Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|29| - Egy a sok közül

[ J e o n g i n - s z e m s z ö g e ]

Hyunjin miután elindul hirtelen megtorpant, majd kijelentette, hogy kísérjem ki. Így hát követni kezdtem őket az előszobába, ahol szótlanul figyeltem azt, ahogyan felhúzza a cipőjét.

-Kint leszek. - jelentette ki Minjae, majd rögtön ki is ment a házból.

Miután pedig Hyunjin elkészült, az egyik vállára vette a táskáját, majd hirtelen közeledni kezdett felém, ami miatt egyből hátrálni kezdtem. Fogalmam sem volt arról, hogy Hyunjin mit akar, viszont most mindent elleneztem. Egy újabb csókra pedig egyáltalán nem voltam felkészülve.

-Ne menekül, Innie. - mosolyodott el.

Hyunjin egy kicsit gyorsított a tempóján, majd amint sokkal közelebb ért hozzám az egyik kezével a derekamra fogott, így megakadályozta azt, hogy tovább hátráljak. A közelsége miatt pedig ismét olyan hevesen kezdett el verni a szívem, mint a nemrég megtörténő csók közben.

-Megmondtam, hogy ma nincs több csók. - sütöttem le a szemeimet.

Hyunjin tette miatt magam előtt láttam a nemrég megtörténő második csókunkat, ami miatt az arcom színe rögtön változni kezdett. Fogalmam sem volt arról, hogy Hyunjin mit tervez, viszont a közelsége egyre jobban kezdett kiakasztani. Ez miatt pedig még a szemeimet is lehunytam, s erősen összeszorítottam azokat.

-Ki mondta, hogy azt akarom? - kérdezte. - A csók csak egy a sok közül, amit megtehetek. - közölte, majd az ajkait az arcomra nyomta. - Remélem tudod, hogy azért néha neked is tenned kell ezt-azt. - folytatta, miután egy kicsit meghátrált.

A csók csak... egy a sok közül?

-Szia, Hyunjin. - köszöntem el tőle halkan.

-Nem szívesen hagylak itt, mikor szabad utat kaptam tőled. - közölte, ami miatt felnyitottam a szemeimet. - Mivel le akarod győzni a félelmedet, így jobb lenne, ha itt maradnék veled.

Kedves tőled, hogy ennyire segíteni akarsz legyőzni, de azért ez már kezd sok lenni...

-Jobb lenne, ha most elmennél, mert el fogsz késni. - közöltem.

-Küldök valamit a kocsiban. Van nálad telefon? - kérdezte, majd bólintottam.

Hyunjin ezután egy halvány mosoly kíséretében elköszönt, végül kiment az ajtón, ami miatt én teljesen megkönnyebbültem.

Ám a történtekre gondolva a szívem ismét gyorsabban kezdett el verni, amit nem tudtam hova tenni. Nem értettem a szívem reakcióját, ugyanis a csók közben is ez történt. A második csóknál pedig már nem féltem attól, hogy Hyunjin messzire menne, így a szívem sem verhetett volna hevesebben.

Talán tudatalatt mégis féltem ettől...

Szótlanul álltam tovább egy darabig az előszobában, miközben a tekintetemet folyamatosan az ajtón tartottam.

-Hiába nézed az ajtót, Hyunjin nem fog visszajönni. - hallottam meg magam mögött Jieun hangját, ami miatt az arcom ismét égni kezdett.

-Nem baj. Menjen csak el. - szólaltam meg halkan.

-Kinek lesz jobb? - kérdezte. - Neki vagy neked?

Talán mindkettőnknek.

-Miről akartál velem beszélni? - tereltem, miközben ránéztem.

Jieun ezután a konyhába hívott, ugyanis neki akart állni az ebéd elkészítésének. Miután viszont beértünk, s leültem az egyik székre, életem legkellemetlenebb beszélgetésébe kezdtünk.