Life is Dancing - Az élet tánc

A tökéletes pillanat

Másnap délután öt fele nyakunkba vettük a várost, és mint egy csorda úgy sétáltunk. A sorrend folyamatosan változott. Volt, amikor hátul sétáltam Zoéval és Kingával, vagy éppen hosszasan elbeszélgettem Dominikkel, akinek egyik ismerőse színházban táncolt és én minden részletre kíváncsi voltam. Egy ideig együtt hülyültem Fannival és Laurával, ami abból állt, hogy bevetettük magunkat a játszótérre és hát játszottunk. A történethez azért hozzá tartozott, hogy beleszorultam a kis csúszdába és csak nagy nehezen sikerült felállnom, de mentségemre szólva, tényleg kicsi volt. Majd Fannival belegázoltunk a szökőkútba, ami tele volt érmékkel és elkezdtük kiszedegetni azokat, amiket fel tudunk volna használni, de aztán Berci véget vetett a szórakozásunknak és kiparancsolt minket a szökőkútból, az érméket pedig visszadobta a vízbe. Később megsúgta, hogy az egyik néni videóra vett minket, és benne volt a pakliban, hogy a rendőrségnek akarta elküldeni, így jobbnak látta, ha lelépünk.

- Itt fogunk holnap fellépni – biccentett a Plázs felé Berci, amikor elhaladunk előtte.

- Sejtettem a sok árus miatt – biccentettem. – Lesz ma valami jó kis program? – álltam meg a plakát előtt és hunyorogva figyeltem a mai napot, hátha meglátok valaki ismerőset. – Ma lesz a régi csapatom. Mikor én még hozzájuk jártam, nem utaztunk a Balatonra – jöttem azonnal izgalomba.

- Akkor megnézzük őket – nevette el magát, mire a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

- De lesznek énekesek is. Szerinted kell jegyet venni?

- Biztos – biccentett a plakátot figyelve.

- Le van zsírozva – lépett hozzánk Zoli. – Ma bulizunk – nyomott a kezünkbe egy-egy karszalagot. – A programok, hatkor kezdődnek. Mi még lemegyünk a mólóhoz. Laura fel akar szállni a kalózhajóra – forgatta meg a szemét.

- Megyünk mi is – csillant fel a tekintetem és előre sietve csatlakoztam Laurához és Annához. – Gyere te is – hívtam Fannit.

- Habparti van, ott a helyem – biccentett a fejével a fesztivál területére, ahol valóban fehérlett a hab és tinik ugráltak benne folyamatosan röhögve.

- Hát ezt most én inkább kihagyom – sóhajtottam fel. – Vigyázz rá – villant a tekintetem Olivérre.

- Hé, azt hittem már összehaverkodtunk – röhögött fel. – Nyugi, le sem veszem róla a kezem, nehogy elveszítsem a tömegben – ígérte meg rám kacsintva, majd elhátrált tőlem, mert már emeltem is a kezem egy ütésre.

- Na, gyere, te túlbuzgó testőr – fogta meg a kezem Berci nevetve és követtük a csapat kisebb részét.

Sőt, most, hogy jobban belegondoltam, többen akartak habpartizni mint kalózkodni. Velünk lenne a probléma, hogy felnőtt fejjel kalózhajón akartunk utazni, míg a tőlünk fiatalabbak inkább habpartiztak?

Megérkezve a mólóhoz aztán csalódottan szembesültünk azzal, hogy a kalózhajó nemrég hajózott ki és egy ideig vissza sem fog jönni, mi pedig nem akartunk annyit várni, ezért elindultunk visszafelé. Egy kicsit elidőztünk a hello Siófok felirat előtt és csináltunk jó pár fényképet, utána elnyaltunk egy fagyit és ráérősen vissza sétáltunk a palázsra.

- Na, mi a helyzet gyerekek. Milyen volt a kalózélet? – köszöntött minket Dominik és mindenkinek odadobott egy doboz sört.

- Somersby nem volt? – kérdeztem automatikusan.

- Nem válogat – meredt rám sértetten, mire bocsánat kérően rámosolyogtam, de a sörömet tovább passzoltam Olivérnek és Berci kezét megfogva elindultam Somersby vadászatra.

