the flower which didn't grow anymore

28. rész - Shawn

2034. júliusa

Nem vagyok biztos abban, hogy nekem ez jól sikerülhet. Már évek óta nem randiztam, ha Jasminenel elmentünk valahova, az már nem volt kínos, nem is randinak hívtuk, hisz a legjobb barátom is volt egyben. Nagyon kedves Bella, és tényleg csodaszép. Ő is szülő, és ez még több témát szabadított fel nálunk. A pasija lelépett a gyerekük születése előtt, így egyedül neveli a kislányát, aki Nolannel egyidős.

Mikor megérkeztem az étteremhez, bőven volt időm. Direkt akartam korábban jönni, hogy lenyugodjak kicsit. Mielőtt eljöttem volna, gyorsan a kabátzsebembe csúsztattam a fehér borítékot, ami egy fontos papírt rejtett. Egy levelet pontosabban. Csak annyi volt ráírva, hogy "Az első randi előtt. Shawnnak!"
Kivettem hát, és lassan felnyitottam. Sok levelet hagyott hátra rám is, a gyerekekre is, még anyuékre és Aaliyahra is hagyott nem keveset. Imádott írni, és tudta, mikor majd hiányoljuk, egy ilyen kis üzenet mennyit fog jelenteni. Már a kézírásának látványa összeszorítja a szívemet. Befújta a kedvenc parfümével mindegyik levelet, hogy érezzük jellegzetes illatát.

"Na, hát kedves Shawn!

Nem, nem hívlak szívemnek, bébinek vagy bármi egyéb másnak, mert te már más bébije leszel mára. És Shawn, ez így van jól!

Köszönöm, hogy vártál. Mert tudom, hogy nem tudtál rögtön belekezdeni egy kapcsolatba. Tényleg hálás vagyok, hogy megtisztelted az emlékemet ezzel! De itt az ideje tovább lépni. Te is tudod legbelül, hogy erre szükséged van, csak nem akarod bevallani.

Szinte érzem, hogy teljesen bizonytalan vagy az egészben. De te vagy Shawn Mendes! Nem valami egyszerű nőt választottál randizni, ennek a hölgynek lennie kell valami különlegességének. Megláttál benne valamit. És ez szuper!!! Boldognak kell lenned!

Fogadjunk, vacsorázni viszed, mert túl sablonos vagy. Légy úriember, és add önmagadat! Nagyon szurkolok neked, drága! Meghódítod a szívét bárkinek, csak bízz magadban!

Millió csók és ölelés,
Jasmine"

Ennek elolvasása után kellett pár perc még összeszedtem magamat. Letöröltem a pár csepp könnycseppet, ami kibuggyant, vettem pár nagy levegőt, és most már úgy éreztem, a lelkem is készen áll. Minden okés lesz!

Kiszálltam az autóból, és elindultam az étterem felé. Miután az egyik pincér elvezetett a lefoglalt asztalunkhoz, várnom kellett. Még volt 5 perc 8-ig, szóval tudtam, még van idő. El fog jönni. Remélem... És pont ebben a pillanatban toppant be. Elmosolyodtam, és intettem neki, hogy észrevegyen. Csinos volt nagyon, vörös, egyenes haja a vállára bomblott, és egy sötétlila szoknyát viselt fehér magassarkúval.

— Szia! Bocsánat, hogy várnod kellett rám, csak nagy a forgalom! — mondta kissé kifulladva, miközben adott egy ölelést, és mindketten helyet foglaltunk újra.

— Csak én érkeztem előbb, időben voltál — nyugtattam meg — Most szeretnél rendelni vagy picit később?

— Rendelhetünk most akár — válaszolt apró mosollyal.

— Kire tudtad hagyni Adeleine-t? — kérdeztem rá a kislányára. Mesélte pár napja, hogy a szülei Ázsiába költöztek pár éve, így teljesen magára van utalva. Nem bízik a bébiszitterekben, mert volt velük rossz élménye kiskorában. Megértem, én még rossz élmény nélkül is nehezen vettem rá magamat, hogy fogadjak egyet.