Life is Dancing - Az élet tánc

Kertmozi

Mikor Laura felvetette, hogy menjünk el délután a kertmoziba megnézni a Csókfülkét azonnal igent mondtam. Csakhogy Zoli nem szerette volna, ha egyedül megyünk lányok, hiába volt Laura már 20, akkor is ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjjön. Igen ám, de Zoli utálja a Csókfülkét ezért rávette Bercit, hogy jöjjön ő is, és akkor együtt gúnyolhatták a filmet.

A helyszínen megvettük a jegyeket és jó pár zacskó popcornt is, hogy legyen az egész film alatt, valamint energiaitalt és kólát. Sorban egymás mellé leültünk csajok, majd Berci vágta le magát mellém, ő mellé pedig Zoli. Azonnal megfeszültem, kezem belefagyott a mozdulatba.

- Nem bírod lecsavarni? – kérdezte Berci kedvesen.

Ez magamhoz térített és lecsavartam a kupakot, majd belekortyoltam a kólába és egy pillanatra se szakítottam el a tekintetem a vászonról. Mellettem Berci felsóhajtott és lejjebb csúszott a székben, mire a combja a combomnak simult. Keresztbe tettem a lábam, hogy ne érjünk egymáshoz.

- Akkor most már soha nem fogsz hozzám szólni? – kérdezte.

- De igen – válaszoltam és a szemem sarkából felé pillantottam.

- Miért érzem úgy, hogy most hazudtál?

- Mi van veletek? – hajolt előre Zoli komoran és ránk szegezte a tekintetét. – Menjetek és beszéljétek meg. Most – szólt ránk.

A többiek felé pillantottam és elkaptam Laura kíváncsi tekintetét, aki mellettem ült.

- Gáz van?

- Á – legyintettem és belemarkoltam a kezében lévő popcornos zacskóba.

- Nóra! – szólt rám Zoli.

- Mi van? – kaptam felé a fejem.

- Indíts!

Bercire pillantottam, aki megvonta a vállát és felállt. Én is felálltam és követtem őt a fák alá, ahol letelepedtünk a fa tövébe és innen pont ráláttunk a vászonra. A fa törzsének vetettem a hátam, lábaimat felhúztam magamhoz és a térdemre fektettem a fejem.

- Tettem valamit Nóri? – kérdezte mire behunytam a szemem és megpróbáltam nem elsírni magam.

- Ezt már megbeszéltük egyszer. Szeretnék tovább lépni.

- Az mit sem számít, hogy ha elveszítelek – fakadt ki.

Hallgattam ő pedig idegesen beletúrt a hajába.

- Félreértettél engem – kezdte, én pedig összerezzentem.

Most jön az, hogy megmondja, csak haverként tekint rám, és hogy már barátok se lehetünk, mert én többet érzek. Nagyokat nyelve meredtem a kezdődő filmre, megpróbálva felkészíteni magamat az elkövetkező percekre.

- Zita iránt elmúlt a szerelmem, de szeretem őt és tisztelem, mert tudom mi mindenen ment keresztül, hogy most itt legyen. Nem hagyhatom, csak úgy ott, mert összeomlik. Kérlek, értsd meg ezt – érintette meg a kezem.

- Vele maradsz, mert sajnálod? Az rosszabb mintha szakítanál vele – pillantottam rá kisé megkönnyebbülve.

- Tudom, de ha neki ez a jó. Adj nekem egy kis időt – nézett a szemembe. – Nem akarlak elveszíteni Nóri. Jól érzem magam veled, tetszel nekem.

Elakadt a lélegzetem és a világ megfordult körülöttem. Tetszem neki! Kimondta, hogy tetszem neki! Tényleg kimondta! Berci zavart mosollyal az arcán nézett rám, én pedig egyre jobban elvörösödtem és a szemem egyre tágabbra nyílt.

- Én – kezdtem a szavakat keresve.

- Kérlek, ne küldj el a francba – vágott a szavamba sietve.

- Nem, én nem – csóváltam meg a fejem és magam elé néztem, hogy kisé összeszedjem a gondolataimat. – Csak megleptél...

- Megleptelek? Hiszen az elmúlt pár nap, azt hittem, hogy te is, olyan nyilvánvaló volt.

- Soha ne hagyj egy lányt kétségek közt, mert nem fogja tudni, hogy mit is akarsz tőle igazából – jelentettem ki.

- Te mit gondoltál? – billentette oldalra a fejét. – Mond el, hogy okosabb legyek. Mit gondoltál?

- Hát, ezt-azt. Figyelj, szeretném nézni a filmet – böktem a vászon felé. – Elvégre azért vagyunk itt.

- Ebbe van az a táncos rész nem? Múltkor láttam neten.

- Igen – biccentettem

- Szóval már láttad? – csapott le rám azonnal.

- Nem – vágtam rá sietve. – Én is csak úgy neten láttam, mint te.

- Hazudsz – kuncogott fel. – Kérlek Nóri, beszéljük ezt meg. Nem akarok több félreértést.

- Rendben beszéljük meg – haraptam az ajkamba.

- Mi volt a baj, amikor hagytad, hogy Laura belerángasson a terveibe?

- Zoli félt engem, és nem akarja, hogy összetörd a szívem. Attól tartott, hogy én esetleg hiú reményeket kezdek el táplálni az irányodba és te Zitával maradsz. Megijedtem, hogy tényleg így lesz, ezért mentem bele, hogy legyen egy dupla randink. Abban reménykedtem, hogy sikerül ki vernelek a fejemből.

- De én jól érzem ott magam – biggyesztette le a száját, mire akaratlanul elmosolyodtam. – Nem szeretnélek kihasználni Nóri, eszemben sincs, de túl önző vagyok ahhoz, hogy meghúzzam a határokat.

- Így viszont hitegetsz engem és őt is.

- Nem hitegetlek titeket – jelentette ki. – Vagyis... nézd Zitának voltak problémái annak idején és még most is néha magába zuhan, olyankor pedig szüksége van rám. Ha szakítok vele, senki sem lesz neki, aki segíthetne.

- Tudom, most azt szeretnéd, hogy türelmesen várjak a háttérbe szorulva, de nem fogom megtenni. Képtelen vagyok rá – suttogtam.

- Megértem és elfogadom – bólintott.

- Akkor most miről beszélgetünk? Zitával maradsz, mi pedig barátok leszünk.

- Lehetünk-e barátok, ha azt érezzük amit?

- Muszáj lesz – vontam meg a vállamat. – Maradj Zitával, szüksége van rád – néztem Bercire, majd felálltam és vissza mentem a székekhez.

- Na? – pillantott rám Zoli kérdőn, amikor leültem mellé és a vállára hajtottam a fejem.

- Barátok vagyunk – suttogtam.

- És az jó neked?

- Nem, de mit tehetnék? Szerető nem leszek.

- Sose akartam volna, hogy az legyél – mondta Berci és leült mellém.

Zoli gondterhelten sóhajtva nézett hol rám, hol pedig Bercire.

- Haver – kezdte.

- Döntöttünk. Ennyi.

- De szarul! – nyögött fel Zoli.

- Nem, ez a helyes döntés – szóltam közbe.

- Hogyne az a helyes, ha a boldogság helyett a feszültséget és az idegességet választjátok – morogta.

Berci felé pillantottam, ő pedig a száját elhúzva nézett vissza rám. Vajon képesek leszünk tartani magunkat a megbeszéltekhez? Tudunk csak barátok, lenni?