Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|12| - 3...2...1

[ H y u n j i n - s z e m s z ö g e]

Mikor az este Jeongin írt egy üzenetet, miszerint a szobatársa bezárta az ajtót, teljesen megrémültem. Fogalmam sem volt, hogy Jeongin hogy kerülhet ki abból a rémséges helyzetből. Mikor pedig eszembe jutott Minho, aki szintén abban a kollégiumban van, már akartam is hívni, ám Jeongin ezt megakadályozta az újabb üzenetével.

Minden rendben. Ez volt az a két szó, ami miatt több tonna súly szakadt le rólam. Nem tudtam, hogy hogyan, de Jeongin elérte, hogy a baj elszálljon.

Talán akkor közölted vele, hogy van valakid?

Ez a kérdés motoszkált a fejemben egy darabig. A tudat pedig, miszerint jól van, elintézte, hogy ne legyek fent egész éjjel. Hiszen aludni nem tudtam volna úgy, hogy nem tudom mi van vele.

Azzal a tudattal aludtam el, hogy minden rendben van vele, mikor közel sem ez volt a helyzet. Ezt pedig egyedül akkor tudtam meg, mikor Jeongint reggel elvezettem egy oldalsó utcába, ahol röviden elmondta, hogy Yejun aznap este tönkretette az életét, ahogyan az álmait is. Erről pedig két dolog tehetett: Az ötletem, ezzel együtt pedig én is, hiszen én javasoltam neki, hogy mondja azt, hogy kapcsolatban van.

Ez miatt pedig bűntudatom lett. Nem akartam tönkretenni Jeongin életét. Én pont, hogy segíteni akartam neki. Ezért is avatkoztam közbe akkor, mikor az utcán Yejun Jeonginnal beszélgetett. Nem tetszett, hogy közel van hozzá, sem az, hogy Jeongin derekát fogja. Így kitaláltam még egy kisebb hazugságot, amit Jeongin pont nem talált kicsinek.

Az, hogy a párom, szerinte nem volt jó ötlet. Ellenezte, s még ki is akadt miatta. Viszont végül mégis belement egy feltétellel. A feltétel pedig maga a siker volt, amit még gyerekjátéknak is gondoltam. Hiszen mindig is erre vágytam. Jeongin párja akartam lenni.

-Minden erőmmel azon leszek, hogy sikerüljön. - közöltem.

Nem mintha erőlködnöm kellene. Ebben az álkapcsolatban csak neked lesz nehéz. Viszont remélem, hogy idővel ez változni fog.

-És... Hogyan kell ezt csinálni? - kérdezte halkan Jeongin, miközben lesütötte a szemeit. - Nem vagyunk együtt, szóval nem kellene olyan sok páros dolgot csinálni. - tette egyik kezét zavartan a tarkójához.

Egy másodpercre sem vettem le a szemeimet Jeonginról, aki viszont nem tudta rám terelni a tekintetét. Látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát, így kezdtem elbizonytalanodni a saját ötletemben.

-Ha nem szeretnéd, akkor hagyjuk. Kitalálhatunk mást is, tényleg. Csak egy rögtönzött és gyors megoldás volt. - szólaltam meg, ami miatt egyből rám nézett.

-Nekem már úgyis mindegy. - vonta meg a vállát. - Mit tehetne ellenem? Nem tudna már semmit.

Vajon mit csinált Yejun, ami így tönkretette Jeongint? Egyáltalán milyen álmot tehet tönkre bárki is? Az álmaink útjában csak saját magunk állhatunk. Vagy talán mégsem?

-Mit csinált az a rohadék? - kérdeztem, viszont választ nem kaptam.

Jeongin habozni kezdett, miközben szemeit újra lesütötte. Egy nagyobb sóhaj után, viszont tekintetét ismét rám vezette.

-Elintézte, hogy ne kerülhessek be a JYP-ba. - szólalt meg végül. - Tudod... Szerettem volna gyakornoknak jelentkezni, viszont az iskola miatt ez nem jött össze. Pár hónap múlva pedig ismét esélyem lesz erre, viszont hála Yejunnak... Nem lesz. - mesélte a végét sokkal halkabban.