Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|89| - Aki mer, az nyer

Anya, az őt érdeklő téma megbeszélése után már nem zavart minket tovább. Magunkra hagyott, s ezáltal ismét kettesben maradtunk a szobámban, ahol Hyunjin a megérkezése óta most először nézett körbe alaposabban. Szemügyre vette a helyiség minden szegletét, de őt egyedül az érdekelte, ami engem nem is olyan még kellemetlen helyzetbe hozott. Mégpedig az ágyamon heverő plüssök, minek egyikét nekem köszönhetően már a kezében is tartotta. Hyunjin a tekintetét így hamar visszavezette a nála lévő plüssmacira, minek látványa egyből egy nagyobb mosolyt varázsolt az arcára. Azonban Hyunjin a plüsst nem nézegethette olyan sokáig, hiszen egy kis idő eltelte után én már ki is kaptam azt a kezéből. Ezt követően pedig a kezembe vettem még egyet, majd még egyet, végül pedig az ágyamon heverő összes plüss hozzám került. Ekkorra viszont már az ágyam előtt álltam. Miközben pedig a plüsseim szorongattam azon gondolkoztam, hogy mégis hova tehetném azokat úgy, hogy ne legyenek szem előtt. Ám ezen csak egy kis ideig gondolkozhattam, mert miután Hyunjin felém irányította karjait és a derekamra fogott már nem kellett a plüsseim elpakolásával foglalkoznom, hiszen amint óvatosan elkezdett magához húzni, a nálam lévő plüssök nagy része egyenként került a földre. Hyunjin tette hirtelen ért. Méghozzá annyira, hogy a szorításom egyből gyengülni kezdett. S ha ez nem lett volna elég, még az arcom is égni kezdett. Jobban, mint a plüsseim miatt, amiket már szinte szégyelltem előtte.

-Milyen kis ügyetlen vagy. – szólalt meg halkan miközben a szemeimbe nézett. – De így legalább szabad vagy. – vigyorodott el, majd amint általa a kezemben lévő maradék plüss is a földre került már ki is javította magát. – Vagyis most.

-Ne már, Hyunjin... - adtam tudtára mérgelődve a nem tetszésem. – El szeretném pakolni ezeket, szóval engedj. És amúgy is... Ma igazán visszavehetnél. – tettem hozzá halkabban.

Ekkor azt hittem, hogy Hyunjin a kérésem miatt észbe kap, s ezáltal elenged. Ám tévedtem, hiszen a szavaim hallatán ő pont, hogy ennek az ellenkezőjét tette. Nem engedett el, sőt még közelebb is húzott magához, végül szemből az ölébe ültetett. Nem sokkal később pedig az egyik kezével már az arcomat érintette, majd amint simított egy aprót a bőrömön levette onnan a kezét, s ezután az arcom helyett már a kezeimet fogta tovább.

-Jeongin... Szeretlek. – vallotta be már sokadjára, miközben a kezeimre szorított. - Ezt te is jól tudod, viszont úgy látszik azzal már nem vagy tisztában, hogy ez azt is jelenti, hogy szeretek mindent, ami te vagy, vagy csak hozzád köthető.

-Ezt most miért mondod? – kérdeztem rá halkan, viszont Hyunjin a válasz helyett először csak elmosolyodott.

-Ne aggódj a plüssök miatt. – szólalt meg egy kisebb habozás után. – Nem teszem szóvá. Nem zavar. Kinevetni és piszkálni pedig pláne nem foglak miattuk. Felőlem még ölelgetheted is azokat, csak azért néha engem is ölelj majd meg, mert a végén féltékeny leszek egy plüssállatra. – nézett egészvégig a szemeimbe, végül viszont a tekintetét lejjebb, az ajkaimra terelte.

-Lehetsz is mire féltékeny. A szívem hamarabb volt a macimé, mint a tiéd. – viccelődtem mosolyogva, s ennek hallatán egyből a szemeimbe nézett.

-Az az átkozott maci... – jelentette ki halkan, s komoly hangnemben, viszont az arcán tisztán látszódott, hogy minden erejével azon volt, hogy megpróbálja visszatartani a mosolyát.

Hyunjin kijelentését hallva képtelen voltam nem nevetni. Ezt látva viszont ő is elmosolyodott, végül pedig már velem együtt nevetett. Egy rövidebb ideig így csak nevetve ültem az ölében, majd amint abbahagytuk a nevetést, a tekintetemet egyből a földön heverő plüssökre vezettem, amik között valahol ott hevert az említett maci is. Azt a plüsst viszont nem kellett sokáig keresnem. Hamar megpillantottam, s amint ez megtörtént én már fel is akartam venni azt a földről. Így miután az egyik kezemmel megkapaszkodtam Hyunjin vállába már hajolni is kezdtem a plüss felé. Azonban Hyunjin teljesen megakadályozta azt, hogy az a kezembe kerülhessen. Hiszen amint hajolni kezdtem a plüss felé ő már vissza is húzott magához, így hiába is élveztem a kialakult helyzetet, tovább már nem szórakozhattam vele.