Life is Dancing - Az élet tánc

Első alkalom

A VIP részleg felé tartva, ahova egy lépcsőn lehetett feljutni Bercivel megálltunk egy kicsit táncolni és csakhamar egy kisebb kör alakult ki körülöttünk, mert az emberek automatikusan is helyet adtak nekünk. Két teljes számot is végig táncoltunk, aztán folytattuk az utunkat, hogy még a koncert kezdete előtt feljussunk a teraszra, ahol reményeink szerint volt valami hideg ital is, és szendvics is. A lépcső előtt egy nagydarab pasas ácsorgott és szúrós szemekkel figyelte a közeledésünket. Berci felé tartotta mindkettőnk jegyét, mire a pasas azonnal stílust váltott és mosolyogva pecsétet nyomott a kezünkre és félreállva intett, hogy menjünk fel. A teraszra érve aztán rájöttem, hogy miért ilyen óvatosak, ugyanis nem egy hírességet észrevettem, de próbáltam tök természetesen viselkedni és nem megbámulni mindenkit nyíltan. Emlékeztettem magam, hogy ők is csak emberek, akik azért vannak itt, hogy szórakozzanak és nem azért, hogy a rajongók megbámulják és zaklassák őket. Persze tudom, hogy valaki így cselekedik, de én nem akartam az a valaki lenni. Bercivel a bárpulthoz sétáltunk és kértünk fejenként egy-egy Somersbyt, valamint rántott húsos szendvicset és az egyik asztalhoz letelepedve megvacsoráztunk.

- Fontosnak érzem magam – hajoltam Berci füléhez és úgy suttogtam.

- Meg kell szoknod – mosolyodott el.

- Miért?

- Szerintem érdemes lenne, jelentkezünk a Tv2-höz – pillantott rám.

- Gondolod, lenne esélyünk?

- Nem tudom. Mindenesetre egy próbát megér – mosolyodott el. – Benne vagy?

- Mi lesz a munkáddal? Nem lesz túl sok? A Tv2, az ingatlanközvetítés és a csapat?

- Szerintem megoldom. Ha jól tudom, a táncosok keresnek annyit, hogy nyugodt szívvel ott tudjam hagyni az állásom.

- Nem tudom – haraptam az ajkamba. – Igazából én arra gondoltam, hogy beiratkoznék a Táncakadémiára. Ha az egyetem meg van, az ember könnyebben el tud helyezkedni akár színházakba is.

Berci a homlokát ráncolva gondolkodott és a telefonját elővéve felment a Táncakadémia honlapjára. Elmélyülten olvasott, én pedig az ajkamat harapdálva néztem rá. Semmi pénzért se szerettem volna azt, hogy Berci úgy érezze köteles velem tartani és mindenképpen együtt kell mennünk. Ha ő szeretné, akkor mehet a Tv2-höz, én pedig szerintem megpróbálom az akadémiát, és ha az nem jön össze, akkor elmegyek dolgozni vagy leteszek egy Okj-s képzést, amint találok olyan szakmát, ami érdekelne. Ezt erősen kétlem, de hátha akad valami. Mondjuk, elmehetnék esküvőszervezőnek, egy olyan szakmában még el is tudnám képzelni magamat.

- Figyelj Berci – tettem a kezem a kezére, mire felpillantott rám. – Nem szeretném, ha azt gondolnád, kötelességed velem tartani. Nem vagyunk össze nőve, ha te meg szeretnéd próbálni a Tv2-őt, akkor hajrá – mosolyogtam rá zavartan. – Ne érezd azt, hogy kötelességed előtérbe helyezni engem.

- Ezt most azért mondod, mert Zita mellett nem volt saját szavam? – kérdezte mosolyogva, mire zavartan megvontam a vállam.

- Azt hiszem igen. Jól akarom csinálni Berci, nekem még nem volt pasim.

- Pedig egész profinak tűnsz – hajolt közelebb hozzám vigyorogva.

- Nem veszel komolyan – fürkésztem őt dühösen, mire hozzám hajolt és megcsókolt.

- Ahhoz túlságosan édes vagy – súgta a számba. – Veled szeretnék tartani, mégpedig azért, hogy több időt tudjunk együtt lenni. Ha két külön helyen leszünk, akkor benne van a pakliban, hogy alig lesz időnk egymásra. Ezt pedig nem szeretném.