the flower which didn't grow anymore

35. rész - Shawn

2034. október 31., vasárnap

Reggel 8 óra van. Az előttem álló ajtójra meredtem hosszan, gondolkodva, megnyomjam-e a csengőt vagy sem. Gyerünk, Shawn, meg tudod tenni! Ezzel a lendülettel meg is nyomtam a kis gombot. Pár másodpercen belül pedig a bentről hallott léptek egyre erősödtek.

— Öhm... Te meg mit keresel itt korán reggel? — nevetett fel, mikor kinyitotta az ajtót. Egy arcmaszk volt az arcán és csak egy köntös takarta el testét. Valószínűleg nem várt látogatókat.

— Csak beszélni szerettem volna veled. Bemehetek? — kérdeztem, ő pedig beljebb lépett az ajtótól.

— Iszonyat nagy kupi van, szóval azért bocsi — mondta, mikor a nappaliba mentünk, és rögtön elkezdte felkapkodni az itt-ott hevert dolgait.

— Két gyerekkel élek, a szobájukban naponta látom a sokszor rosszabb változatát ennek — mosolyodtam el.

— Igen, tudom, de akkor is, én vagyok a bébicsőszük. Milyen attitűdöt mutatok a főnökömnek így? — kérdezte incselkedve, mire felnevettem.

— Jól áll ez az arcmaszk — nevettem továbbra is.

— Köszi. Gránátalmás, de nagyon feszíti már az arcomat, így lassan le kéne szednem — kacagta el magát — Szóval mondd, mi nem várhatott egy napot. Holnap találkoztunk volna úgyis, hisz hazavittem volna Nolant foci edzésről.

— Úgy éreztem, minél hamarabb kell cselekednem. Szóval, Kiara... Nagyon sokat gondolkodtam, szakítottam Bellával, de ezt már hallottad gondolom — ekkor csak bólintott. Aaliyah említette, hogy elmondta neki — És azt is tudod, hogy miért. Nem tudtam tovább lépni Jasminetől, mert nem Bella volt a megfelelő ehhez. Viszont... Szóval mikor veled vagyok..akkor egyszerűen csak jól érzem magamat. Mikor sok idővel ezelőtt felvettelek, te voltál az egyetlen a gyerekeken kívül, aki megnevetetett. Együtt tanultunk meg főzni, együtt segítetünk a háziban a gyerekeknek, még biciklizni is együtt tanítottuk meg Nolant. A családom is szeret téged, és te nem Kiara, a babysitter vagy számukra, hanem Kiara, a gyerekek tündérkeresztanyja és az én mondhatni "megmentőm". Már az elejétől azt kérdezgették anyáék, hogy van-e köztünk valami, és nem mertem magamnak bevallani sokáig, hogy érzek irántad valamit. Azt hittem, miután Jasmine elhunyt, sosem fogom a pillangókat érezni a hasamban vagy izgatott lenni, hogy lássak valakit. Viszont ez nálad megtörtént. Hirtelen és váratlanul. És tudom, hogy nehéz eset vagyok, gyerekeim vannak és tal... — ekkor ajkai félbeszakítottak, ahogy az enyémhez nyomódtak.

— Az egyetlen hibád az, hogy túl sokat beszélsz — kuncogott fel, mikor elvált tőlem — Én is érzem. Már az elejétől! Csak nem akartam az a klisé lenni, aki beleszeret a főnökébe. Plusz jött Bella, és azt hittem, ez csak egy oldalú. Örülök, hogy idejöttél!

— Nagyon kedvellek, Kiara. Gondolod, hogy megpróbálhatnánk együtt, mint egy pár?

— Én is nagyon kedvellek, Shawn — mosolyodott el. Pontosan tudta, hogy nehezen mondom ki a szeretlek szót, így nem is erősködött — És igen, úgy gondolom, megér egy próbát. Maximum rosszul sül el, és majd a kínos majdnem-barátnőd leszek a családod szemében, nem a megmentőd — nevetett fel.

— Kiaraaa! — rohant oda Skylar hozzá, mikor hazaérkeztünk hozzám. Délután megyünk Pickeringbe, hiszen Halloween van.

— Szia, Sky! — ölelte át mosolyogva. A lányom és Kiara kapcsolata nagyon erős, egyszerűen imádják egymást.

— Sziasztok! Kiara, te miért vagy itt hajnalban, Halloweenkor? — sétált be a nappaliba Nolan pizsamában.

— Fél 9 van, kisfiam — nevettem fel — És ami azt illeti...Úgy érzem, tudnotok kell valamit, szóval üljetek le!