Life is Dancing - Az élet tánc

Szövetséges

Várható volt, hogy valamikor le fogunk bukni, de teljesen váratlanul ért, amikor a zuhanyzók felé tartva, Laura utánam sietett. Haja kócosan meredt az égnek, arcán párna lenyomat látszott, de tökéletesen éberen nézett rám.

- Jó reggelt – mosolyogtam rá.

- Neked is. Bár szerintem neked jobban telt a reggeled – vonta meg a vállát, mire egy pillanatra ijedten megtorpantam, de aztán közömbös arcot öltöttem és folytattam az utat a zuhanyzók felé. – Jaj, ne tegyél úgy, mint aki nem tudja, miről beszélek – sóhajtott fel és elkapta a kezem.

- Én nem... – haraptam az ajkamba és mindenhova néztem csak Laurára nem.

- Reggel korábban felkeltem, mint általában, ezért gondoltam lemegyek a partra egy kicsit. Találd ki, hogy kiket láttam a vízben teljesen belefeledkezve egymás tekintetébe? – érdeklődött, én pedig sápadtan hajtottam le a fejem és nem szóltam semmit. – Nóri – érintette meg a kezem, mire könnyes szemekkel ránéztem.

- Három éve szerelmes vagyok belé és ez most csak felerősödött, hogy itt vagyunk és beszélünk. Az út előtt annyiba kifutott a dolog, hogy köszöntünk egymásnak – suttogtam.

- És mit gondolsz Berci is érez irántad valamit? – kérdezte kedvesen és adott egy zsepit.

Elfordulva kifújtam az orrom és közben megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.

- Azt hiszem igen. Mikor tegnap félre vonultunk a fa alá, akkor azt mondta, hogy tetszem neki, de nem hagyhatja csak úgy ott Zitát, én pedig nem is kérném ezt tőle. Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk...

- Az ilyen lehetetlen – vágott a szavamba. – Nem lehetsz valakinek csak a barátja, ha közben szereted. Akkor talán működne, ha titok lenne a vonzalmad, de ti vonzódtok egymáshoz, és ezt mindketten tudjátok. Köztetek sosem lesz barátság.

- Tudom – sóhajtottam fel.

- Akkor, ha jól sejtem ez azóta tart, hogy...

- Talán akkor kezdődött el, amikor meghívott, hogy tartsak veletek. De számomra már három évvel ezelőtt. Zoli mutatott meg egy videót és azonnal megtetszett Berci és a mozgása. Miatta hagytam abba a néptáncot és kezdtem el hipp-hoppozni.

- Hé, akkor nem is az volt az álmod, hogy a Futótűzbe bekerülj – húzta fel az orrát sértetten.

- Részben az is.

- Na, igen, ha bent vagy a csapatban, akkor Berci közelébe lehetsz – fürkészte az arcom kitartóan. – Tudod, nem lep meg, hogy Berci vonzódik hozzád.

- Nem? Mert engem nagyon – pislogtam, mire elmosolyodott.

- Ismerem már egy ideje és tudom mi a helyzet vele meg Zitával. Elsők közt csatlakoztam a csapathoz. Már nem olyan, mint régen volt. Megváltozott az évek alatt. Kiesett a csapatból a lendület, olyan monoton lett az egész.

- Mivel Bercinek semmi beleszólása az egészbe – préseltem össze a szám.

Laura döbbent arcát látva, azonnal megbántam, hogy ezt kimondtam. Lehetséges lenne, hogy erről senki sem tudott csak én és Zoli? Vajon Zita mindenkinek azt mondta, hogy Bercivel együtt találják ki a koreográfiákat, vagy hagyta, hogy mindenki azt higgyen, amit akar?

- Nekem ez új – szólalt meg végül és intett, hogy menjünk tovább.

Egymás mellett lévő zuhanyzóba léptünk be, de a beszélgetést berekessztettük, mert egyikünk se szerette volna, ha esetleg valaki olyan is fültanúja lenne a beszélgetésnek, aki tovább mondhatja Zitának. Vagy ne adj, Isten maga Zita hallgatna ki minket. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajam, meg törülközőm aztán belebújtam az almazöld színű egyberuhámba, ami derékig tapadt rám, onnan viszont kiszélesedett és rakottá vált. Általában bizalmatlan voltam a zöld színű ruhákkal kapcsolatban, de ezt mikor megláttam a plázában, nem bírtam ott hagyni, ráadásul akciós is volt.