Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|23| - Szerelmem

[ J e o n g i n - s z e m s z ö g e ]

Fáradt voltam attól, hogy keveset aludtam az éjjel. Viszont hiába aludtam vissza miután Jisungék elmentek, nem lettem kipihentebb. Ugyanúgy rosszul aludtam és folyamatosan Yejun kísértett. Ezt pedig nem csak az álmaimban tette, hanem még akkor is, mikor ébren voltam. Egyedül vele voltak tele a gondolataim, emellett tényleg féltem már tőle. Nem tudtam kizárni a fejemből, s nem tudtam megnyugodni sem.

Ám amikor Hyunjin megjelent ez kezdett megváltozni. Nem tudtam, hogy ő, vagy a nyugtalan alvásom tehetett arról, hogy felijedtem, de amint megláttam egy kicsit megkönnyebbültem. Viszont ennek ellenére mikor a takarómra fogott mégis megijedtem. Tette miatt ugyanis rögtön Yejun ugrott be, ugyanis este ő is a takarómra fogott.

Miközben pedig az asztalnál ültünk és ettük a pizzát, folyamatosan a felébredésem utáni perceket láttam magam előtt. Újra lejátszódott előttem az, hogy Hyunjin a tettével eszembe juttatta az estét, ahogyan az is, hogy ez miatt én csúnyán viselkedtem vele.

Teljesen megbántam és rosszul éreztem magam az akkori szavaim miatt. Hiszen elküldtem Hyunjint, aki mindvégig csak jót akart nekem. Ez miatt pedig egyre nehezebben ettem a pizzát, hiszen az étvágyamat teljesen elűzte a bennem keletkezett bűntudat.

Emellett már annak a tudata is kezdett nyomasztani, hogy egy darabig biztosan nem fogom elfelejteni a történteket. Viszont amint Hyunjinra gondoltam, ennek az ellenkezőjét éreztem. Fogalmam sem volt arról, hogy mit fogunk végül elérni az álkapcsolatunkkal, de már a jelenléte sokat segített. Örültem, hogy végül velem maradt azok után, hogy elküldtem. Az, hogy hozzá költözök egy hétre, viszont nyugtalanított. Tudtam, hogy a szülei nincsenek otthon egy hétig, de ugyanúgy zavart annak a gondolata, hogy ennek akkor is következményei lehetnek. Főleg akkor, ha ez Hyunjin szüleinek a fülébe jut.

Nem akartam, hogy Yejun még messzebb menjen, így tényleg nem maradtam volna a kollégiumban. Viszont azt sem akartam, hogy Hyunjin bajba kerüljön miattam.

Hétfőn a találkozónk miatt kerültél bajba, hiszen amikor visszaértél az iskolába nem volt rajtad egyenruha. Kedden pedig tovább maradtál az osztályomban, ami miatt ismét bajba kerültél. Először könyvtárat kellett pakolnod, másodszor bűntető köröket kellett futnod a pálya körül. Ráadásul azzal, hogy elmentem hozzátok még veszekedést is okoztam közted és az anyukád között... Remélem ma nem okozok bajt neked.

Ezután viszont rögtön eszembe jutott az, hogy Hyunjin ma velem együtt halaszt egy napot, ami miatt egy nagyobbat sóhajtottam.

Megint miattam kerülsz bajba...

Lassan a tekintetemet Hyunjinra vezettem, aki egész végig szótlanul evett, miközben a telefonját nyomkodta. Száját néha-néha egy apróbb mosolyra húzta, ami miatt a tekintetem kíváncsivá vált. Ráadásul mikor észrevettem, hogy Hyunjin rejteni próbálja a mosolyát, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.

-Mit csinálsz? - kérdeztem.

-Csak beszélgetek valakivel. - mondta, de egy másodpercre sem nézett rám.

-Minho az? - érdeklődtem tovább.

-Nem. Egy lány, de mindjárt elköszönök tőle.

Abban a pillanatban pedig tudatosult bennem az, hogy az álkapcsolatunk milyen hátrányokkal is jár. Hyunjin az álkapcsolatunk miatt nem ismerkedhetett és nem beszélgethetett szabadon lányokkal, így kapcsolatot sem tudott kialakítani.