Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|74| - Kínzó fájdalom

Hyunjin vacsora közben részletesen ismertette velem a holnapi napunkat még akkor is, ha szinte már mindennel tisztában voltam. Az egyetlen újdonság, amit ekkor megtudtam, az az volt, hogy a holnapi vacsora után rögtön Felixhez megyünk. Ugyanis miattunk képes volt átrakni a szombatra tervezett baráti összejövetelét péntekre, csak azért, hogy mindenki jelen tudjon lenni. Emiatt pedig nekünk muszáj volt elmennünk hozzá, hiszen miattunk történt a változtatás. Ez mondjuk Hyunjinnak egyáltalán nem jelentett gondot. Neki nem, de nekem igen, mert fogalmam sem volt arról, hogy mégis mit fog takarni az a baráti összejövetel. S, mivel még Felixet sem ismertem annyira, így csak remélni tudtam, hogy az este békés és nyugodt körülmények között fog eltelni. Ám ezzel olyan sokáig én mégsem tudtam foglalkozni, hiszen a vacsora után nekem lett egy ennél is nagyobb problémám.

Aznap nagyon keveset ettem, hiszen mindig történt valami, ami meggátolt az evésben. Az iskolában kihagytam az ebédet, utána pedig rendes étel helyett szinte csak édességet ettem. S igaz, hogy Hyunjinékhoz visszaérve leültünk enni, én még akkor sem laktam jól. Hiszen miután kiderült, hogy Jieunt kirúgták, minden fontosabbá vált az evésnél. Így hát egész nap csak kisebb mennyiségekhez jutottam, s mikor leültünk vacsorázni, hihetetlenül jól esett az étel. Emiatt pedig nem bírtam ki, hogy ne egyek egy újabb tányérral, s mivel eggyel még csak jól sem laktam, így tényleg szükségét éreztem az újraszedésnek. Ennek viszont kevesebb, mint egy óra múlva meg lett az eredménye. Ez pedig nem más volt, mint a kínzó hasfájás, amit valószínűleg az okozhatott, hogy sokat ettem egyszerre.

Hyunjinnal alvás előtt mind a ketten az ágyban fekve telefonoztunk, s emiatt egy darabig nem is szóltunk egymáshoz. Miután viszont meguntam a közösségi oldalak nézegetését, s mikor már Jisunggal sem beszélgettem, alig tudtam figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amit a hasamban éreztem. Hiszen ekkor már nem volt semmi, ami egy kicsit is elterelhette volna a figyelmem, így miután kikapcsoltam az ébresztőmet, szenvedve zártam le a telefonom képernyőjét. Ezt követően pedig nyöszörögve osztottam meg Hyunjinnal a problémámat.

-Jinnie. - szólítottam meg, viszont ő erre csak egy hümmögéssel válaszolt. - Fáj a hasam. - fordultam felé, s emiatt pár másodperc erejére rám nézett.

-Kérsz rá gyógypuszit? - mosolyodott el.

-Ah. Mit is vártam? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle. - Inkább alszok. - mérgelődtem, majd megfordultam a másik oldalamra, hogy háttal legyek neki.

Megfordulásom után a telefonomat egyből az ágy melletti éjjeliszekrényre tettem, s ezután még az azon lévő kislámpát is lekapcsoltam. Miután pedig lehunyt szemekkel elkényelmesedtem az ágyban, már tényleg kezdtem jó ötletnek találni az alvást, hiszen tudtam, hogy ha alszok, akkor nem fogom érezni a fájdalmat. Így hát azon voltam, hogy a lehető leghamarabb elaludjak, de Hyunjin ezt nem hagyta. Ugyanis másodperceken belül helyezkedni kezdett, s nem sokkal később még a keze is a derekamra került, ami miatt a már lehunyt szemeimet rögtön felnyitottam.

-Ennyire fáj, hogy inkább már aludnál? - kérdezte halkan, s miután helyeseltem, ismét megszólalt. - Hol fáj? - csúsztatta kezét a hasamra.

-Hyunjin, ne már. - kértem meg rá halkan, s hevesebben verő szívvel, miközben ismét lehunytam a szemeimet.

Tudtam, hogy másodpercek választanak el attól, hogy Hyunjin kijelentsen, vagy éppen tegyen valamit, s őt ismerve biztos voltam abban, hogy bármi is lesz, nekem valószínűleg még csak egy kicsit sem fog tetszeni. Ám hiába tudtam ezt, mégis megrémültem, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mire is készül. S, mivel nem akartam, hogy ismét egy hasonló helyzetbe kerüljek vele, mint délután a konyhában, így összeszorított szemekkel reménykedtem abban, hogy Hyunjin nem tervez ennél többet. Ám a félelmem mégis beigazolódni látszott, mikor a hasamnál tartott kezével lassan elkezdte felgyűrni a felsőmet. A szívem a tette miatt pedig olyan hevesen kezdett el verni, hogy szinte már jobban éreztem azt, mint a folyamatosan engem kínzó fájdalmat.