Life is Dancing - Az élet tánc

A kötelező kupaktanács

Fájt a fejem, amikor reggel felébredtem arra, hogy nagyon kellett pisilnem. Felültem a sátorban és erősen megdörzsöltem az arcom, majd felpillantva megállapítottam, hogy olyan kilenc óra körül lehet. Anyuék már biztos elmentek, hogy időben hazaérjenek – gondoltam és a tekintetem Bercire vándorolt, akinek férfiassága már a reggeli merevedését élte. Átvillant az agyamon, hogy rosszalkodok egy kicsit, de gyorsan el is vetettem, mert egy ilyen fejfájás mellett félő volt, hogy kihányom azt, amit tegnap megettem. Rosszalkodás helyett, csak megpusziltam Berci arcát és csípőig betakartam a biztonság kedvéért, majd magamhoz vettem mindent, amire szükségem lehet és kimásztam a sátorból. A nap már most égetett, ahogy a WC felé sétáltam és hunyorogva figyeltem az éledező tábort. Elvégeztem a dolgom a WC-n, tettem fel betétet, mert megjött, aztán lezuhanyoztam, mert este erőm se volt arra, hogy kimásszak a sátorból, csak Berci vizezte be a törölközőmet és azzal törölgettem meg magam. Mosoly költözött az arcomra, ahogy felidéztem milyen gyengéd volt velem és milyen odaadóan nézett rám. Mintha nálam drágább kincse nem is lenne. Miután együtt voltunk nem egyszer megkérdezte, hogy jól érzem-e magam és, hogy nem okozott-e fájdalmat. Én mindannyiszor annyit mondtam, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék.

- Nóri? – kérdezte ekkor Fanni.

- Itt vagyok a harmadikba – kiáltottam ki és át dörzsöltem, a testem aztán belebújtam a kék kezeslábasomba, amihez egy szegecses övet tettem fel.

- Mesélj! – követelte Laura, én pedig kuncogva felnyaláboltam a holmimat és kiléptem a kabinból.

Fanni és Laura izgatottan toporogtak, arcukon eszelős vigyorral. Látszott rajtuk, hogy szinte semmit sem aludtak az éjszaka, hajuk olyan akár a szénakazal, kezükben ott szorongatták a saját piperetáskájukat. Mosolyogva kerültem ki őket és a mosdóba lépve elfoglaltam az egyiket és előkerestem a fogkrémemet és a fogkefémet.

- Ezt ne csináld már – nyögött fel Fanni. – Részleteket akarunk, de most!

- Miből gondoljátok, hogy történt bármi olyan, aminek a részleteit el kéne mesélnem? – tettem fel a nyilvánvaló kérdést és megmostam a fogam, ők pedig méltatlankodva tették ugyanezt.

- Más vagy – mondta végül Fanni, Laura pedig helyeslően biccentett.

- Konkrétan ragyogsz, mint egy üstökös – erősítette meg Laura én pedig azonnal a tükörbe pillantottam és alaposabban is szemügyre vettem magam.

A szemem jobban csillogott a kelleténél, és az ajkam folyamatosan mosolyra volt húzódva, arcom pedig kipirult. A hajam pedig természetesen egy merő szénakazal. Kezembe vettem a fésűmet és kifésültem a gubancokat, majd egy helyre rendeztem a hajam és magas lófarokba kötöttem, amit aztán középen kicsit szétválasztottam, és a copfomat átdugtam a résen, így a hajam megcsavarodott. Tiktokon láttam, hogy az egyik lány így csinálta meg a haját és nagyon megtetszett. Elölről kiszabadítottam két tincset, majd a fülem mögé tűrtem őket, addig, míg megmostam az arcom és megcsináltam a sminkem.

- Direkt csinálja – sziszegte Fanni, mire elmosolyodtam.

- Megjött a Mikulás – szólaltam meg végül, mire mindketten rám meredtek.

- Akkor megint ugrott? – kérdezte végül Laura csalódottan, mire felnevettem és megráztam a fejem, ők pedig felháborodva hozzám vágták azt, ami épp a kezükben volt.

- Komolyan ne legyél már ilyen irigy csuka és avass be minket, különben elárulom Bercinek, hogy te hagytad az ablakában a sütit – fenyegetett meg Fanni.

- Az te voltál? – kérdezte Laura döbbenten.

- Aha – vörösödtem el és szúrós szemekkel Fannira meredtem, aki csak vigyorgott.

- Berci behozta magával a próbára, hogy egy titkos hódolójától van és kóstoljuk meg, mert nagyon finom. A bátyád nagyon lapított miután megkóstolta.

- Akkor ezért kérdezte, hogy sütöttem-e mostanság sütit – esett le. – Nem sokkal utána tudta meg, hogy érzek Berci iránt.