- Kérdezhetek valamit? – pillantottam Bercire kérdőn.

- Csak nyugodtan – mosolygott rám.

- Nos... ha esetleg még mindig Zitával lennél együtt, mert vele lennél ha Kingáék nem teszik fel a táncunkat. Milyen kifogások lettek volna még a tarsolyodban, hogy többet lehessél velem? – néztem rá kíváncsian.

- Nem tudom. Kitaláltam volna valamit, de mindenképpen elvittelek volna téged sellőúszásra, csak közbe szólt a menstruációd. Tegnap voltak az egyik uszodában, de mivel említetted, hogy neked nem jó, így úgy gondoltam nem is szólok, csak fájdítanám a szíved – pillantott rám.

- Ó – mosolyodtam el és megtorpanva magamhoz húztam egy hosszú csókra. – Köszönöm, hogy el akartál vinni. Sokat jelent.

- Te vagy az én kis hableányom – mosolygott rám és megsimogatta az arcom. – Órákig el tudnám nézni, ahogy, úszol.

- Furcsa, hogy most még jobban szeretlek? – kérdeztem. – Soha senki nem mondta még nekem azt, hogy szereti nézni, ahogy, úszok – mosolyodtam el zavartan. – Ez olyan romantikus, bár nekem meg az tetszett, amikor a...

- Amikor mi? – csapott le rám azonnal.

- Nem fontos. Morbid és fura – sütöttem le a szemem.

- Oké, ne mond el, de cserébe kérek egyet a sok cikis történeted közül – indult, meg vigyorogva majd felültünk egy-egy székre és a bárpultra könyököltünk. – Két Somersby lesz – szólt oda a pultos lánynak és elővette a tárcáját, hogy fizessen.

- Két éve, karácsonykor – kezdtem behúzva a nyakam. – Szóval a süti és a zenélő dobozka, ami az ablakodban volt, az tőlem volt – haraptam az ajkamba.

- Tudtam – pattant fel diadalittasan.

- Igen? – pislogtam rá zavartan.

- Oké, ez így nem teljesen igaz. Fogalmam se volt arról, hogy kitől lehetett, de így visszagondolva tök logikus, hogy csak tőled lehetett. Csak neked van annyi eszed, hogy zenélő dobozt tegyél mellé és egy kis üzenetet, hogy egyél meg, nem vagyok mérgező – nevetett fel. – Imádlak – hajolt hozzám és megcsókolt.

Órákkal később, olyan éjfél tájt Bercivel már az óriáskeréken ültünk és a kivilágított várost csodáltuk. A vállára hajtottam a fejem és hangtalanul tátogtam a fülemben szóló zenére. A füles egyik fele nálam volt, a másik pedig Bercinél és azt játszottuk, hogy úgy tettünk be számot, hogy a másik ne lássa, és már az első hangokból ki kellett találni, hogy mi a dal címe és ki énekeli. Nem könnyítettük meg egymás dolgát, ugyanis egyikünk se ismertebb zenéket tett be, hanem olyanokat, amiket nem igazán játszik a rádió. Most például Malia J-től a Smells Like Teen Spirit szól, amit én tettem be és Berci azóta se tudja mi ez a dal, mert még sosem hallotta.

- Most – szólalt meg Berci, mire felemeltem a fejem és kérdőn ránéztem.

- Most mi?

- Most van a tökéletes pillanat. Itt akartalak volna megcsókolni téged – nézett a szemembe, én pedig elmosolyodtam.

- Akkor csókolj, meg úgy mintha most tennéd meg először – kértem.

Berci tekintete megváltozott, ahogy átkarolta vállam, és a vállára húzta a fejem. Lélegzetvételem szaporább lett, mintha valóban most lenne az első csókunk. Berci lágyan megsimogatta az arcom, mire felpillantottam rá, ajkam enyhén elnyílt, ő pedig megnedvesítette az ajkát, tekintetét a számra szegezte. Ajka puhán simult az enyémre, csókja gyengéden becézgetett, és egész testemben megremegtem, mert eddig még nem csókolt így meg. Ez a csók, sokkal mélyebbről jött. Ez a csók olyan, mint amikor tudjuk, nem kell, sietünk, rengeteg időnk lesz még egymást csókolni ezért kiélveztük az összes pillanatot.