the flower which didn't grow anymore

21. rész - Skylar

(Kicsit átugrunk a könyv eleji időbe,
ahol Sky 16 éves már)

2039. augusztus 6.

Reggel a konyhába leérve apát, Kiara-t és Brian-t pillantottam meg. Egy ásítást eleresztettem, mielőtt üdvözöltem volna mindegyiküket.

— Jó reggelt! — mondtam egy álmos mosollyal az arcomon, miközben kinyitottam a hűtőt.

— Hát jó reggelt, csipkerózsika! — nevetett fel Brian.

— Reggel? 11 óra van! Ez már nem reggel! — szólalt meg apa felháborodva, de Kiara csak nevetve szólt neki, hogy el se kezdje ezt.

— Van palacsinta, ha kérsz — mondta Kiara mosolyogva, mire én felcsillant szemekkel nyúltam a tányérhoz, amin voltak a finomságok.

— Az öcséd még alszik? — kérdezte apa, én pedig bólintottam — 11:28 perc van! Én ma már voltam futni, bevásároltam, volt egy megbeszélésem, és segítettem palacsintát sütni. Ti pedig most keltek fel! — mondta hitetlenkedve, és az emelet felé kezdett trappolni, valószínűleg az öcsém felébresztésének érdekében.

— Ma rossz kedve van, hagyd rá — legyintett Kiara felkacagva, mikor kérdőn néztem rájuk apa viselkedése miatt.

— Amúgy mit keresel itt, Brian? — kérdeztem az említettre pillantva.

— Dorothy-nak ballett órája van, és elvittem, aztán gondoltam felugrok hozzátok, mert alig 10 percre voltam innen.

— Dor és Liv hogy van? — érdeklődtem a lánya és a felesége felől, miközben juharszirupot nyomtam a palacsintámra.

— Liv jól van, bár mostanság elég bolond, kapuzárási pánikja van, nem bírja elviselni, hogy öregszik — nevetett fel — Dorothy olyan hiperaktív, amilyen egy 8 éves lehet. Édes és imádnivaló, de le tudja fárasztani az agyamat percek alatt.

— Apa mesélte, hogy Connor holnap jön, nem?

— Azt hiszem, igen. Hányadika van? — kérdezte Brian, majd az órájára pillantott, és megadta magának a választ — 6. Akkor igen, holnap érkezik.

— El sem hiszem, hogy apa 41 éves lesz 2 napon belül! — nevettem fel.

— Hát igen, már egy öregember — helyeselte Brian.

— Ugye tudod, hogy vele egyidős vagy? — pillantottam rá vihogva. Ekkor jött le Nolan is az emeletről apával.

— ...de apa! Nem értem, mi a francért kellett még felkelnem!

— Először is, szépen beszélj! Másodszor, pár héten belül iskola, neked pedig a bioritmusod teljesen fel van borulva — kezdett bele a kioktatásba az édesapánk.

— Mi csúnya volt a mondatomban? — ráncolta össze a szemöldökét az öcsém — A franc?

— Igen.

— Az mióta csúnya? Ha azt mondtam volna, hogy "mi a faszért...", megérteném miért szólsz, de...

— Nolan! 13 évesen beszélj kultúráltan! — emelte fel mutatóujját apa.