Life is Dancing - Az élet tánc

A nagy dilemma! Mit vigyek magammal?

Egyetlen egy dolgot utáltam csak abban, ha az ember több napra akart lelépni otthonról, hogy sosem tudtam, mégis mit pakoljak be magamnak. Volt egy hatalmas nagy gardróbszekrényem tele rengeteg ruhával és már az is hatalmas nagy fejtörést okozott, hogy kiválasszam, mit vegyek fel a hétvégi buliba, hát akkor képzeljétek, el milyen nagy dilemmába vagyok itt most, hogy két heti ruhát kellett becsomagolnom magamnak. Biztos voltam benne, hogy egyedül nem fogok tudni dönteni, így riadóztattam Fannit, a legjobb barátnőmet, aki a hívásom után 10 perccel már be is robogott a szobámba. A fodrász valami csodát művelt a hajával. Tegnap még szőkésbarna haja, mára feledésbe merült, ugyanis befestette feketére, és Kleopátra stílusra vágatta.

- Na, mi az? Egy napot se bírsz ki nélkülem? – vigyorgott, rám miközben megölelt.

Fanni reggel ment el, ugyanis tegnap este nálunk aludt így ünnepeltük meg azt, hogy befejeztük a sulit és, hogy már soha többé nem kell visszaülnünk az iskolapadba. Nem mondtam neki, de lehet, én majd tovább tanulok és elmegyek a Táncművészeti Egyetemre. Igaz a gimit is úgy jártam végig, hogy szinte minden év végén úgy rugdostak át a következő osztályba. Kínkeserves négy év volt azt meg kell hagyni.

- Tudod, hogy mindig nehéz elválni tőled – szorítottam a mellkasomra a kezem grimaszolva.

- Tudom édes – kuncogott és félretolta a gardróbszekrény ajtaját. – Szóval egy álom valóra válik a kis Nórinak – pillantott hátra rám vigyorogva.

- Igen – mosolyogtam boldogan. – Úgy érzem, hogy ez az út mindent meg fog változtatni – nyúltam el az ágyamon egy ábrándos sóhaj kíséretében.

- Na és mit súg a megérzésed? A változáshoz köze lesz a szívszerelmednek is, akinek kocka hasa van és személyesen kért fel téged, hogy táncolj velük?

- Ez többről szól, mint holmi kocka has – könyököltem fel. – Úgy érzem Berci és én... hogy nekünk együtt kell lennünk. 3 éve epekedek utána titokban Fanni. Ha csak valami futó fellángolás lenne, akkor már rég elmúlt volna.

- Hát, ha továbbra is olyan hülye lesz, hogy az idősebb csajokra bukik, akkor drágám tovább kell lépned. Tele van a csapat helyes pasikkal, cuppanj rá valamelyikre. Ott van például az az Olivér.

- Olivér egy beképzelt tuskó, aki nem tudja mit jelent az, hogy udvariasan előre engedem a lányt és nem csapom be az orra előtt az ajtót.

- Ha te mondod. Szerintem elég helyes – vonta meg a vállát és pár ruhával a karján megállt előttem. – Nos. Itt van ez – dobott oda nekem egy almazöld ruhát, aminek rakott szoknyarésze van és pántos testhez simuló felső része. – Valamint ez a kombó irtó jó – tett az ágyra egy fekete kantárosnadrágot, hozzá pedig egy fekete toppot. – Ezt pedig tuti elviszed, mert együtt vettük – lengette meg a farmerruhámat, aztán vissza ment a szekrényhez, hogy még összeszedjen 12 ruhát.

- Szerinted lesz esélyem közelebb kerülni Bercihez az út során? – kérdeztem, miközben az almazöld ruhával játszadoztam.

- Hogy ha összeszeded a bátorságodat és beszélgetsz vele, akkor igen – vágta rá. – Már rég a te pasid lenne, ha nem lettél volna ennyire nyuszi. Olyan jó beszélőkéd van, hogy élvezet hallgatni. Tessék így beszélgetni Bercivel is.

- Félek, hogy hülyét csinálok magamból...

- Azzal, hogy magadat adod? Akkor ő a hülye, ha hülyének nézne téged. Nem kellett volna hagynom, hogy hozzánk gyere, amikor beköltözött a nappalitokba két napra pár hónapja.

Na, igen, ilyen is volt és én tényleg annyira berezeltem, hogy kikönyörögtem anyuéktól had aludjak Fanninál, amíg Berci nálunk lakik. Berci akkor csúnyán összeveszett Zitával és Zoli felajánlotta neki, hogy jöjjön hozzánk, amíg lenyugszik őméltósága. Na, igen, Zoli nem igazán kedveli Zitát, hogy miért azt sose mondta el. Én pedig szépen eljöttem, pedig ha ott maradok, akkor lehet, hogy egy átbeszélgetett éjszaka után Berci valami csoda folytán azonnal belém szeretett volna és akkor boldogan éltünk volna, amíg meg nem halunk. Aha, pontosan ez lett volna egy tündérmesében, de az én életem minden csak tündérmese nem.