- Mi pedig most azt szeretnénk megtudni, hogy mi éreztél, amikor lefeküdtél a pasival, akibe szerelmes vagy három éve – bökött oldalba Fanni.

A mosdónak támaszkodva elmosolyodtam, arcom még vörösebb színt öltött és a boldogságtól hevesebben kezdett el verni a szívem.

- Fantasztikus volt csajok – suttogtam rájuk nézve, mire egyszerre felvisítottak és a kezemet megragadva ugrálni kezdtünk úgy, mint három kisgyerek.

Még azzal se törődtünk, hogy az emberek a homlokukat ráncolva figyelik, ahogy mi idétlenül fel le ugrálunk. Megvolt az okunk az örömre. Mostantól már én is azt a csapatot erősítettem, akik elveszítették a szüzességüket, méghozzá szerelemből és nem egy egyéjszakás kaland során!

- Mekkora neki? – kérdezte Laura bizalmasan, mire elvörösödtem és fojtottan felnyögtem.

- Nagy és vastag – válaszoltam végül a papucsomra meredve. – Nem kell szégyenkeznie az biztos – legyeztem saját magam, mert hirtelen nagyon melegem lett.

Amikor aztán felpillantottam, láttam Zitát, ahogy minket bámult, majd felszegett fejjel hátat fordított nekünk és levágta a táskáját a tükör előtti tartóra. Megrohant a bűntudat és oda szerettem volna menni Zitához, de Laura és Fanni belém karoltak és kivezettek a mosdóból. A cuccainkat, csak bevágtuk Fanni és Zoli sátrába, mert az volt a legközelebb, aztán elindultunk a kisbolt felé, hogy nézzünk valami reggelit. Magunkhoz vettünk egy kosarat és neki láttunk mindent belepakolni, ami megtetszett a szemünknek. Három banán, fejenként kettő pogácsa, egy kiló kenyér a srácoknak, mellé kétfajta felvágott is, valamint paprika. Akkor energiaital és víz. Zsákmányunkkal lementünk a partra és elfoglaltuk az egyik padot, Laura pedig üzent a többieknek, hogy reggeli a parton, kenyér és felvágott van, ha valami kell még nekik, akkor vegyék meg.

- Szerintetek hallotta? – kérdeztem miután nem egy selfiet gyártottunk és készítettünk a másikról fényképet a Balatonnal a háttérben.

Laura belekortyolt az energiaitalba és megvonta a vállát.

- Miért érdekel?

- Hát...

- Komolyan Nóri – sóhajtott fel Fanni és megdobott egy morzsával. – Ne foglalkozz Zita érzéseivel. Törődj inkább a tiéddel és Berciével. Na, meg persze az enyémmel.

- Biztos szar lehet neki hallani, hogy a pasi, akit szeret, lefekszik...

- Kivel? A barátnőjével, akibe szerelmes? – vonta fel a szemöldökét Laura. – Édesem a helyzet egyáltalán nem olyan, mint nálad volt. Zita tett azért, hogy most ez van. Megvolt az esélye, hogy megtartsa Bercit, elszúrta, ennyi.

- Igaza van Laurának – helyeselt Fanni. – Te csak csendben szeretted Bercit, és nálad jogosan esett szarul, hogy más lánnyal törődik, ahelyett, hogy észre venné te milyen csodálatos vagy. De! Zita együtt volt Bercivel, elszúrta a dolgot, a zsarnokoskodásával, most pedig nyalogatja a sebeit, és sérti a büszkeségét, hogy Berci elhagyta őt, egy ilyen dögös fiatal lányért – vigyorgott rám. – Azok után meg pláne ne sajnáld őt, amit tegnap mondott nektek. Inkább egyél!

- Igazatok van – biccentettem beleharapva a pogácsába.

- Hát persze, hogy igazunk van – vigyorgott össze Laura és Fanni, én pedig boldogan mosolyogva néztem, hogy a két legjobb barátom ilyen jól kijön egymással.

- Szeretlek titeket – jelentettem ki és szorosan magamhoz rántottam őket, aminek következtében a pad megbillent és hátra zúgtunk.

A földön fetrengve, energiaitalban úszva röhögtünk megállás nélkül, amikor Berci feje bukkant fel felettünk.

- Ti meg mit műveltek? – kérdezte és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.

- Hát táncoslábú meg kell szoknod, hogy mi már csak ilyen idióták vagyunk egymás társaságában – röhögött fel Fanni és könnyedén talpra szökkent, majd le söpörte magáról a morzsákat.

- Meg fogok őszülni – sóhajtott Berci gondterhelten, mire mindhárman röhögni kezdtünk.