the flower which didn't grow anymore

16. rész - Jasmine & Shawn

"We wrote our story and we sang our songs, we hung our pictures on the wall
Now those precious moments that we carved in stone are only
memories after all"

2030. május 16., szerda
Jasmine szemszöge

— Nézd, de kicsi volt itt Nolan! — mosolyodtam el a kisbaba fotót megpillantva az albumban.

— Jaj, nézd Skylart! Itt horzsolta le először a térdét, mert elesett a játszótéren — mutatott Shawn egy másikra, ahol Sky-t örökítettük meg 2 évesen, kisírt szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal. Reggel 7 lehetett talán, és épp a fotóalbumokat nézegettük. A gyerekek még aludtak, de én és Shawn valamiért nem tudtunk.

— Az esküvői fotók! — mosolyodott el boldogan a férjem, amint lapoztam egyet az albumban.

— Már 8 éve volt! — csodálkoztam el, ahogy a dátumra pillantottam. Hihetetlen, hogy telik az idő.

— És azóta is napról-napra egyre jobban szeretlek — pillantott rám, majd egy apró puszit nyomott az arcomra.

Mivel hétköznap van, azaz iskola és óvoda, ezért fel kellett kelteni a gyerekeket 8 óra tájékán. Alig 10 percre van mindkét épület, így elég ilyenkor kelniük ahhoz, hogy 9 órára kényelmesen beérjenek. Ma különösen nyomott volt a közérzetem, és testem egésze görcsben volt. Így Shawn egyedül készítette el Nolant és Skyt. Míg reggeliztek, ő hozott nekem is ételt és egy pohár teát. A rántottát kihagytam, mert egyáltalán nem volt étvágyam, de a gőzölgő italt megittam.

— Na köszönjetek el anyutól, utána irány az ovi és a suli! — forgatta a kocsikulcsot az ujjai körül a férjem, amint a hálószobánk ajtajában állt. A két napsugár pedig berohant, és hatalmas mosollyal ültek le mellém az ágyra.

— Legyetek jók ma is, rendben? — néztem rájuk felváltva, ők pedig bólintottak egyet.

— Te is legyél jó, anya! — mondta Nolan, mire én és Shawn is felkacagtunk.

— Okés, az leszek. Nagyon szeretlek titeket! Vigyázzatok magatokra! — öleltem át őket szorosan.

— Mi is téged — jött a válasz kórusban, majd kicsi karjaikat a nyakam köré fonták.

— Anya, ma írunk matekból. Félek! Nem akarok írni. Mi van, ha elrontom? Nem kedvelem ezt a tantárgyat, pedig még csak elsős vagyok. — Mikor elváltunk, Skylar felsóhajtott, és bánatosan türte kósza tincseit füle mögé.

— Néha olyat is csinálnunk kell, amit nem szeretünk. Az a boldogság titka, ha azt tesszük, amit szeretünk, és megtanuljuk szeretni azt, amit meg kell tennünk, hogy ezt elérjük. De ne aggódj, kincsem, biztos ügyes leszel! — Skylar ekkor csak elmosolyodott, és egy újabb ölelést adott.

— Én csak attól félek, hogy rossz lesz az ebéd az oviban, és éhes maradok — szólalt meg Nolan.

— Csak egyszer ne a hasadra gondolnál, fiam! — nevettem fel, megpuszilva az arcát. — Na de menjetek, mert el fogtok késni! — simítottam végig karjaikon, ők pedig szófogadóan lepattantak az ágyról, és egy utolsó levegőpuszi után kiszaladtak az előszobába cipőt venni.

— Fél óra, és jövök — mondta Shawn, én pedig mosolyogva bólintottam egyet.

— Na és mit szeretnél ma csinálni, szerelmem? — huppant le mellém az ágyra Shawn, miután hazaért.