Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|28| - Megkapott idő

Nem gondoltam volna, hogy valaha az életemben kevesebb, mint fél óra alatt kétszer is meg fogom csókolni Jeongint. Ráadásul úgy, hogy azt ő még engedi is. A szívem ez miatt repesett az örömtől, s szinte már a fellegekben éreztem magam. Ez pedig csak fokozódott, mikor Jeongin most először viszonozta a csókot.

Igaz, hogy bátortalanul, és egy kisebb megvárattatás után, de végül tényleg megtette, ami miatt a szívem olyan hevesen kezdett el verni, mint még soha. A csókba ráadásul ez miatt még bele is mosolyogtam, miközben azon voltam, hogy még közelebb tudjam magamhoz. Így hát egyik kezemmel a derekánál fogtam, míg a másikat a tarkójához vezettem, s úgy tartottam tovább magamnál, mintha attól félnék, hogy ha elengedem, akkor örökre eltűnne.

-Hyunjin. - kopogott be az ajtón Jieun.

Jeongin ez miatt a két kezét egyből a mellkasomnak nyomta, s ekkor már nem is csókolt tovább. Jieun miatt pedig muszáj volt nekem is meghátrálnom, ami nekem sokkal nehezebben ment.

-Megyek már. - mondtam alig hallhatóan, miközben folyamatosan Jeongin szemeit fürkésztem.

-Most választ kaptál. - szólalt meg halkan. - Ez fog történni ezentúl, amikor megcsókolsz.

Az ajtó nyitódásának a hangja miatt viszont egyből levettem róla a kezeimet, végül pedig Jeongin egy nagyobb sóhajtás után leült az ágyamra.

-Azt hittem már baj van. - lépett be Jieun. - Miért nem tudsz válaszolni? - kérdezte, miközben folyamatosan engem fürkészett.

-Megyek már. - mondtam ismét, majd vetettem egy pillantást Jeonginra.

Jeongin szótlanul ült az ágyon, s a tekintetét folyamatosan a padlón tartotta. Arcán pedig látszódott egy halványabb vöröses árnyalat, ami miatt ismét elmosolyodtam.

-Összeszedem a cuccaimat. - néztem vissza Jieunre. - Pár percet szeretnék még kérni.

-Mindjárt itt lesz Minjae, szóval igyekezz. - közölte, majd elhagyta a szobámbat.

Miután Jieun elment, tényleg pakolni kezdtem, bár eredetileg nem ezért kértem még egy kis időt. Csupán csak kíváncsi voltam Jeongin véleményére a történtek után, s szerettem volna tudni, hogy hogyan viselte. Erre pedig rá is kérdeztem miközben pár apróságot tettem a táskámba.

-Túlélhető volt? - kérdeztem mosolyogva, viszont Jeongin nem válaszolt.

Egy darabig vártam a válaszára, majd miután végeztem a pakolással és behúztam a táskám cipzárját, ismét feltettem a következő kérdésem.

-Talán annyira jó volt, hogy szavakat se találsz? - kérdeztem, ami miatt egyből rám nézett.

-Fogd be inkább. - morogta, ami miatt a tekintetem döbbenté vált. - Hiába volt a csók, de én nem megyek veled most, ha nem baj. Itt maradok Jieunnel.

-De hiszen a JYP-ba megyek.

-Jelenleg nem érdekel. - közölte, miközben felkelt az ágyról. - Ma nincs több csók.

Jeongin a kijelentése után rögtön elhagyta a szobámbat, miközben én értetlenül álltam tovább egyhelyben. Nem értettem Jeongin reakcióját és nem is tudtam hova tenni.

-Jeongin, csak mondom, hogy a megbeszéltekhez én tartani fogom magam. - kiáltottam fel. - A saját érdekedben.

Na, meg persze az enyémben.

Egyből felkaptam a táskámat, majd rögtön siettem is utána. Jeongin viszont olyan lassan haladt, hogy sietés nélkül is utolértem volna. Miután pedig beértem szó nélkül haladtam mellette. Hozzá akartam szólni, ám fogalmam sem volt arról, hogy mit mondhatnék.