Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|30| - Tiltólista

A ház előtt állva lefagyva néztem azt a kocsit, amiben Minjae várakozott. Egyáltalán nem hasonlított arra a kocsira, amivel Hyunjin a kollégiumhoz vitt. Ez nagyobb volt, s látszott rajta, hogy sokkal drágább is.

-Azt ne mondd, hogy külön kocsitok van az olyan alkalmakra, mint a fotózás... - szólaltam meg halkan.

-Jó, akkor nem mondom. - nevetett fel. -Mr. Yang, lenne szíves beszállni? - nyitotta ki Hyunjin nekem a hátsó ajtót.

-Köszönöm uram. Igazán figyelmes. - mosolyodtam el.

Viszont mielőtt ezt megtettem volna, teljesen elgondolkoztam azon, hogy hova üljek, ugyanis több ülés volt a kocsiban, mint ahogyan azt én gondoltam.

-Melléd szeretnék ülni, szóval ne ülj a szemben lévő ülésekre. Nem szeretek hátrafelé ülni. - kért meg rá Hyunjin, így nem maradt választásom.

Egyből beültem a megszokott hátsó ülésre, majd miután Hyunjin becsukta utánam az ajtót, átment a másik oldalra. Amint pedig beült mellém, Minjae már be is indította a kocsit.

-Meg lett a telefonod, ami végig nálad volt? - kérdezte Minjae, miközben bekötöttük magunkat. - Hallottam, hogy rezgett.

Hyunjin a kérdés miatt lesütötte a szemeit, majd halkan megkérte a sofőrt, hogy ne árulja el ezt Jieunnek. Elmondta, hogy szerette volna, ha vele mennék, s mivel fontos számomra a JYP, így nem lett volna képes arra, hogy otthon hagyjon. Ez miatt pedig Minjae mosolyogva hátranézett.

-Nem mondom el, ne aggódj. Viszont legközelebb ne hazudj. Visszavittelek volna ezzel az indokkal akkor is, ha tudom, hogy nálad van. - közölte, majd előre fordult, s rögtön el is indult.

Hyunjin és Minjae ezután beszélgetni kezdtek, én pedig folyamatosan a kocsi belsejével voltam elfoglalva, majd megakadt a tekintetem a mellettem sorakozó gombokon. Kíváncsi voltam, hogy melyik mit tud, viszont nem mertem kipróbálni egyiket se.

-A két legfelső gomb pohártartó, az alatta lévőkkel az ablakot mozgatod, emellett van egy lámpakapcsoló is. - kezdte el sorolni Hyunjin, ugyanis észrevette, hogy azokat nézem. - Látod azt a gombot, ami elkülönül a többitől? Nyomd meg. Az tetszeni fog.

Hyunjinnak nem kellett kétszer kérnie. Egyből megnyomtam a gombot, majd hirtelen megpillantottam egy sötétített üveget feljönni, ami lassan elválasztotta tőlünk a sofőri részt. Ezt pedig csillogó szemekkel figyeltem, majd többször is megnyomtam a gombot. Párszor felhúztam az elválasztót, s miután negyedjére leengedtem, Hyunjin rám szólt.

-Na jó, Innie. Elég volt. - fogott hirtelen a kezemre. - Nem tudunk így normálisan beszélgetni, mert hangszigetelt.

-Bocsánat. - mosolyodtam el.

Miután folytatták a témájukat, addig én a szabad kezemmel megnyomtam a többi gombot is, ugyanis le akartam kötni magam. Ráadásul azokkal a gombokkal már nem zavarhattam meg a beszélgetésüket sem. Miután viszont megnyomtam az utolsó gombot, Hyunjin kért pár percet Minjaetől, s felhúzta az elválasztót, ami miatt kíváncsian néztem rá.

-Olyan vagy, mint egy gyerek. - szólalt meg, miután teljesen felment az elválasztó.

-Jó, én nem ülök mindennap ilyen autóban. - mosolyodtam el.

-Látom nagyon élvezed. - nevetett fel. -Én is szeretek ezt-azt ebben az autóban. Mint például az elválasztót, ugyanis nagyon hasznos tud lenni.

-Bizalmasabb beszélgetéseknél elhiszem, hogy hasznos. Így nem hall semmit a sofőr. - mondtam, majd le akartam húzni, viszont Hyunjin nem engedte.