Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|04| - Hirtelen jött segítség

[ J e o n g i n - s z e m s z ö g e ]

Miután Yejun bevezetett a szobánkba, s becsukta az ajtót elindultam az ágyam irányába, végül feltettem rá a bőröndömet.

-Jeongin, merre jártál eddig? - kérdezte, miközben elindult felém, viszont hamar megtorpant.

Hirtelen visszaindult az ajtóhoz, majd amint meghallottam, hogy az ajtóban lévő kulcsot forgatni kezdte, egyből a fürdőszoba irányába rohantam. Mire Yejun bezárta az ajtót, addigra én már a fürdőben voltam szintén bezárt ajtóval.

-Megint ezt játsszuk? - kérdezte sóhajtva Yejun.

-Egyedül te játszadozol. - vágtam hozzá. - El fogunk késni, szóval nyisd ki az ajtót és menjünk az iskolába. - javasoltam.

-Szeretnéd. - nevetett fel.

A következő pillanatban körbenéztem a fürdőben, majd amint meggyőződtem arról, hogy teljesen száraz a padló, leültem. Tudtam jól, hogy Yejun egy darabig itt marad, így pedig nem terveztem kimenni, főleg azzal a tudattal, hogy bezárta az ajtót.

Legközelebb hozok be valamit, amivel el tudom foglalni magam. Úgyis rendszeres lakója vagyok a fürdőszobának...

-Miért nem itt aludtál? - kérdezte kintről Yejun. - Ahol kellene is.

-Vajon miért? - kérdeztem. - Nyilván nem azért, mert későn értem vissza, s nem akartalak felébreszteni.

-Ez volt az utolsó, különben az előző heti tettem megismétlem úgy, hogy képben vagyok. Akkor nem fogsz szabadulni. - fenyegetőzött.

Előző héten egyik este Yejun úgy tért vissza a kollégiumi szobánkba, hogy többet ivott a kelleténél. Erre pedig én fel is ébredtem. Yejun nehezen, de végül eljutott az ágyig, viszont nem a sajátjához. Az én ágyamnál kötött ki, s szerettem volna azt gondolni, hogy azért az én ágyamnál, mert az van közelebb az ajtóhoz. Ám az igazság közel sem ez volt. Yejun pillanatok alatt mászott rám, majd nem sokkal rá az egyik kezével a pólómat kezdte el feljebb gyűrni, ami miatt egyből pánikba estem. Ezután pedig rögtön megéreztem a kezét a bőrömhöz érni, ami miatt egy nagyobb erővel oldalra löktem. A tettem miatt Yejun már nem rajtam feküdt tovább, hanem a padlón. Onnan pedig legközelebb csak reggel kelt fel. Az aznap éjjel történtek ráadásul akkor nem értek véget. Igaz, hogy Yejun azóta nem próbálkozott meg azzal, hogy megismételje a tettét, viszont többször is fenyegetett vele. Ezenkívül pedig azt is elérte, hogy rémálmok kísértsenek, amiben ő ismét próbálkozik úgy, mint aznap éjjel.

Nem sokkal rá kopogás hangjára figyeltem fel, majd Yejun ismét fenyegetőzni kezdett, hogy ha nem maradok csendben, akkor megjárom. Én pedig gyáván belementem, s meg sem próbáltam tenni azért, hogy aki bekopogott meghalljon. Ezzel pedig ismét eldobtam annak az esélyét, hogy kiszabadulok ezekből a rémséges időkből.

Miután meghallottam az ajtó nyitódását minden erőmmel azon voltam, hogy meghalljam ki jött. Az illető hangját viszont nem tudtam hirtelen hova tenni, de az, hogy engem keresett meglepett.

-Már elindult. - válaszolt neki Yejun. - Miért jársz a nyakunkra? Most látlak először Jeongin közelében, de nem tetszik ez nekem. Nem tudom mit akarsz, de jobban jársz, ha leszállsz róla. - kezdett el fenyegetőzni.

Először volt a közelemben? Mégis ki?

Kijelentése miatt teljesen elgondolkoztam, majd eszembe jutott, hogy Jisungék szobája előtt összefutottam Hyunjinnal.