Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|39| - Várok rád

Hyunjin kérése annyira lesokkolt, hogy képtelen voltam reagálni rá. Számat, így hiába nyitottam szóra, Hyunjin továbbra is válasz nélkül maradt.

-Na, mi van? - kérdezte egy hatalmas mosollyal. - Csak nem nagy volt a szád?

Ha nem teszem meg, akkor Hyunjin rájön arra, hogy nem mondtam igazat. Hiszen tényleg hazudtam neki. Csupán csak azért akarom folytatni, mert nem akarom, hogy eltávolodjon tőlem.

Nem szoktam hozzá a tetteihez. Tudom, hogy még mindig meg tudna lepni valami újabb tettel, s egészen biztos vagyok abban, hogy hiába viszonoztam a csókját többször is, egy részem még mindig fél.

Teljesen elgondolkoztam a csók előnyein és hátrányain, ami miatt már kezdtem összezavarodni. Kettős érzéseim lettek miatta, ugyanis nem tudtam, hogy mik lesznek a csók további következményei. Attól féltem, hogy nem csak bizonyítok, hanem valami mást is el fogok érni vele. Mint például Hyunjin végleges eltávolodását, hiszen ha bebizonyítom a szavaim, akkor már tényleg elég lenne csak Yejun előtt alakítanunk.

-Mi lesz a csók után? - kérdeztem meg halkan.

-Igazad. - nevetett fel Hyunjin.

-De azon kívül... - folytattam, miközben lesütöttem a szemeimet.

Hyunjin ezután közelebb jött hozzám a székével, majd hirtelen ráfogott a kezeimre. Egy aprót szorított rajtuk, miközben egy kicsivel halkabban megszólalt.

-Mondd meg te. - jelentette ki, ami miatt lassan ránéztem. - Nem fogok dönteni helyetted, mert szeretlek. Nem akarok erőltetni semmit, így a folytatást teljesen rád bízom.

-De hát én már megmondtam, hogy nem lesz jobb nekem, ha befejezzük. Meg felsoroltam az indokokat is.

-De nem bizonyítottad. - mosolyodott el.

-Ez is erőltetés, nem? - kérdeztem. - Azt mondtad nem akarsz erőltetni semmit.

Hyunjin arcáról a mosoly egyből eltűnt a szavaim miatt, s még a szemeit is lesütötte. Egy nagyobb sóhajtás után pedig felkelt a székről. Meglepetten néztem Hyunjint, aki arrébb tolta a székét, hogy jobban elférjen, majd miután az ajtó felé indult, rögtön megszólaltam.

-Most mi az? - kérdeztem.

-Semmi, Jeongin. - válaszolt. - Igazad van. - fordult felém egy pillanatra. - Nem akartam, hogy azt hidd, hogy erőltetem a csókot. - folytatta, miközben az ajtó kilincsére fogott. - Sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak. Ismét.

Hyunjin pillanatok alatt lépett ki az öltözőből, majd miután kicsivel erősebben visszacsukta az ajtót, egy nagyobbat sóhajtottam.

Nem hiszem el, hogy megint megbántottalak. Én nem ezt akartam elérni. Csak ki akartam mászni ebből a helyzetből. Azt hittem, hogy talán máshogy is be tudom bizonyítani a szavaimat...

Egyre nagyobb bűntudatom lett azért, mert ismét megbántottam Hyunjint. Minél előbb helyre akartam hozni ezt, viszont hiába gondolkoztam a megoldáson, egyedül csak a csókra tudtam gondolni.

Talán tényleg meg kellene tennem. A szavaimmal úgyis mindig csak rontok a helyzeten. A tetteimmel talán javíthatnék.

Megpróbáltam összeszedni az összes bátorságom, miközben a szemeim előtt csak az lebegett, hogy minden a csók miatt történt. Beláttam, hogy ha mindenféle ellenkezés nélkül megtettem volna, akkor Hyunjin még mindig itt lenne velem, s nem bántottam volna meg.