Life is Dancing - Az élet tánc

Csináljuk!

Hiába voltam teljesen lefáradva a délig tartó folyamatos próbától, valamint az alváshiány miatt is egyre ingerültebb lettem, akkor is megjelentem a megbeszélt helyen, amikor Zita lepihent aludni, a többiek pedig lent a parton élvezték a délutánt és ebédeltek. Lent lehettem volna én is, de mostanra időzítettük az ötletelést, amit kénytelenek voltunk a recepció háta mögötti területen megejteni. Eddig a WC-nek, a zuhanyzónak és minden másnak helyet adó épület előtt próbáltunk, de most nem mertünk ott maradni, mert mi van, ha valaki arra jön és meglát minket. Itt a recepció mögött valamennyire védve voltunk. Egy nagy pohár kávé társaságában bukkantam fel egy bokor mögül, megijesztve ezzel Bercit, aki a fülesén keresztül hallgatva a zenét, táncolt.

- Mindjárt jönnek a többiek is, csak sorba állnak. Hoznak kaját – magyaráztam és leültem a betonra. – Kávét?

- Kérek – ült le mellém és kikapta a kezemből a poharat. – Nem felejtem el milyen arcot vágtál, amikor beleittam a sörödbe – vigyorgott rám és belekortyolt a kávéba.

- Valaki azt mondja, hogy bor – vontam meg a vállam és elkaptam róla a tekintetem, hogy ne bámuljam úgy, mintha szerelmet vallott volna.

Ahogy akkor most is tetszett, hogy utánam ivott és valószínűleg erre az arckifejezésemre célzott az előbb.

- Van már ötleted? – kérdeztem rápillantva, mire bólintott és vissza adta a poharat.

- Van pár igen és szerintem meg is tudnánk csinálni. Olivér például breakelhetne.

- Igen az, nagyon megy neki – biccentettem. – De szerinted csatlakozna? Nem tűnik olyannak, aki balettozna.

- Senki sem fog balettozni, aki nem akar. Én megelégszek azzal, ha csak ketten nyomjuk. Csak előtte taníts meg balettozni – vigyorgott rám.

- Tudsz gyorsan forogni? – érdeklődtem és felálltam.

- Pontosan milyen forgásra gondolsz? – állt fel ő is.

- Mondjuk egy ilyenre – mondtam és egy lábon forogni kezdtem a tengelyem körül, mind két kezemet oldalra nyújtottam, hogy az egyensúlyom meglegyen és forogtam, miközben kisé rugóztam, a végén pedig behajlítottam a lábam, karomat pedig a mellkasom elé tettem így a tempó egyre gyorsabb és gyorsabb lett.

- Hát próbáljuk meg – köszörülte meg a torkát Berci és megpróbálta leutánozni a mozdulataimat.

Először elveszítette az egyensúlyát és úgy kapálózott a kezével, mint egy ijedt kisgyerek, de mikor már negyedjére próbálta, egész ügyesen csinálta. Mikor Zoli és Laura csatlakoztak hozzánk, hamburgerrel, sültkrumplival, pizzával, sajtos tejfölös lángossal és hot doggal megpakolva, fejenként egy-egy üveg kólával Berciről már patakokban ömlött a víz és a csapnál állva folyamatosan fröcskölte magára a vizet.

- Vele mi van? – kérdezte Laura csodálkozva.

- Balettozott – vontamm meg a vállam mosolyogva és vigyorogva kikaptam Zoli kezéből az Isteni illatú lángosomat.

A betonra leülve azonnal bele is haraptam és a szememet behunyva élveztem a lángos istenien finom ízét. Valamiért az otthoni lángos, soha sem olyan jó, mint amit a Balatonná vett az ember. Laura leült mellém a hotdoggjával és az ölében tartva a telefonját újra megnézte a videót, amit az este készítettem.

- Még mindig nem jöttem rá, hogy ezt, hogy tudod megcsinálni – állította meg a videót annál a résznél, ahol a padlón hasaltam, lábaimat pedig a fejem fölé tettem, úgy, hogy a talpam érintette a talajt.

Elég nyakatekert pozíció ezért lehet, hogy inkább ki is hagyom belőle.

- Hajlékonyság – vontam meg a vállam mosolyogva.

- Na, de ennyire? Berci tényleg ennyire hajlékony? – meredt a földre letelepedő Bercire, aki erre kigúvadt szemekkel felnézett.

- Honnan kéne azt nekem tudnom? – kérdezte döbbenten.

- Hát... azt hittem, hogy ti ketten – nézett hol rám, hol pedig Bercire Laura értetlenül.

- Dehogy is – vágtuk rá, egyszerre hárman.

Berci és én is Zoli felé kaptuk a fejünket, aki megvonta a vállát és bekapott egy sültkrumplit.

- A húgom vagy – jelentette ki.

- Azt hittem az anyád – válaszoltam.

- Komolyan beszéltem. Le ne merjetek feküdni. Ha majd 5 hónap múlva is kerülgetitek egymást, akkor mehet. De ez még csak a hatodik nap. Még nincs egy hete.

- Nem lennék a helyedbe – súgta Laura, de én csak vörös arccal eszegettem a lángosom és rá se mertem nézni Bercire.