Life is Dancing - Az élet tánc

Veled szeretném

Berci nem jött vissza egy óra múlva, telefonját pedig itt hagyta, így esélyem se volt arra, hogy felhívjam őt. Gondolataimat valamilyen szinten elterelte a kis Márk és a vele való játszás, de amikor ők elindultak haza és mi elkezdtük a délutáni próbákat minden gondolatomat Berci kötötte le és az, hogy vajon hol lehetett és jól volt-e? A kocsija pont akkor kanyarodott be az úton, amikor nem bírtam tovább és a próba kellős közepén elsírtam magam és leroskadtam a földre. Mikor megláttam felénk közeledni, a könnyeim elapadtak és csak néztem őt.

- Folytassuk – álltam fel mintha mi sem történt volna.

- Nem szeretnél egy kicsit pihenni? – kérdezte Laura csendesen.

- Nem – szűrtem a szavakat az összeszorított fogaim közt.

- Legalább beszéljétek meg. Ha ti szét vagytok csúszva, akkor a csapat is.

- Én nem fogok utána futni magyarázatért. Még csak bocsánatot sem kért – szorult ökölbe a kezem és Berci felé pillantottam, aki most vett ki a csomagtartóból egy nagy táskát.

- Gondoltam kellene valami új egyenruha. Sokáig tartott, míg elkészült – lépett oda hozzánk és egyesével mindenkinek odadobott egy egyszerű fekete kapucnis pólót, hátán az LMNTRIX felirattal.

Egy részem azonnal elérzékenyült ettől a gesztustól, de nem felejtettem el az arckifejezését, amikor oda akartam neki adni Márkot. Nem szeretné a gyerekeket? De ha ez a helyzet, akkor miért ment bele abba, hogy felneveli más gyerekét? Össze rezzentem, amikor Berci odaadta nekem a pólót, és ujjai hozzáértek a tenyeremhez.

- Bocs a késésért – mondta és megpróbálta elkapni a tekintetem, de én mindenre néztem csak rá nem.

- Nem kell bocsánatot kérned. Nem vagyok börtönőr – léptem el tőle.

- Nóri – kapta el a kezem és ujjai a csuklóm köré fonódtak. – Beszélni szeretnék veled.

- Majd később – nyögtem ki.

Féltem ettől. Féltem, hogy mit akart nekem mondani. Beszélni szeretnék veled. Mennyi mindent jelenthetett ez a három kis szó, és ilyen állapotban a lehető legrosszabbra tudtam csak gondolni. Szakítani szeretne velem? Megijedt attól, hogy én ennyire szeretem a gyerekeket és ő nem akar apa lenni? De hát nekem se kéne még gyerek. Előbb a karrier utána a családalapítás. Háborgó gyomorral álltam be a helyemre, a háromszög csúcsához, egyik vállamra Laura tette a kezét, a másikra pedig Anna aztán táncolni kezdtünk. Ja, igen a nagy aggodalom miatt arról elfelejtettem szólni, hogy a csapatunk kibővült három lánnyal és három fiúval. Jött Zoé és Kinga, akik hozták magukkal Andit, Mátét, Dávidot és Gábort. Így már nem 8-an voltunk, hanem 14-en és reményem szerint ez a létszám egyre csak nőni fog és biztos vagyok abban, hogy nem fog rajtunk túlnőni. Még pedig azért, mert több csapatunk is lesz. Lesz egy itt lent a Balatonnál, mi Pesten valamint számos másik városban. Persze mindez csak az én fejemben létezett, de lenne értelme terjeszkedni. Csinálhatnánk táborokat, ahol mindenki összegyűl és ismerkedik.

- Elárulod, mi jár a fejedben? – kérdezte, Berci miközben folyamatosan táncoltunk.

- Sok minden – vágtam, rá miközben fülembe bekúszott Békefi Viki és Feng Ya Ou éneke.

Az ő dalukra lesz a negyedik táncunk, velük fogunk zárni, mert ez lesz a leglátványosabb. Lesznek benne fáklyák és függönyök. Ez a táncunk tényleg a megszokottól eltérőbb lesz, de jócskán lesz benne, hipp-hopp. A szám végén lihegve kapaszkodtam Bercibe, fejemet egy pillanatra a nyakába fúrtam, majd kibontakoztam a karjaiból és a kulacsomhoz mentem, hogy leigyam magam a sárga földig. Berci ugyanígy tett, de a nagyját magára locsolta és én megbővülve figyeltem, ahogy a vízcseppek végig folytak a mellkasán. Legszívesebben az ajkammal követném az útjukat, le egészen a nadrágjáig, ahol... Nem, nem fogok erre gondolni, mikor lehet, hogy hamarosan Berci már szakítani is fog velem. Feleslegesen fájdítom csak itt a szívemet.