Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|54| - Legfőbb kívánság

[ J e o n g i n - s z e m s z ö g e ]

Gyerünk Jeongin. Most akkor merd bevallani mit érzel. Nos, mit érzel? Hogy... Mit érzek? Azt érzem, hogy... Meg akarom csókolni. Nem Yejun miatt. Nem az alakítás miatt. Hanem azért, mert...

Mindenről megfeledkezve néztem Hyunjin gyönyörű szemeibe, s ahogy a szívverésem gyorsulni kezdett, úgy a kezemben lévő papírt egyre jobban gyűrtem össze, ugyanis igaz, hogy akaratlanul, de ökölbe szorítottam a kezeimet. Miután pedig erőt vettem magamon, összeérintettem az ajkainkat, s emiatt a szívem még hevesebben vert tovább. Meg akartam csókolni Hyunjint. Vágytam a csókjára, s biztos voltam abban, hogy ezt a csókot ő is akarná. Viszont nem egészen úgy alakult az a csók, ahogyan én azt elképzeltem. Hyunjin a lehető leghamarabb már el is vált az ajkaimtól. Én pedig emiatt már arra gondoltam, hogy még egyszer az ajkaira helyezem az enyémeket, s én fogom megcsókolni, ha ő engem itt és most nem lesz hajlandó. Ám hiába terveztem ezt el, ez mégsem jött össze, ugyanis Hyunjin nem sokkal később gyengéden levette magáról a kezeimet, ami miatt a csalódottságtól még a szívem is összeszorult.

-Mennünk kell. - szólalt meg halkan Hyunjin.

-Dehogy kell. - szaladt ki a számon véletlenül, s amint tudatosult bennem az, hogy mit is mondtam, egyből zavarba jöttem. - Igazad van. - sütöttem le a szemeimet. - Menjünk.

-Látod, Jeongin? - szólalt meg hirtelen Yejun, kinek ittlétéről időközben teljesen megfeledkeztem. - Hyunjin még csak meg sem akar csókolni téged rendesen. Nem kellesz neki igazán. Vedd már észre, hogy akinek igazán fontos vagy, az én vagyok, nem pedig ő. - emelte fel a hangját, s a kijelentése közben még lassan rá is néztem. - Vess már véget ennek. Tudom, hogy valami nincs rendben köztetek. Túlságosan is hamar jöttetek össze. Jeongin, tudom, hogy te a szíved mélyén nem akarsz vele lenni.

Mégis mit tudsz te? Az életem tönkretevésén kívül...

-Más körülmények között nem mondanék neki nemet. - szólalt meg Hyunjin, ami miatt kíváncsi tekintettel néztem vissza rá. - Benne lennék a csókban. - jelentette ki határozottan, majd egy kis idő múlva folytatni kezdte. - A csókban, s minden másban is. - mosolyodott el.

Minden másban? Hyunjin, mire célzol most? Ugye nem arra gondolsz, hogy...?

Hyunjin a kijelentésével elérte, hogy pillanatok alatt tovább gondoljak mindent, s a szemeim előtt ekkor már több minden is lezajlott. A kijelentése miatt akaratlanul képzeltem el azt, hogy nem állunk meg a csóknál, s ezek a gondolataim miatt az arcom színe rögtön változni kezdett. Az arcom égését pedig míg én éreztem, addig Hyunjin észrevette, s nem bírta ki, hogy ezt ne tegye szóvá.

-Nem tudom mi jár a fejedben, de imádom a zavarod, Innie. - vált halkabbá Hyunjin, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Az, hogy én vagyok a zavarod oka, pedig hihetetlenül boldoggá tesz. - mosolyodott el, miután ismét találkozott a tekintetünk.

-Csak szeretnél az oka lenni. - vágta hozzá Yejun. - Szerencsétlent kellemetlen helyzetbe hozod és azért jön zavarba. Egy percig se gondold azt, hogy pont te fogsz érzelmeket kiváltani belőle. Jeongin, kérlek mondd ki, hogy mit érzel iránta. De őszintén, mert csak akkor fogja végre felfogni.

Hogy mit érzek Hyunjin iránt? Igazából ezt az érzést nem tudom megmagyarázni. Ez valami új, amit még nem éreztem senki iránt. Viszont azt nem tudom, hogy ez az érzés mennyire komoly. Félek, hogy amit érzek az múlandó, s csak hirtelen keletkezett bennem. Félek, hogy amit érzek az nem szerelem, hanem csak egy fellángolás, ami pillanatok alatt el fog múlni. Viszont én nem akarom, hogy ez elmúljon. Nem akarom elveszíteni sem ezt az érzést, sem Hyunjint. Vele, s mellette szeretnék maradni. Azt akarom, hogy ne változzon semmi.