Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|03| - Zaklató

[ H y u n j i n - s z e m s z ö g e ]

Tehetetlenül figyeltem az idegen fiút, aki Jeongint magával rángatta, majd egyre nagyobb pánik keletkezett bennem. Féltem, hogy többről van szó, s nem akartam, hogy Jeonginnak baja essen. Ettől függetlenül megpróbáltam úgy felfogni, hogy ha akkora baj lenne, akkor nem helyeselte volna, s nem ment volna el vele. Miközben pedig ezzel nyugtattam magam, benyitottam Minho szobájába.

-Jó reggelt. - köszöntem nekik mosolyogva, majd miután visszacsuktam az ajtót közelebb sétáltam hozzájuk.

Minho egy kisebb asztalnál ült, amire Jisung tányérokat tett le, én pedig feltettem az asztalra a nálam lévő szatyrot, amire Minho egyből ráfogott.

-Milyen jó már ez. Reggelre kapsz palacsintát. - szólalt meg Minho, miközben kivette a benne lévő dobozt. - Jisung, te nem akarsz sütni nekem? - nézett a fiúra.

-De. - morogta. - Suli előtt pont neki is fogok állni. - ült le mérgelődve.

-Hyunjinhoz fogok költözni. - jelentette ki Minho.

-Költözz. - vonta meg a vállait Jisung ami miatt Minho elképedve nézett rá. - Úgysem bírnál ki nélkülem még egy napot sem. - mosolyodott el magabiztosan Jisung.

A fiúk hosszas vitatkozásba kezdtek ez miatt, majd Minho végül belátta, hogy igaza van Jisungnak, így inkább szótlanul tömte magába a palacsintát.

Nem voltam sokszor a kollégiumi szobájukban, viszont mikor körülnéztem mégis feltűnt, hogy igazítottak pár dolgon. Kisebb bútorok voltak másképp elforgatva, ráadásul otthonosabban is volt kidekorálva.

-Srácok, ti ideköltöztök? - kérdeztem.

-Az kéne még. - morogta Minho. - Olyan kicsi, hogy néha még mi is alig férünk el itt. Hova raknám így a macskáimat? - kérdezte.

-Macskát biztos nem fogsz idehozni. - jelentette ki Jisung, ami miatt Minho egy sértett pillantással díjazta.

Mint a rossz házasok....

Egy darabig hallgattam őket, majd leültem az egyik ágyra, miközben eszembe jutott a Jeonginnal való találkozásom. Idegesített, hogy nem tudtam miről van szó, így gondoltam rákérdezek, hátha a többiek tudnak róla valamit.

-Találkoztam Jeonginnal. - kezdtem bele, majd Minho egyből közbevágott.

-Ez a te szerencséd. Itt az alkalom, hogy beszélj vele, erre mire ideérsz ő már nincs itt. - nevetett fel.

-Volt vele valaki, aki elég furcsán viselkedett. - folytattam, majd mind a ketten, szinte egyszerre fordultak felém.

Jisung hadarva kezdett bele a mesélésbe, s elmondta, hogy Jeonginnak pár hónapja szobatársa lett, ugyanis csak nála volt üres hely. A szobatársa Jisung szerint pedig nem éppen tartozott a normális emberek közé, ugyanis sokszor ment messzire, ha Jeonginról volt szó.

-Ezt hogy érted? - kérdeztem halkan.

-Jeonginra pályázik az eleje óta. Viszont kezdetben ezt normális keretek között tette. Mára viszont vannak durvább percei. - mesélte. - Jeongin mesélte, hogy nem egyszer töltötte az éjszakát a fürdőszobába zárkózva, mert vagy annyira megijesztette, vagy olyan helyzetbe került, hogy a saját érdekében jobbnak látta, ha ott tölti az éjszakát.

-És nem szólt erről senkinek? - kérdeztem értetlenül.

-De szólt. - szólalt meg most Minho - Viszont senki nem hisz neki. A szobatársa, Yejun... A lányok körül van egyfolytában és sokan tudják, hogy a barátnőit is sűrűn cserélgeti. Az, hogy Jeongintól bármit is akarna... Lehetetlennek tűnik mások szemében. - mesélte tovább. - Viszont mikor nem látja senki, akkor tényleg Jeongin nyomában van. És hát szobatársak... - vált halkabbá. - Úgy nehezebb a távolságtartás. Sőt lehetetlen...