Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|43| - Hajolj közelebb

Ma volt az első olyan eset, amikor az emberek nem miattam gyűltek össze. Nem egyszer történt meg az, hogy mikor megláttak az emberek, értesítették egymást, s elkezdtek a JYP előtt gyülekezni. Ám most mindenki Jeonginra volt kíváncsi, s mindenki csak miatta jött.

Nem tudtam, hogy a főbejáratnál mennyien várakoztak, viszont hátul se voltak kevesen. S, ahhoz képest, hogy mi szokott ilyenkor történni, most egészen máshogy alakultak a dolgok, ugyanis senki nem törekedett arra, hogy a közelünkbe férkőzhessen.

Jeongin kezét ahogyan ígértem, folyamatosan csak fogtam. S talán még erősebben is szorítottam, mint ahogyan szoktam. Míg őt az emberek nyugtalanították, addig engem maga Jeongin, aki most keveredett először egy ilyen helyzetbe. Azt akartam, hogy könnyen, s mindenféle baj nélkül megússzuk ezt. És nagyon úgy tűnt, hogy ez sikerülni is fog.

Az összes ottlévő nyugodt volt, s néma. Egyhelyben álldogáltak, viszont a telefon szinte mindenkinél ott volt. Jeonginnal pedig emiatt gond nélkül tudtunk haladni a kocsi felé, ahonnan Minjae rögtön kiszállt, miután meglátott minket. Biztonsági őrökre pedig valami csoda folytán egyáltalán nem volt szükségünk. Ám ők ettől függetlenül mégis megpróbálták elzavarni az embereket.

-Nem hiszem el. Ez tényleg ő. - szólalt meg az egyik lány, miután az autóhoz értünk.

Minjae abban a pillanatban nyitotta ki a hátsó ajtót nekünk, s mielőtt beülhettünk volna, meghallottunk egy megjegyzést, ami miatt Jeongin egyből elkezdte magát rosszul érezni.

-Hyunjin tényleg képes volt összejönni egy fiúval? - kérdezte egy másik lány nem túl kedves hangnemben.

Jeongint természetesen magam elé engedtem, hogy ő szabadulhasson ki legelőször ebből a helyzetből. Miután pedig beültem mellé, s Minjae is visszaült a kormány mögé, pillanatok alatt elindultunk. S, ahogyan távolodtunk a JYP-tól én egyre jobban megkönnyebbültem. Ezt viszont Jeongin nem mondhatta el magáról.

-Tönkre foglak tenni. - szólalt meg halkan, ami miatt egyből ránéztem. - Én fogom okozni a karriered végét. - folytatta.

-Te most miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.

Mielőtt Jeongin válaszolhatott volna, Minjae kijelentette, hogy beszélgessünk csak nyugodtan, s eközben megnyomta a gombot, ami a kocsiban lévő elválasztót mozgatta. Jeongin pedig csak azután szólalt meg, miután az teljesen felhúzódott.

-Hallottad azt a lányt? - kérdezte, miközben rám nézett. - Azt, aki megkérdezte, hogy tényleg összejöttél-e egy fiúval. A hangja... Gúnyos volt. - sütötte le a szemeit. - Valószínűleg nem egyedül van így. Biztosan sokan el fognak ítélni téged ezért. Én... Én nem akarlak tönkretenni. - vált egyre halkabbá.

Jeongin egyre jobban aggódott értem, s a karrierem miatt. Ráadásul emiatt már attól féltem, hogy ismét azzal fog jönni, hogy kár volt belemennie az álkapcsolatba. S, hogy ezt megelőzzem rögtön kijelentettem, hogy ne aggódjon, ugyanis én lánnyal úgysem jönnék össze.

-A szüleid végleg meg fognak utálni engem. Eddig se bírtak...

-De én továbbra is szeretni foglak. Az nem elég? - kérdeztem egy halvány mosollyal.

-De. - mosolyodott el, miközben ismét rám nézett. - Igazán megtisztelő, hogy a híres Hwang Hyunjin pont engem szeret.

Nekem pedig az lenne megtisztelő, ha viszont szeretnél.

Jeongin arcáról hamar eltűnt a mosoly, ugyanis ismét aggódni kezdett. Tartott attól, hogy ha egyre többen megtudják azt, hogy együtt vagyunk, akkor emiatt idővel a baj is sokkal nagyobb lesz. Én pedig mondhattam bármit, ugyanis Jeongin nem lett nyugodtabb, ráadásul még témát sem volt hajlandó váltani.