the flower which didn't grow anymore

38. rész - Skylar

2053. július 19., szombat
(14 évvel később, Skylar 30 éves)

"Kedves Skylar!

Nem tudom, hogy most hány éves vagy, készen állsz-e erre, izgulsz-e... Viszont azt tudom, hogy biztosan meseszép vagy ezen a napon. Mert ez a te napod! Örülnék, ha részt vehetnék a boldogságod ünneplésében, de bízom benne, hogy ott lesz rengeteg olyan ember, akik helyettem is ezt teszik majd. Most még apróka vagy, és pár napja azt mondtad, hogy te egy herceghez fogsz feleségül menni. Kívánom, drága kincsem, hogy ma a TE hercegedhez mész hozzá! Apád teljes ideg, mi? De téged ez ne érdekeljen, csak fél, hogy elveszíti a pici lányát. Ne feledd kincsem, odafentről most hatalmas mosollyal figyelem minden mozdulatodat! Boldog házaséletet kislányom, légy nagyon boldog!

Örökké szerető Édesanyád
2029. december 12., Toronto"

Könnyes szemekkel hajtottam be a kézzel írt levelet, majd leraktam az előttem lévő fehér asztalra. Anya naplóját a mai napig olvasom néha, mikor hiányzik. Egy-két fontosabb eseményre is hagyott hátra leveleket, ilyenek például Nolan és az én 16. születésnapom, a 21. szülinapunkra is, valamint mindkettőnk esküvőjére egyet. Ezen kívül nem hagyott mást hátra nekünk, és ezek a levelek többet értek minden ajándéknál, amit kaphattunk ezekre az alkalmakra. Ma férjhez megyek. El sem hiszem igazából! Tisztán emlékszem, hogy kiskoromban tervezgettem ezt a napot, majd tizenévesen azt mondtam, hogy én férjhez sem megyek, mert a férfiak trash-ek. Aztán persze ez megváltozott, mikor találkoztam Isaac-kel, életem szerelmével. 2 éve ismerkedtünk meg, és apa szerint elhamarkodott a házasságunk, de mi nem így gondoljuk. Boldog vagyok vele, és el tudom vele képzelni a hátra lévő életemet.

Épp készülődtem, mikor eszembe jutott, hogy elolvassam a levelet. Egyedül voltam, mert csak negyed óra múlva érkezik meg a fodrász és a sminkes. Örültem neki, hogy volt egy kis egyedüllétem, és nyugodtan el tudtam olvasni a kéziratot.

— Zavarok, kicsim? — nyitott be apa a szobába. Elmosolyodva fordultam meg a székemben, és megráztam a fejemet.

— Dehogy, gyere! — feleltem boldogan. 55 éves és most már meglátszik rajta a kora. Még mindig sármos, és letagadhat pár évet, de a szeme sarkában lévő ráncok nem hazudnak. A nagyi szerint viszont a szemei még mindig úgy csillognak, mint tinédzserkorában.

— Hogy vagy? Izgulsz? Még most is lefújhatod, ha nem vagy benne biztos! — mondta, de úgy éreztem, mintha ő jobban izgulna, mint én.

— Apa, nyugodj meg! — nevettem fel — Nem akarom lefújni. Boldog vagyok — simítottam meg a karját, ő pedig halkan felsóhajtott.

— Úgy felnőttél! Nem rég még kislány voltál, aki nem mert este egyedül kimenni pisilni és minden alkalommal felébresztett engem...most pedig itt állsz előttem 30 évesen, menyasszonyként! — pillantott végig rajtam hitetlenkedve. Tényleg gyorsan elsuhantak az évek, mintha csak tegnap lett volna az is, hogy Nolan megszületett. Most pedig már ő is 27 éves.

— Megjött a sminkes, fodrász és a koszorúslányok is. Pár pillanat múlva fel is érnek szerintem — jött be Kiara a helységbe váratlanul. Csak mosolyogva bólintottam, jelezvén, hogy értettem és készen állok az érkezésükre.

— Na gyere, szívem! Hagyjuk készülődni az arát — fogta karon apát Kiara.

— De ugye visszajöttök még az esküvő kezdete előtt?— kérdeztem, mielőtt kimentek a szobából.