Összesen a könyvtárat vagy tizenöten pakoltuk. Sorra gyűltek a dobozok a kijelölt helyükön, a könyvek pedig egyre jobban fogytak. Végül mikor letettük az utolsó dobozokat egyből levágódtam a földre, s még hátra is dőltem. A tettem pedig Hyunjin is utánozta.
-Kész vagyunk. - mondtam mosolyogva.
-Végre. - tette hozzá Hyunjin. - Bár kicsit sajnálom is.
-Én is. Vissza kell mennem. - sóhajtottam.
-Hívj, ha van valami. - fordította a fejét felém, majd én is felé néztem.
-És ez nem sablonos? Aggódsz és segíteni akarsz. Csak nem... Érzel valamit irántam? - kérdeztem drámai hangon, majd nevetni kezdtem.
Mosolyogva ültem fel, viszont Hyunjin némán feküdt tovább.
-Huha. Csak nem erős voltam? - kérdeztem mosolyogva. - Ne haragudj. - álltam fel, majd kezemet felé nyújtottam.
Hyunjin elfogadta a segítségem, és miután felkelt a földről, egy kicsivel közelebb húzott magához.
-És, ha tényleg érzek valamit irántad? - kérdezte halkabban.
-Akkor... - kezdtem el egy kisebb habozás után.
Folyamatos Hyunjin sötétbarna szemeit fürkésztem, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy megszólaljak.
-Viszonzatlan lesz a szerelmed. - folytattam végül.
-Ez is tipikus, nem? A főszereplő szerelmét az elején nem viszonozza a másik fél. - mondta, majd mosolyogni kezdett.
-Ha viszonozná, az túl szép lenne. - mosolyodtam el én is.
-Ebben igazad van. - engedett el. - Mindegy. Én várok. - jelentette ki.
Micsoda? Most tényleg szeret?
-Hyunjin... Én... - kezdtem el keresni a szavakat.
-Ne. Ne keresd a szavakat. - nevetett fel. - Vicceltem csak.
-Hülye... - mosolyodtam el halványan.
-Kedves szavad nincs hozzám esetleg? Először idióta, most meg hülye vagyok. - játszotta a sértettet.
-Érdemeld ki a kedves szavakat. - közöltem, majd megindultam a könytár bejárata felé.
Mosolyogva vettem fel a letett táskámat, majd mikor Hyunjin felé fordultam már mellettem is termett. Nála viszont nem volt táska, s nem igyekezett semmiért.
-Táska? - kérdeztem.
-Fotózáson voltam, aztán idejöttem. És mivel nem volt rajtam egyenruha, így bűntetést kaptam. - mesélte. - Ma amúgy meg sem kellett volna jelennem az iskolában, ezért miután elmentél én rögtön hazamentem. Mikor pedig eljött az idő, átöltöztem, aztán ismét visszajöttem.
-Mázlista. - morogtam, majd elköszöntem a könyvtárostól, aki megköszönte a segítséget, végül kiléptem a könyvtárból.
Nem sokkal rá Hyunjin is elhagyta a könyvtárat, majd ketten indultunk meg a folyosón az aula felé. Mindketten csendben mentünk egymás mellett, majd az iskola előtt szinte egyszerre szólaltunk meg.
-Mennyi az idő? - kérdeztük, majd mindketten az időre néztünk.
Már javában ment le a Nap, mikor kiléptünk az iskola ajtaján.
आप पढ़ रहे हैं
Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ
फैनफिक्शनAz emberek néhány érzelmet megjátszanak, és ezt akár egy nap többször is megteszik. Hamis mosoly mögé bújnak, hogy azt mutassák minden rendben van. Megjátsszák az érdeklődést azért, hogy a másikat ne bántsák meg, és még szomorúságot is színlelnek az...
