Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|56| - Segíthetek?

Miután elhagytuk az osztálytermet, Jisunggal szótlanul haladtunk egymás mellett a folyosón, s emiatt a fejem pillanatok alatt megtelt különböző gondolatokkal. Kezdetekben egy rövidebb ideig ismét az osztálytársunk megjegyzése járt a fejemben, viszont később már erről megfeledkezve gondoltam Hyunjinra, ahogyan a közös testnevelés óránkra. A szemeim előtt ekkor pedig már az öltöző lebegett, s mikor arra gondoltam, hogy Hyunjin előtt fogok átöltözni, rögtön gyorsabban kezdett el verni a szívem. Ám ennek az oka most a pánik volt. Nem akartam előtte öltözni, ahogyan azt sem, hogy az osztálytársaink szóvá tegyenek bármit is, ami velünk kapcsolatos. Szerettem volna kimászni ebből az újabb kellemetlen helyzetből, s minél előbb megoldást akartam találni erre a problémára. Mikor pedig eszembe jutott egy jó ötletnek tűnő megoldás, azt rögtön meg is osztottam Jisunggal.

-Szerintem... Én inkább az öltöző mosdójában fogok átöltözni. - jelentettem ki, miközben már a lépcsőn haladtunk lefelé.

-Jeongin, ne már. - sóhajtott fel Jisung. - Eddig sem érdekelt téged az, hogy mások előtt kell átöltöznöd. Miért vagy most hirtelen ilyen szégyenlős? - kérdezte értetlenül.

Most sem érdekel az, hogy mások előtt kell átöltöznöm. Engem egyedül az zavar, hogy ezt Hyunjin előtt kell megtennem...

-Jó, de most kicsivel másabb a helyzet. - szólaltam meg, szenvedő hanggal.

-Miért lenne már másabb? - értetlenkedett. - Jeongin, ne őríts meg... - kezdte el, majd egy kisebb habozás után folytatta. - Hyunjin. miatt problémázol? - kérdezett rá.

-Igen. - vallottam be halkan.

-De miért? Most mégis van valami köztetek, vagy mi? Annyira le vagyok maradva Minhoval. Mi vagyunk a legjobb barátaitok és szinte semmit nem tudunk kettőtökről.

-H-hát... - szólaltam meg, viszont nem tudtam, hogy mit mondhatnék. - Ezt ne itt beszéljük meg.

-Jó, akkor ma aludj nálunk.

-Jisung, ha elfelejtetted volna... nemrég kaptunk emiatt. - mosolyodtam el. - Meg amúgy is kiiratkoztam a kollégiumból. Hyunjinnál fogok lakni egy ideig.- meséltem.

-Tessék? - kérdezte meg hangosabban a kelleténél. - Oké, akkor... Délután találkozunk?

-Igazából... Van már programunk a délutánra.

-Mit csináltok? - érdeklődött.

-Randizni megyünk. - meséltem zavartan.

-Randizni mentek? - kérdezte ismét hangosabban, amiért most már rá is szóltam. - Na jó. Azt hiszem, hogy holnap lesz mit mesélnetek a vacsi közben. - nevetett fel.

Hát, ha túlélem a következő órát, akkor mesélek...

Jisung nem faggatott tovább, hiszen tudta, hogy vigyáznunk kell. Senki nem hallatta meg az igazságot Hyunjinról és rólam, így nem mondhattam neki ennél többet, s ezzel ő is tisztában volt. Jisung pedig emiatt hirtelen témát is váltott, s mesélni kezdett a tegnapi napról, ami a hallottakból ítélve nem volt valami nagy szám. Semmi érdekes nem történt, így semmiről sem maradtam le, de ettől függetlenül Jisung mégis tudott mit mesélni. Viszont miután a földszinten lévő tornaterem közelébe értünk, én már képtelen voltam arra, hogy tovább figyeljek rá. Ismét a közös öltözés gondolata kezdett el nyomasztani, s mikor az öltöző elé értünk a szívem elkezdett ütemeket kihagyni, végül pedig remegő kézzel fogtam a kilincsre.

-Mintha a kivégzésedre mennél. - nevetett fel Jisung, majd sürgetni kezdett.

Pontosan úgy is érzem magam...