Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|11| - Feltétel

Aznap este már nem szóltam Yejunhoz. Miután lekapcsoltam a lámpát már be is feküdtem az ágyba. Ettől függetlenül viszont aludni nem tudtam. Míg egyik kezemmel átöleltem a párnámat, addig a másikkal rászorítottam a takarómra. Csak néztem a sötétségbe boruló szobát, miközben a szemeimből egyre több könnycsepp indult útnak.

Yejun tette leírhatatlanul fájt. Haragudtam rá, ahogyan magamra is, amiért mertem próbálkozni ismét. Viszont akkor este eldöntöttem, hogy többet nem igyekszem semmivel. Hagyni akartam, hogy az idő múlásával az élet elvigye mellőlem. Addig a pillanatig viszont rengeteg idő volt még.

Az este szinte semmit nem aludtam. Már hajnalodott, mikor a könnyeim között el tudtam aludni. Az ébresztő pedig mintha pont abban a pillanatban szólalt volna meg, mikor elaludtam. Felébredésem után az első gondolatom már rögtön Yejun tette volt. Miután pedig kinyomtam az ébresztőt, a takarót egészen a fejemig húztam, miközben ismét könnyekkel teltek a szemeim.

Nem akartam felkelni, ráadásul iskolába sem akartam menni. Emellett Hyunjinnal sem akartam találkozni, Yejunt pedig abszolút nem is akartam látni. Ettől függetlenül egyszercsak mégis erőt vettem magamon, s kikeltem az ágyból.

Mikor felkeltem, addigra már Yejun is fent volt. Nem volt az ágyában, viszont hamar kilépett a fürdőszobából, így pillanatok alatt került a szemeim elé. Egy halványt mosolyt küldött felém, de én előbb néztem rá gyilkos tekintettel, minthogy rá mosolyogjak.

Miután bevetettem az ágyat, s megfogtam az egyenruhámat, már mentem is a fürdőszoba irányába. Szó nélkül léptem be oda, majd egyből bevágtam magam után az ajtót. Ráadásul most minden elővigyázatosság nélkül álltam neki készülődni. Nem zártam be a fürdőszoba ajtaját, s nem törekedtem a sietésre sem. Lassan, és fáradtan mostam meg az arcom, végül pedig a fogaimat is.

Amint pedig átöltöztem, s utolsó simításként felhúztam a sárga színben lévő öltönyöm, a tükörre néztem. Egy darabig csak néztem a tükörképem, majd miután megláttam a vörös szemeimet, megállapítottam, hogy nálam már senki nem nézhet ki rosszabbul. Miután pedig kezeimmel megdörzsöltem a könnyeimtől vörös szemeimet, megindultam az ajtó felé.

Érzem, hogy ez a nap ugyanolyan rossz lesz, mint a tegnapi...

Mikor visszaértem az ágyam mellé, s eltettem az alvós ruhámat, az időre néztem. Rengeteg időm volt még az indulásig, viszont nem voltam képes Yejunnal maradni tovább. Így hát pillanatok alatt pakoltam át a táskámat, majd amint zsebre tettem a telefonomat, már indultam is a bejárati ajtó irányába.

-Nem reggelizel? - kérdezte Yejun, majd miközben elkezdtem húzni a cipőimet, felé néztem.

-Sajnos nincs étvágyam. Lehet a látványod az oka. - morogtam, majd amint elkészültem a kilincsre fogtam. - Nyitva van már az ajtó? - kérdeztem.

-Nyitva. - felelte, majd amint kiléptem az ajtón megállított. - Innie, nem akarsz fésülködni? Bár kócosan is aranyos vagy.

-Nem. - vágtam hozzá, majd becsuktam az ajtót.

Sietősen indultam el a folyosón, miközben kezeimmel próbáltam rendbe hozni a hajamat, mivel Yejun ráébresztett arra, hogy ez a tettem kimaradt. Egyre lassabb tempóban haladtam, végül megtorpantam Jisungék emeletén. Arra gondoltam, hogy megvárom őket, viszont pillanatok alatt elment ettől is a kedvem. Nem akartam, hogy bármiről is faggassanak, így jobbnak látnam, ha ma egyedül megyek az iskolába.

Ma... Tegnap is egyedül mentem.

-Ne rohanj már ennyire. - hallottam meg Yejun hangját, ami miatt kezeimet ökölbe szorítottam.