the flower which didn't grow anymore

12. rész - Shawn

2030. január 4.

Az újév eljövetele nem úgy telt, mint általában. Jasmine iszonyatosan rosszul érezte magát karácsony után. Megfázott, és ez csak tetőzte a kezelései általi rosszulléteit. Tavaly szilveszterkor még boldogan mentünk el szórakozni a barátainkkal, míg a gyerekeket lepasszoltuk a szüleimhez. Idén is kettesben voltunk, mert Elisa és Luke elvitték őket hozzájuk. Holnap hozzák őket hazay Hiányoznak, pedig még csak négy nap telt el. 

— Shawn, tényleg nem kell itt lenned velem állandóan! Itt a vödör, ha hányni kell, van víz, gyógyszerek, minden itt van egy karnyújtásnyira. Menj el, találkozz Briannel, érezd jól magad! — sóhajtott fel aprót a feleségem, mire én kijelentésére megforgattam íriszeimet.

— Nekem ez nem teher, és nem szeretnék most senkivel sem találkozni. A te hogyléted a legfontosabb, de ezt te is jól tudod — Megsimítottam kézfejét a hüvelyujjammal, majd újra szemébe néztem.

— Utálom ezt az egészet — mondta halkan, megtörten.

— Shh, ez nem a te hibád! — simítottam meg az arcát — Mosolyogj egy picit, napok óta szomorú vagy.

— Shawn, nem javul az állapotom. Mi boldogságom lehetne? Lehet pár hónap és... — folytatta volna, de azonnal félbeszakítottam.

— Ne is mondj ilyet, Jasmine! Nem akarok hallani semmmi ilyet. Meg fogsz gyógyulni! Erős vagy, jobban fogsz lenni. De nem adhatod fel! Harcolnod kell. Értem, a gyerekekért, a családunkért, és magadért — Próbáltam motiváló és lelkesítő lenni. Nem szabad elengednie a reményt.

— Nem éled át azt, amit én, Shawn! Nem neked kell hetente kétszer, egy órán keresztül ülni, várni, hogy beléd adjanak egy anyagot, ami TALÁN meggyógyít. Nem neked kell utána hánynod, szédülnöd, úgy érezni, mintha majd' meghalnál. Fáj mindenem! Gyenge vagyok, nem tudom azt tenni, amit akarok. Alig tudom ellátni a gyerekeimet, pedig ez lenne a feladatom! Sápadt vagyok, nincs hajam, be van esve az arcom. Szörnyen nézek ki, és eddig semmi sem javult. Akkor mi értelme is van az egésznek? — Teljesen kikelt magából, és kiabálni kezdett. De nem haragudtam rá, és nem lepődtem meg. Eddig mindig nyugodt volt, nem siránkozott, de mivel lenyomta magában az érzelmeket, várható volt az efajta kirobbanása.

— Talán nem tudom, szívem, hogy mit érzel, mert nem élem át. De attól függetlenül nekem sem könnyű, hidd el!

— Csak hagyj magamra most — Láttam, hogy a sírás határán áll, de próbálja tartani magát. Pedig ennyi év után megtanulhatta volna, hogy előttem nem kell.

— Biztos? Nem szeretnél beszé... — Most ő szakította félbe az én mondandómat.

— Egyedül szeretnék lenni, Shawn. Ha lenne bennem annyi erőm, most felállnék, és kimennék innen, de nincs, szóval szépen megkérlek még egyszer, hogy hagyj egyedül — Feszültté vált pár másodperc alatt, én pedig nem tudtam lépést tartani a hangulatingadozásaival. Csak aprót bólintottam, és felálltam az ágyról, majd egyedül hagytam a hálószobánkba. Sóhajtva túrtam a hajamba, miközben kimentem a nappaliba. Végigjártam a szobát, a falakon, az asztalokon, mindenhol családi fotók voltak, amikre mindig mosolyogva tekintettünk rá. Volt itt fénykép minden időszakból... Az első éves évfordulónkon készült fotó, az esküvői képek egyik kedvence, egy tavalyi kép rólunk, aztán persze tömérdek a gyerekekről. Pár családi fotó is helyet kapott a falon. Középen egy nagy fotó van, ahol ténylegesen az egész családunk rajta van. Mindkettőnk szülei, mi, a gyerekek és Aaliyahék. Emlékszem, az a nap igazán emlékezetes és vicces volt. Másfél éve történt, egy kis családi összejövetelt szervezett a nagynénim, mert meg szerettük volna ünnepelni az egyik unokatestvérem eljegyzését. Mielőtt elindultunk volna, Nolan lehányta a ruháját. Jas gyorsan átöltöztette, és nehezen, tíz perces késéssel, de elindultunk. Útközben Skylar majdnem bepisilt, és a leállósávba kellett megállnom, hogy Jas elvigye egy bokor mögé pisilni. De ez még nem volt elég, mikor megérkeztünk, Nolan eszeveszett futkározásba kezdett, és majdnem kiment az útra, mi pedig futottunk utána. Jas a magassarkújában elesett, és megzúzódott a csuklója. Végül egy órás csúszással, és teljes káoszban, de megérkeztünk.