the flower which didn't grow anymore

32. rész - Nolan

2034. október 15., szombat

Már október van, kezd igazán megérkezni az ősz Torontóba. A suli is egyre nehezebb, meggyűlik a bajom a szorzótáblával. Szerencsére apa mindig segít, ő nagyon vágja ezt. Mondjuk az nagyon idegesít, amikor Bella is belepofázik a házifeladat megoldásakor. Nem kedvelem őt. Viszont apa annál inkább... Bleh!

— Ma átmegyünk Aaliyah nénihez, tudtad? — szökkent a lábain a nővérem, amikor bejött a szobámba. Épp a dinóimmal játszottam, de érkezésekor rá szenteltem a figyelmemet.

— Ja, rémlik valami — mondtam — Apa hol van?

— Telefonál Camila nénivel vagy Andrew-val. Mondta, hogy felhívja mindkettőjüket — felelte Sky.

— Oké. Mikor megyünk? — kérdeztem.

— Nem tom. Kérdezd apát.

— Remélem nem jön Bella meg Adelaide — szólaltam meg pár másodperc elteltével.

— Miért? — nézett kíváncsian Skylar és leült mellém.

— Mert én nem akarom, hogy mindenhol ott legyenek, ahol mi vagyunk. Aaliyah, Benji és David a mi családtagjaink, nem az övék. Ne jöjjenek!

— Ez nem így működik, Nolo! — mosolyodott el Sky — Apa és Bella egy pár. Sokat szeretnek együtt lenni.

— De minden héten legalább 3x látjuk őket! Elegem van már belőlük. Én nem akarom, hogy egy családdá váljunk. Apa a miénk — mondtam durcásan, keresztbe téve a karjaimat.

— Tudom, hogy ez nehéz, és néha én is így érzek, viszont apa megérdemli a boldogságot. Te is tudod, milyen szomorú volt, miután anya felment a mennybe. Örüljünk annak, hogy most újra szerelmes!

— De nem szerelmes!

— Dehogynem, szereti Bellát — felelt a nővérem.

— Nem. Nem úgy néz, mint anyára. Sőt, még Kiarara is sokkal szerelmesebben néz, mint Bellára!

— Igen, mondjuk ez igaz — bólogatott — De nem tudom, Nolan, mi nem értünk a szerelemhez túlságosan.

— Én se. Olvass utána a neten a telefonodon, hogy milyen egy férfi, ha szerelmes! — mondtam neki.

— Jó, de most megyek, folytatom a sorozatomat. Kérdezd majd meg apát, mikor indulunk!

— Oké. Csá! — köszöntem el tőle, mikor kiment a szobámból. Ezután tovább játszottam a dinoszauraszokkal. 3 óra körül elindultunk Pickeringbe a nagynéninkhez.

— Ez a süti nagyon finom! — mondtam Aaliyah néninek, mikor a brownie-t tömtem magamba.

— Valahogy éreztem, hogy szeretni fogod — nevetett fel, megpöckölve az orromat.

— Képzeld Aal, Elisa és Luke jövőhéten jönnek Torontóba! És elgondolkodtak, hogy lehet itt vesznek házat, egyenlőre nem tudják — mondta apa.

— Az nagyon szuper lenne! Rég láttam őket, mondjuk pár hete a szülinapomon felhívtak, de akkor nem említették ezt — felelte.

— Csak nemrégiben jött nekik ez az ötlet. Aztán ki tudja, mi lesz belőle! Lehet maradnak Ottawában — nevetett fel apa.

— Hogy hogy nem jött Bella és a kislánya? Nem értek rá?

— Jahj, nem vagyunk velük összenőve! Nem kell mindig jönniük, Liyah néni! — néztem rá sóhajtva.

— Jól van na, csak kérdeztem, azért meg ne egyél, te törpe! — kacagott rajtam.

— Baj van, Nolan? — kérdezte meg apa.