szorosan megöleltem. Jó volt őt a karjaim közt érezni, biztonságot adott.