the flower which didn't grow anymore

10. rész - Jasmine

Ahogy a hajam kezdett kihullani, úgy tudatosult bennem igazán, hogy mi is történik velem. Muszáj volt erősnek maradnom, de voltak pillanataim, amikor lelkileg összeomlottam. Talán az első ilyen akkor volt, mikor a 3. héten nagyon elkezdett hullani a hajam.

"A fürdőszobában voltam. Skylar az egyik barátnőjénél aludt, Nolant pedig Aaliyah vitte el a játszótérre. Shawn a nappaliban telefonált, én pedig a tükör előtt álltam. Készülődtem, mert el kellett mennem elintézni Nolan beiratkozását az óvodába. A sminkem kész volt már, fel is voltam öltözve, csak a hajamat kellett kifésülnöm, és mehettem is.

Ahogy a kefét a kezembe fogtam, és végigsimítottam hosszú, barna hajamon, egy egész tincs kijött. Próbáltam nem figyelni rá, inkább a másik oldalt fésültem. Ott is egy hatalmas csomó került ki. Lerogytam a földre és az elém táruló hajtömeget vizslattam. Nem akarom! Nem akarom elveszíteni a hajamat! Tudom, hogy ez nem akkora dolog talán, de ez az első dolog, ami igazán érzékelteti velem, hogy nem ugyanaz már az életem. Hangos zokogásba törtem ki, eddig alig sírtam vagy elmélkedtem ezen, csak próbáltam elterelni a gondolataimat. De most hirtelen mintha minden ezzel járó fájdalom rám zúdult volna. Csak azt vettem észre, amikor két védelmező kar ölelt át, és meghallom Shawn lágy, aggódó hangját.

— Kicsim, mi a baj? — lassan felpillantok rá, de sírásom alig tud abba maradni. Helyette csak a kezeimben lévő hajcsomót mutatom — Héj... Erről már beszéltem neked! Tudom, hogy a hajad volt a mindened, és hogy szeretnéd megtartani, de ez jár a kemóval. De a hajad hullása csak annyit jelent, hogy a rákos sejtek is el kezdtek pusztulni — mondta egy halvány, biztató mosollyal."

A nyár elszállt... Júliusban elmentünk nyaralni Olaszországba az egész családdal. Jöttek Shawn szülei, az enyémek, Aaliyah és David, és természetesen mi négyen. Remek volt, imádtam minden velük töltött percet. Augusztus közepe körül, Shawn 31.-ig szülinapja után, elmentünk csak mi és a gyerekek is egy kisebb kiruccanásra Mexikóba. A többi időt itthon töltöttük. A hajam teljesen kihullott, fogytam, de ugyanaz a vidám és erős nő próbálok maradni, mint voltam. Dr. Barosso azt mondta, hogy eddig minden remekül megy. Hiszek benne, hogy meggyógyulok. Muszáj!

Jelenleg szeptember elseje van, és itt vagyunk Skylar iskolai évnyitóján. El sem hiszem, hogy elsős lett! Annyira büszke vagyok rá. Olyan értelmes, okos és bájos kislány. Nolannek is ma van az első napja az óvodában. Ahogy beléptünk, rögtön megimádta, így nem aggódom hogyléte felől. Skylar is oda van az iskoláért eddig, olyan élvezettel pakolt be a vadonatúj táskájába, hogy öröm volt nézni.

— Olyan szép — suttogtam Shawnnak, amint a lányunkat figyeltem, ahogy épp valamin nagyon mosolyog a kispadon ülve az újdonsült osztálytársai társaságában az aulában a megnyitó közben.

— Volt kitől örökölnie — súgta vissza halkan, amin én természetesen elmosolyodtam. Keze a derekamon pihent, és szorosan tartott maga mellett.

***

— Délben jövünk, rendben nyuszi? — mosolyogtam rá, ahogy az apró padja körül guggoltunk Shawnnal.

— Okééés! Na de most már mehettek is, megleszek itt — mondta vigyorogva, mi pedig felnevettünk.

— Jól van, azért ki ne lökj minket az osztályteremből! — kacagott Shawn, majd egy puszit nyomott a lányunk fejére.

— Légy jó, kicsim! — adtam egy puszit az arcára, majd egy utolsó intés után az ajtóból, elindultunk haza.

***

— És mondta a tanítónéni, hogy holnap már neki is kezdünk tanulni. Alig várom! — mesélte boldogan Skylar a vacsora közben.

— Neked milyen napod volt az oviban, Nolan? — kérdeztem a fiunkra pillantva, aki épp bőszen tömte magába az előtte lévő ételadagot.

— Jó! Játszottam, találtam új barátokat — válaszolt, miután lenyelte a szájában lévő falatokat — Holnap is mennem kell oda? Jó hely, de az ebéd nem volt valami csodás — jelent meg egy apró fintor az arcán.

— Hát fiam, még 3 évig ki kell húznod ott, szóval szokj hozzá, hogy nem fogsz rákot vagy libamáját kapni — nevetett fel Shawn.

— Az ágyak is kényelmetlenek voltak! — folytatta felháborodva a panaszkodását.

— Volt bármi, ami tetszett az oviban? — kérdeztem mosolyogva.

— Aha! A játékok menők voltak — felelte, majd tovább evett.

***

Pár héttel később épp Aaliyahéknál voltunk. 8 hónapos terhes, és egyre nehezebben viseli. Ezen én és Karen olykor jókat mulatunk, de David, a férje, már kevésbé. Pláne amikor Liyah hajnali 3-kor küldi el nutellás pizzáért. A terhes nők undoritó dolgokat képesek megkívánni.

Épp a kellemes időjárásról beszéltünk, ami tekintve, hogy lassan október, elég meglepő, de ekkor rám tört a hányinger. Rohantam a mosdóba, és a ma evett ételek adaga mind a wc-ben végezte. Undoritó, de ez van. Shawn rögtön jött utánam, és ha már a hajamat nem is tudta fogni, de a hátamat simogatta, és egy pohár vizet tartott a kezében. 

— Köszönöm — mondtam halkan, amikor elvettem tőle a vizet, majd lehúztam a wc-t.

— Menjünk haza szerintem — szólalt meg halkan, én pedig aprót bólintottam.

ez egy rohadt rövid rész, de már semmi ihletem nem volt szóval úgy döntöttem, inkább kirakom🤷🏽‍♀️