the flower which didn't grow anymore

5. rész - Jasmine

2025. augusztus 7.
(14 évvel ezelőtt)

Holnap van Shawn 27. születésnapja. Ez a hetedik, amit együtt ünneplünk. Visszaemlékezve még a kapcsolatunk első pár ünneplésére, elnevetem magamat. Emlékszem, mindig az ő, vagyis már a mi lakásunk volt a helyszín ezekre, és napokig takarítottunk utánuk. Minden volt itt, amit az ember el tud képzelni. A minden alatt azt értem, hogy például egyszer Khalid belehányt a csapba, vagy amikor Charlie Puth a mosdóban dugott Shawn egyik régi osztálytársával. Vad napok voltak azok. De már mindent megváltozott. Oké, most úgy beszélek, mintha lennénk vagy 50 évesek. De már nem rendezünk partykat, nem isszuk le a sárga földig magunkat, nem szexelünk részegen a lakás minden egyes szögletében, miután a vendégek leléptek. Néha eljárunk szórakozni, de az őszintét megvallva, bőven volt részünk belőle, így most már inkább maradunk itthon, altatjuk el a kislányunkat és nézünk meg egy filmet. Öregszünk, basszameg.

Shawn csak holnap reggel ér haza, mert New Yorkban volt egy fontos megbeszélésen a kiadójával. Csak két napig volt távol, de iszonyatosan hiányzik. A szülinapját a szüleinél tartjuk, de ő erről nem tud. Azt mondtam neki, hogy szerintem nem kéne nagy felhajtás. Ő rögtön beleegyezett, de csak azért, mert arra hivatkoztam, hogy Skylar megbetegedett. Nem volt ez így, de a kislányunk a legfontosabb neki, érte bármiről lemond. Azt hiszi, hogy csak hármasban ünnepelünk majd, mert minden barátjának sajnos "dolga" van. Láttam, hogy csalódott, de leplezte ezt, és azt hajtogatta, hogy nem baj, hisz a két kedvenc emberével töltheti a születésének napja, és ez elég neki. Lehetne ennél is kedvesebb és szerényebb? Kötve hiszem.

Reggel 11 van, és épp Pickeringbe tartok, hogy segítsek Karennek az előkészületekben. Skylar náluk aludt, mert hétvégente gyakran elviszik. Nem bánjuk, nagyon örülök, hogy ennyire szereti a nagyszüleit és ők is őt. Jól is jön néha egy gyerekmentes hétvége, amikor Shawnnal elmehetünk randizni, vagy együtt lehetünk a barátainkkal anélkül, hogy egy 3 éves kis huligánra kéne figyelnünk. Épp Camila első albumára jam-eltem, amikor Shawn hívott. A telefonom hozzá volt csatalkoztatva a kocsihoz, így nyugodtan tudtam fogadni a hívást.

— Remélem jó indokod van hívni, mert épp az Inside Out-ra tomboltam — nevettem fel, mikor felvettem. A vonal túlsó végéről a férjem rekedtes, mélyről jövő kacajai hallatszódtak.

— Neked is jó reggelt, napsugaram! Ha azt mondom, hogy hiányoztál, az elég jó ok? — szólt bele pár másodperccel később.

— Hmm, talán — mosolyodtam el —Hogy aludtál?

— Jól, mondjuk hiányzik már, hogy arra keljek, hogy Skylar, mint egy buldózer, úgy ugráljon a bordáimon annak érdekében, hogy felkeljek — mondta nevetve.

— Ha megnyugtat, én sem keltem már úgy két napja. Most megyek érte amúgy — nevettem, miközben próbáltam a vezetésre összpontosítani.

— Hallottad, hogy Aaliyah szakított Daviddel?— váltott témát.

— Micsoda? — döbbentem le — Mikor?

— Beszéltem apával tegnap, és mondta, hogy szerinte ez van a pakliban — ebben a családban úgy terjed a pletkya, mint a pestis. Ha egy ember tud valamit, nem adok fél napot, mindannyian tudni fogjuk.

— És Aal el sem mondta! Chh, pedig akkor kellettem, amikor a randijukra kellett kicsípnem — ingattam a fejemet felháborodva.

— Majd faggasd ki, hogy mi történt, és írd meg vagy hívj fel!

— Rendben, főnök — nevettem fel lágyan — Holnap hány körül érsz haza?

— Azt hiszem 11-kor indul a gép, szóval olyan 4 körül leszek otthon — válaszolt matektudását megcsillogtatva. Jó, mondjuk 11-hez nem nehéz 5-öt hozzáadni.